Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad 23. rész

2020. március 1.

- El kell mesélned mindent -- hangoztatta aznap már ezredjére Corinna. Kissé rosszul éreztem magam, amiért mostanság kevesebb időt töltöttem vele, így gondoltam tarthatnánk egy csajos napot. Elmentünk pilláshoz, majd ebédre beültünk egy étterembe, ha már úgyis olyan nagyon kényeztetős napot tartunk.

- Kérdezz, hogy mit akarsz hallani és elmondom- válaszoltam közömbösen, miközben az étterem étlapját kémleltem épp.

- Várj először is együtt vagytok? - kérdezte.

- Nem, vagyis hmm. Nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk de végülis úgy viselkedünk, mintha úgy lenne - válaszoltam zavartan, mire csak összehúzta a szemöldökét. - Kevesebb mint egy év múlva lelépek Corinna, talán így könnyebb lesz ha nincs kimondva, hogy együtt vagyunk. Nem tudom. Rohadt nehéz lesz - sóhajtottam.

- Ezer meg egy ember él távkapcsolatban még a férjétől is. Ne parázz annyit a jövőn - ingatta a fejét. - Igen nyilván nem lesz egyszerű, hogy nem találkozhattok bármikor, de szerintem működhet.

- Nem tudom - sóhajtottam fel.

A kissé nyomasztó beszélgetést végül a pincér szakította félbe, hogy felvegye a rendelésünket. Utáltam, hogy konkrétan az életem eddigi minden egyes szakaszában nyomasztott a jövő. Mindig féltem, hogy mit hoz vagy mert tudtam, hogy mi fog következni, vagy pont azért, mert nem és tartottam tőle. Egyszerűen alig vártam, hogy végre eljussak odáig, ne nyomasszon mit hoz az élet, hogy végre egy olyan helyen legyek, ahol maradéktalanul boldog vagyok, viszont ez még biztosan nem az volt. Akár hányszor előre tekintettem és eszembe jutott, hogy az év végén elmegyek. Szinte meg akartam állítani az időt, nem akartam tudomásul venni, hogy az időjárás egyre melegebb és szépen lassan újra a nyárbaba lépünk, aztán az őszbe és ott van az a fránya tél a repülőjegyemmel Magyarországra, immáron véglegesen. Fájt belegondolni, éppen ezért amikor csak lehetett eltereltem a témát másokkal, ha pedig nekem jutott eszembe mindig próbáltam kikapcsolni az agyam és másra koncentrálni. Így könnyebb volt.

- Azért mikor még először szóba hoztad Graysont, mint celeb crusht nem gondoltam volna, hogy alig egy éven belül már mint potenciális pasi jelölt beszélünk róla - vigyorgott Corinna, miközben beleszürcsölt a limonádéjába.

- Azért én titkon reménykedtem - haraptam bele az ajkamba, miközben a tekintetem a Corinna mögötti los angelesi forgalomra terelődött és szépen lassan kirajzolódott a kép, mikor Corinnával először találkoztam, hogy mennyire el voltam veszve és mennyire nem tudtam mit hoz a jövő. Az akkori énem biztosan irigykedve nézne most rám, miközben önfeledten és gondtalanul nevetek az étterem teraszán. - Tudod, hogy mindig szeretem elérni, amit akarok.

- Meg kell tanítanod erre - nevetett fel.

- Csak legyél magabiztos, a pasik is szeretik és a lányok is úgymond felnéznek rád majd miatta - mondtam és tényleg így is volt. Nekem is feltűnt, hogy amikor elkezdtem magammal és a testemmel törődni, egyre jobban elkezdtem szeretni magam, egyre magabiztosabb lettem és ez szépen lassan kihatott az életemre. Egyszerűen utálom, mikor tinédzserek vagy akár felnőttek szájából azt hallom, hogy utálják magukat, a húgomat is azonnal leszidom érte. Ki szeresse a tested és téged, ha te magad sem vagy képes rá? Neked kell először megtanulni, elfogadni aztán megmutatni a világnak, hogy igenis gyönyörű vagy. Nem, nem tökéletes, de gyönyörű, mert annak látod magad és akkor szépen lassan az emberek is azt fogják gondolni, hogy wow, bárcsak én is így el tudnám fogadni magam. El tudod, és itt nem a súlyról, magasságról vagy hajszínről van szó. Önmagadról.

Miután megebédeltünk gondoltuk vásárolunk egyet, így Corinnával az étteremből az üzletekkel teli utcára sétáltunk és sorra jártuk az üzleteket. Mivel a nyár és ezzel együtt a forróság gőzerővel közeledett beszereztünk jó pár ruhát a melegebb időjárásra, miközben be sem állt a szánk és folyamatosan beszélgettünk és nevettünk. Akár hányszor eltelik egy kis idő úgy, hogy nem találkozunk, mikor újra együtt vagyunk rájövök miért is nevezem őt a legjobb barátnőmnek. Talán ha ő nincs Grayson és nagyon sok minden más sem lenne most az életemben úgy, ahogy, úgyhogy rettentően hálás lehetek érte is ezen az amerikai kalandon.