1. évad, 20. rész

1.8K 34 1
                                    

2020. január 5.

Másnap reggel a nap erős sugaraira ébredtem, amik különböző alakzatokat rajzoltak a takaróra a redőny árnyékolása miatt. Kellett néhány perc, miután kinyitottam a szemem, hogy felfogjam hol vagyok, már csak azért is mert tulajdonképpen mozdulni sem tudtam. Grayson kezei szorosan körbe voltak fonva a derekamon hátulról, a lábaink szinte összegabalyodtak a takaró alatt miközben éreztem minden egyes lélegzetvételét és szuszogását a nyakam hátsó részénél. Meglepő volt, hogy még álmában sem engedett el és úgy szorított, mintha az élete múlna rajta.
Furcsa volt este a karjaiban elaludni. Érezni férfias illatát, ami belőle, illetve a testemen viselt pólójából is áradt, érezni a puha érintéseit és hallani egyenletes lélegzetvételét, ahogy álomba szenderült. Nem volt meglepő, hogy nekem csak később sikerült elaludnom nála, hiszen most aludtam először a szobájában, viszont ügyeltem arra, hogy ne ficánkoljak és forogjak, hogy ne ébresszem fel. Ahogyan azt reggel is próbáltam, viszont néhány perc után kissé nehézkesnek bizonyult a dolog. Valószínűleg az éjszaka nagy részét ebben a pózban töltöttük, mivel éreztem, hogy az egész testem el van nyomorodva és szinte kívánkozik azért, hogy végre másik pózba mozduljak, vagy felkeljek, de mégsem akartam. Olyan jó volt ott feküdni a szorításában és csak hallgatni a szuszogását a fülem mellett a reggeli napfényben. Egészen más fajta boldogsággal és nyugodtsággal töltött el.
Amikor már végképp elkezdett zsibbadni a kezem próbáltam mozdítani a testemen, hogy kicsit jobban a hátamra forduljak az oldalamról, ami sikerült is, anélkül, hogy felébredt volna. Csak vett egy mélyebb levegőt, és a keze a derekamról jobban a hasamra csúszott, de aztán a légzése újra egyenletes lett. Egy apró mosollyal fordítottam a fejem felé és elmosolyodtam békés arcán. Komolyan ki vagyok én, aki ezt gondolja egy pasiról? Saját magamnak is úgy hangzottak a gondolataim, mintha egy idegen lennék, pedig tényleg csak életemben először éreztem azt, hogy valaki az átlagosnál közelebb áll hozzám.

- Zavarba jövök - szólalt meg hirtelen, mire rántottam magamon egyet az ijedtségtől. A szemei egy széles vigyorral pattantak ki a reakcióm miatt. - Ne haragudj - kuncogott, miközben közelebb húzott magához, pedig már így is a karjaiban voltam és fejét a mellkasomra tette. Reggeli hangja rekedtes és mély volt, és a mozdulatai is egészen lassúak voltak még.

- Vissza ne aludj - mondtam, mire felemelte az arcát és felpillantott rám.

- Miért?

- Mert unatkozom és el vagyok zsibbadva. Nem vagyok hozzászokva, hogy egy pasi korlátoz a mozgásban éjjel - vigyorogtam, mire ő is elmosolyodott. Akár hányszor arra utaltam, hogy ő nekem bármiben is az első olyan volt, mintha büszkeséggel és boldogsággal töltené el az egész. Mindig felcsillant a szeme és szélesen elmosolyodott.
Mintha meg sem hallotta volna amit mondtam, egyszerűen visszatette a fejét és a nyakhajlatomba hümmögött, miközben még jobban maga alá húzott és tulajdonképpen a fél testével rám feküdt. - Hogy lehetsz ilyen bújós? - kuncogtam.

- Hiányoztál - motyogta a nyakamba. A gyomrom már szinte megszokottan ugrott egy apró gombócba, miközben elöntötte a szívem a melegség szavát hallva. Egyszerűen csak éreztem, ahogy folyamatosan zuhanok egy nagyon mély szakadékba, aminek még nem látom az alját, de már elég mélyen vagyok ahhoz, hogy a tetejét sem.

- Te is hiányoztál - válaszoltam, miközben a kezem a nyaka köré kulcsoltam. A szavak idegenen hangzottak a számból, egyszerűen sosem mondtam még ezt senkinek. Ez az egész szerelem dolog olyan volt nekem mint egy idegen nyelv, amit fokozatosan tanulok majd próbálkozom szépen lassan elkezdeni használni, remélhetőleg addig, míg tisztességesen bele nem jövök és természetes nem lesz az egész.

Még jó néhány percnyi lustálkodás után sikerült csak felkelnünk. Én az ágyban nyomogtam a telefonom, míg Grayson sikeresen ki nem jött a fürdőszobából, majd a konyhába ment reggelit csinálni, míg én a fürdőbe mentem. Felavattam a tegnap vásárolt filléres fogkefémet, majd a hajamat egy lófarokba kötöttem és a táskámban hagyott néhány sminkcuccal próbáltam magamnak egy értelmes fejet varázsolni, még szerencse, hogy mindig van nálam néhány sos smink. Nem mintha utáltam volna magam smink nélkül, egyszerűen csak szeretem egy picit mindig jobban odatenni magam, főleg ha Graysonről van szó. Jobb híján felvittem egy kis korrektort a szemeim alá, megcsináltam a szemöldököm és bronzosítót tettem az arcomra és a szemhéjamra is. A végeredmény egészen jó lett, ahhoz képest hogy nem volt túl sok választásom.

Bakancslista | HU 1-2. évadWhere stories live. Discover now