Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 33. rész

Mira

Hogy rosszul éreztem-e magam az este után? Határozottan. Egyszerűen visszagondolva nem tudom pontosan mit is akartam bizonyítani Graysonnek tegnap, de az száz százalék, hogy ő úgy kezelte a helyzetet ahogy álmaimban sem gondoltam volna. Ha csak visszaemlékeztem melengette a szívem ahogy gondolkodás nélkül annyit mondott menjek, érezzem jól magam. Ez is mutatta mennyire bízott bennem, pontosabban bízunk egymásban.
Persze az egész procedúra nem érte meg feltétlen, a clubban rájöttem miért is nem voltam már olyan rég bulizni. Csak felidegesített körülöttem a sok ittas ember, amúgy is kicsit a gondolataimba voltam temetkezve végig, úgyhogy egyértelműen nem életem estéje volt. Viszont a húgom jól érezte magát, ami miatt azt éreztem megérte menni. Ott volt végül a fiú csapat, akikhez korábban ma odamentem és egészen sokat beszélgettek az ominózus sráccal. Persze én is ott voltam. Váltottam a haverjaival pár szót, de tiszteletben tartottam Graysont és ők is, így mindössze baráti beszélgetés volt az egész, na meg a húgomék cukkolása a sráccal, abban egészen összefogtunk.

Másnap a hangulat kifejezetten fagyos volt a házban. Graysonnel egészen egyszerűen nem szóltunk egymáshoz, pedig nem vesztük össze, mindössze nem igazán tudtam hogyan közeledjek felé, mert nem tudtam mi van a fejében. A reggelit voltam csak hajlandó végigszenvedni ilyen hangulatban, így miután végeztünk és Grayson kiment a teraszra egy nagy levegővétel után én is követtem őt.

- Mi volt ez tegnap? - kérdezte lényegében amint becsuktam magam mögött az ajtót, időm sem volt felvenni a bűnbánó külsőm. Ahogy ránéztem láttam rajta hogy dühös volt. Amint találkozott a tekintetünk keményen állta az enyémet, míg én próbáltam először a fejemben megoldást keresni a szituációra hiszen tudtam, hogy ezt én rontottam el és nem akartam őt felidegesíteni még jobban vagy esetleg csalódást okozni neki. Még a hideg szívem ellenére is most legszívesebben odamentem volna hozzá és hozzábújtam volna hogy bocsánatot kérjek, de az nem oldotta volna meg ezt az egész helyzetet ami még nekem is zavaros volt.

- Magam sem tudom - sóhajtottam, miközben széttettem a kezem.

- Annyira gyerekesen viselkedsz néha. Ha te azt akarod még, hogy pasizol, bulizol és szórakozol elállok az utadból, hajrá csináld. De akkor én nem kellek a képbe, és akkor engem nem kell etetni az egész "majd egyszer együtt élünk" dologgal, mert rohadtul nem lesz így - emelte fel a hangját és a hangneme, illetve a dolgok amiket mondott egyből arra késztettek, hogy összehúzzam a szemöldököm és engem is hamar elkezdett bejárni kicsit a düh. Kicsit rosszul esett hogy gyerekesnek nevezett, főleg mert én voltam az idősebb a kapcsolatban. Talán volt benne igazság és el voltam néha kicsit veszve és kellett az életembe úgymond egy kis irányítás és segítség, de azt gondolom ez már nem is nagyon fog változni. Mindig kellett magam mellé akire támaszkodhatok, eddig a szüleim voltak ezek, most pedig kicsit átvette ezt Grayson.

- Ki mondta hogy azt akarom? Egyáltalán nem igaz, csak ki akartam kicsit kapcsolni - ingattam a fejem. - Neked amúgy is rohadt könnyű, hiszen csak várod, hogy mindent eldobjak itt és kiköltözzek veled.

- Ja rohadt könnyű.. mégis mi könnyű ebben? Ketten vagyunk ebben a kapcsolatban, ketten is birkózunk meg mindennel. Nálunk nincs olyan, hogy az egyikünkek könnyebb bármi is, honnan jött ez? - tette szét a kezét még mindig hozzám hasonlóan kiabálva, miközben a szemembe nézve próbált engem megérteni akár milyen dühösek is voltunk mind a ketten. A kert kifejezetten zengett tőlünk, azt gondolom ehhez hasonló veszekedésünk nagyon rég, vagy szinte soha nem volt még, főleg nem ilyen komoly témában.

- Azt érzem, hogy ebben a kapcsolatban nekem kell mindig valamit tenni. Nekem kell nyitottabbnak lenni, érzelmesebbnek, aztán nekem kell áldozatokat hozni ha kiköltözöm hozzád. Mintha te tökéletes lennél és csak igazodnál hozzám - magyaráztam, ami hogy őszinte legyek a gondolataimban volt már egy ideje, ugyanakkor nem feltétlen gondoltam a leghelyesebb megoldásnak hogy ezt így és ilyen szituációban tálaltam neki, de már úgyis mindegy volt és nem tudtam visszaszívni.