Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad, 8. rész

2019. június 6.

Tulajdonképpen egész délután egyedül Sophie volt az aki legalább egy kicsit el tudta velem feledtetni az estét, de még akkor is éreztem magamon, hogy tele vagyok energiával és legszívesebben csak vigyorognék és nevetnék. Ilyen szinten izgatott voltam és nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Mondjuk már csak amiatt is izgatott voltam, hogy láthatom a Hollywood feliratot és a gondolat, hogy ott lesz a lábaim alatt a város is elég volt ahhoz, hogy felspanoljon. Az pedig nyilván mellékes, hogy az egészet Graysonnel teszem. Mellékes lenne? Kötve hiszem, inkább egyszerűen csak magamnak sem akarom bevallani a dolgot, hogy miatta vagyok olyan nagyon izgatott.

Miután hazaértem a gyomrom hatalmas korgásokkal jelezte, hogy bizony reggel ettem utoljára, így miközben összedobtam magamnak egy szendvicset azzal a kezemben álltam a szekrényem elé. Természetesen ezt egy újabb tíz perces néma gondolkodás követte, tudjátok az a féle, amikor ötletetek sincs mit kellene felvennetek és csak egyre feszültebbek lesztek az egész dolog miatt. Miután végeztem az evéssel felvettem egy mom jeanst és némi gondolkodás után felkaptam hozzá egy égetett narancssárga színű bodyt. A body egyértelműen kivágott volt elől, hátul így esélyem sem volt felvenni hozzá melltartót. Jó pár percig töprengtem a melleimet bámulva, hogy vagyok-e ilyen vakmerő, de azt gondolom manapság, főleg itt Amerikában, annyi nő jár melltartó nélkül, hogy egyszer én is bevállalhatom. Főleg, hogy életem leghelyesebb pasijával leszek egy társaságban, akinek valószínűleg fel sem fog tűnni a dolog és csak én gondolom túl, megint.
Pár perccel később kissé értetlenül néztem a telefonomra, mikor csörögni kezdett Grayson nevével a képernyőn. Egyből az jutott eszembe, hogy lemondja, ami miatt kicsit csalódott lettem és egy nagy sóhajjal húztam el a képernyőt, ezzel elém is tárul Grayson mosolygós arca.

- Mi újság? - kérdeztem.

- Semmi, unatkoztam és látni akartalak - mondta, mire csak mosolyogva megráztam a fejem.

- Pár órája láttál, és alig egy óra múlva megint látni fogsz.

- És?

- Hát, ha ennyire szeretnéd, végignézhetsz egy élő smink tutorialt - mondtam nevetve és egy széket húztam a tükröm mellé, hogy le tudjam rá tenni a telefonom Graysonnel, majd a sminkjeimet letettem magam mellé a földre és a tükör elé ültem. - De ne bámulj így, mert zavarba jövök.

- Mégis mi mást csinálhatnék? - nevetett fel. - Kinek akarsz már ennyire tetszeni? - kérdezte pimaszul, mikor a kezembe vettem egy sminkecsetet és a szemhéjamra felvittem egy kicsit a barna színből.

- Elsősorban saját magamnak - mondtam egyszerűen, miközben próbáltam egyformára satírozni a két szememen a színt, majd újra Grayre pillantottam a képernyőt, aki csak mosolyogva figyelte minden mozdulatom. Nem fért a fejembe, mit talál rajtam ennyire érdekesnek és hogy egyáltalán miért hívott fel csak így a semmiből, nulla indokkal.

- Ezért bírlak annyira.

- Miért?

- Mert magadnak akarsz tetszeni, nem nekem - mondta, miközben beletúrt a hajába.

- Neked már úgyis tetszem - válaszoltam egy apró vigyorral. Imádtam saját magam, amikor így gondolkodás nélkül mondom ki a legpimaszabb dolgokat, amiken aztán hangosan hallva saját magam is meglepődöm és vigyorogni kezdek, mintha nekem is új lenne.

- Ezen nem vitatkozom - mondta ő is könnyelműen, még csak zavarba sem jött a mondatomtól és ilyen egyszerűen beismerte az egészet. Máskor ha volt valami pasi az életemben és tettem egy ilyen megjegyzést láttam, ahogy kibillennek és tagadhatatlanul zavarba jönnek, míg ő meg sem rezzent. Volt annyira, ha nem jobban, magabiztos mint én.