Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad, 22. rész

2020. január 6.

Másnap reggel már meg sem lepett, hogy megint arra keltem, hogy halálosan melegem van. A takaró is rajtam volt, illetve Grayson is tulajdonképpen félig rajtam feküdt. Kissé felemelve a fejem elmosolyodtam, ahogy a hasán feküdt és tulajdonképpen a bal keze és a fél felsőteste teljesen betakart. Melengette a szívem akár hányszor arra gondoltam, hogy egyszerűen ennyire közel akar lenni hozzám mikor alszik. Mindig csak elalszunk egymáshoz közel, esetleg kicsit összebújva, de végül mindig arra ébredek, hogy a karjai szorosan tartanak közel magához vagy éppen szinte milliméterekre van tőlem és esélyem sincs megmozdulni. És ami még meglepőbb, hogy én mennyire szeretek vele együtt aludni, pedig én aztán régen mindig azt mondtam, hogy mennyire jó szinglinek lenni, tiéd az egész ágy, de valahogy más az, ha ott van melletted valaki, aki békésen szuszog és egyszerűen hozzád hasonlóan élvezi a közelséged. Hihetetlen ebbe belegondolni. Néha, igen mikor sikerül túlgondolnom a dolgokat, azt gondolom, hogy csak én szeretek ennyire vele lenni és néha még mindig úgy érzem én rajongok érte csak jobban és jobban minden nap, viszont elég ha utána eszembe jutnak a tettei, szavai vagy éppen az, ahogy rám néz és ez elég ahhoz, hogy elhiggyem, én is fontos vagyok neki. Egyszerűen csak furcsa és olyan az egész, mintha ő tanítana engem érezni és szeretni.

Miután pár percig némán és mozdulatlanul feküdtem az ágyban újra felemeltem a fejem, és talán úgy tűnt ő még mélyebben aludt mint eddig. Az ajkamba harapva próbáltam kicsúszni a karja és a teste alól. Amikor nagy levegőt vett és pozíciót váltott azt hittem felébredt, viszont mikor utána újra egyenletes lett a lélegzése elmosolyodtam, ahogy tovább aludt békésen, és én a fürdőszobába mentem. Miután megmostam a fogam vettem egy gyors zuhanyt, majd egy törölközőt a testem köré tekertem és halkan kimentem a szobába. Addigra már Grayson is felébredt és az ajtó nyílására azonnal felpillantott rám.

- Jó reggelt - mosolyodtam el és leültem az ágy szélére, majd felé hajolva egy puszit nyomtam a szájára.

- Jobb lett volna ha mellettem vagy - húzta el a száját, ami halk kuncogásra késztetett. Reggeli mély hangja rekedtesen csengett, a haja kócosan omlott a homlokára és egészen vicces volt az összehatás, amiért ilyen morcosan ébredt.

- Mindig előbb ébredek nálad - rántottam meg a vállam, majd a táskám felé mentem, amiből kivettem a sminkcuccomat és a tükörhöz mentem. - Nézd meg hogy nézek ki - fordultam felé, mikor végigpillantottam a törölközőbe csavart testemen. - Kezdve ezekkel - mutattam a nyakamon a sötét szívásfoltra - vagy ezekkel - fordítottam oldalra a lábam, hogy egyértelműen látható legyen a combomon Grayson szorításának nyomai. Ő egy pillanatra értetlenül összehúzta a szemeit, majd valószínűleg elé tárult gondolatban a kép, ahogyan ezeket okozta és egy pimasz mosoly terült a szájára.

- Gyere ide - nyújtotta felém a kezét, mire felsóhajtottam és felé indultam. Amint a kezeimet az övébe tettem felsikítottam, ahogy rögtön berántott az ágyba és felém támaszkodott. Először csak mosolyogva a szemembe nézett, majd kissé elkomorodott ahogy a tekintete a nyakamra csúszott, a kezeivel pedig végigsimított a combomon ott, ahol az előbb mutattam neki a nyomokat. - Ne haragudj - motyogta a nyakamba, miközben lágy puszikat hintett a bőrömre.

- Babe, fel sem tűntek míg bele nem néztem a tükörbe. Nem azért mondtam - válaszoltam, miközben kezeimet puha hajába csúsztattam és cirógatni kezdtem a tarkóját. Nem szerettem volna, hogy rosszul érezze magát, főleg már csak azért sem, mert felrémlett, hogy mennyire egymás hatása alatt voltunk, mikor ezek keletkeztek. Az egész tegnapi nap fülledt, de mégis álomszerű volt.

- Olyan gyönyörű vagy - mondta halkan, miután felemelte a fejét és néhány percig némán a szemembe nézett. Mondata hallatán csak az ajkamba haraptam zavaromban, miközben oldalra fordítottam a fejem és megingattam azt. - És még mindig szörnyű vagy abban, ahogy a bókokat kezeled - nevetett fel, amire már én is csak halkan kuncogtam. Ebben igaza volt. Egyszerűen zavarba jövök a bókoktól, aztán eszembe jut, hogy utálom, hogy zavarba jöttem és tulajdonképpen a végére már fogalmam sincs hogy hogyan is viselkedem és egyszerűen nevetni kezdek, leginkább saját magamon és a kínos helyzetemen.