Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 14. rész

Mira

- Hmm most szívesen megcsókolnálak.

- Ez nem titok, hanem kijelentés - kuncogtam, ugyanakkor amint meghallottam amit mondott egyből hevesebben kalapált a szívem a mellkasomban és akaratlanul is lepillantottam az ajkaira, majd vissza a szemibe miközben gondolatban az ölébe ültem és egyszerűen megcsókoltam, hiszen ezen a ponton már én is szinte megvesztem érte.

- A kettő nem zárja ki egymást- rántotta meg a vállát szintén egy széles mosollyal. - Egy titok? - kérdezte. Aranyos volt, ahogy a játékunk elején egyszerűen belement, majd mostanra kifejezetten izgatottnak tűnt és várta a válaszaim. Ugyanakkor gonosz is volt amiért csak így feldobta a csók témát, majd átsiklott felettemintha mi sem történt volna.

- Oké igaz.. hmm kezdek kifogyni - mondtam, ezen a ponton már egyértelműen ködös volt a fejem a kijelentése vagy titka miatt és nem is nagyon tudtam tisztán gondolkodni. - Oh, tudom - kuncogtam, mikor eszembe jutott. - Van egy új tetkóm, de nagyon apró és igazából csak poénból csináltattuk pár hete Corinnával, viszont nem mondom el hogy hol van és mi az - nevettem fel.

- Ez így csalás, és fixen nem ér. Legalább az egyik részét muszáj elmondanod - háborodott fel azonnal, amitől a nevetésem csak még hangosabb lett.

- Egyébként ma simán kiszúrhattad volna rajtam - jutott eszembe, hogy ma bikiniben voltam egész nap, és talán csak aranyosabb volt, hogy a tekintete nem vándorolt túlzottan el a testemen ezekszerint. - Csak egy apró kiss here felirat - haraptam az ajkamba, és ismét kuncogni kezdtem mikor láttam ahogy összehúzta a szemeit, miközben a tekintete szinte égette az enyémet.

- Kiss here, hah? Képzelem hol van - ingatta a fejét és kisebb vigyor mellett.

- Csak ne képzelődj, inkább mondd az utolsó titkod.

- Gyereket akarok, de komolyan.. alig várom a napot hogy kint játsszak a gyerekekkel, barkácsoljak nekik játékokat.. agh.

- Ez aranyos - mosolyodtam el egyből. Őszintén hogy lehet ekkora angyal ez a pasi? Szexi, és csábító, mellette pedig kedves, tiszteletre méltó és imádja a gyerekeket. Ő minden, amire vágyom. - Én is sokszor érzek így. Mármint mindig imádtam a gyerekeket, de ahogy idősebb vagyok úgy válik egyre inkább cellá ès nem csak álommá.

A kis titkokkal teli beszélgetésünket ismét apróbb csend követte. Azt gondolom magunkban mindketten a másik válaszait emésztgettük, miközben figyeltük ahogy a nap mostanra teljesen eltűnt a tenger mögött és a hullámok hangos moraja egészen megnyugtató volt és békés, főleg mostanra amiért sötétedni kezdett.
A megjegyzese utan a csókról nem igazán tudtam másra gondolni, még mindig. A gondolataimban az ajkaim már rég az övét érintettek, míg a valóságban csak ott ültünk egymás mellett miközben én magamban vívódtam. Mi lenne túl sok? Lépjek vagy inkább várjak hogy ő tegye? Megbánom később ha nem teszek semmit, tudom, ugyanakkor ez ennél sokkal bonyolultabb volt.

Mikor már őrületbe kergettem kicsit saját magam az agyalással végül oda jutottam nem bírom ki ha nem teszek valamit. Egy jól hallgató nagy sóhajtás mellett hirtelen hátra dőltem a homokban. Gray egy halvány mosollyal pillantott rám hátra, majd jobban az oldalára fordulva a testem mellett támasztotta meg magát a karjával. Tettétől izmai megfeszültek a bicepszén és ha már úgyis elkapta a tekintetem, a kezemet lassan felemeltem majd a felkarjára téve a körmeimmel lágyan cirógattam a puha bőrét. Tekintete szinte égette az enyémet miközben lenézett rám.

- Még mindig meg akarsz csókolni?- kérdeztem halkan. Ajkára halvány mosoly csúszott miután hallotta a kérdésem, miközben a másik kezét a hasamra tette, majd tovább mozdulva kicsit megmarkolta az oldalam. Jól esett a hirtelen jött férfias érintése a börömön.