Bakancslista | HU 1-2. évad

1.évad 28.rész

2020. november 30.

Azt terveztem az utolsó teljes napomat Los Angelesben úgy szeretném átélni, ahogy a többit. Nem akartam semmi különleges vagy extra dolgot vagy extra búcsúzkodást. Pontosan ezért, miután reggel felébredtem és elkészültem Veronicáékhoz mentem. Eltöltöttem néhány órát Sophieval, majd nagyot sóhajtva írtam alá a lapot hogy a mai nappal megszűnt a munkaviszonyom. Veronica persze próbált rávenni, hogy maradjak még egy kicsit, még pár hónappal meg tudjuk hosszabbítani a vízumom, de felesleges lett volna. Mégis mivel lenne könnyebb néhány hónap múlva hazamenni, mint most? Ugyan úgy fájna és ugyan olyan nehéz lenne. Mielőtt még eljöttem szorosan megölelgettem a kislányt, aki a hónapok múlásával csak jobban és jobban belopta magát a szívembe, már csak azt hallva is, ahogy magyarul köszönt el tőlem és az utóbbi időben már egyáltalán nem is kellett használnom az angolt, mikor velem volt. Azt hiszem jó munkát végeztem, bár nyilván kellett hozzá az okos feje is, hogy ugyan egy kicsit még döcögősen, de tudott fejlődni velem. Hiszen elsősorban ez volt a feladatom, és valljuk be ha ők nincsenek, sosem lett volna lehetőségem átélni ezt a két évet. Az biztos, hogy nem gazdagodtam meg, sőt amit lényegében kerestem azt itt kint el is költöttem, de azt gondolom minden perce megérte.

Mielőtt még hazamentem volna beugrottam egy Starbucksba kávéért, hogy valami ma ébren tartson, majd el kellett mennem aláírnom még néhány papírt, lemondani a lakásom, ilyesmi. Valahogy a felnőtt ügyek intézése még mindig távol állt tőlem, de talán már nem annyira mint mikor kijöttem ide. Már nincs egyből gyomoridegem ha egyedül indulok el valahova, és eljutottam odáig is, hogy nem izgulok előre minden apróságon, mert tudom, hogy a nap végére úgyis megoldom és csak fölöslegesen stresszelek rajta. Ebben a két évben mondhatom azt, hogy felnőttem. Megtanultam milyen egyedül élni és amennyire döcögősen ment az elején, annyira jöttem bele a végére a dolgokba, és kifejezetten büszke voltam magamra emiatt.

Már két óra is elmúlt, amikor beléptem a lakásom ajtaján. Sietősen próbáltam megebédelni, majd átöltöztem egy kényelmesebb otthoni ruhába. Ahogy a szekrényem elé álltam elmosolyodtam, mikor megpillantottam azt az inget, ami akkor volt rajtam, mikor az ikrek és Bryant először átjöttek, így nem hezitálva többet azonnal felkaptam azt, egy aranyosabb bralettel alatta, hogy legalább Graysonnek vigyek bele egy kis pikánsságot a napjába.
Összeszorult a gyomrom, mikor a két hatalmas bőröndöt elővettem majd rájöttem, hogy tényleg itt van a vége. A repülőgépem holnap indul, viszont mivel estére átjönnek Corinnáék és utána remélhetőleg Grayson itt marad, akkor már inkább csak rájuk szeretnék koncentrálni és nem arra, hogy hogyan rámoljam bele az egész albérletemet két bőröndbe. Próbáltam némi koncepció szerint haladni, kitalálni, hogy miben megyek haza és mire van még szükségem az elkövetkezendő órákban és mik azok, amiket már bele tudok süllyeszteni a bőröndöm legaljába mert tudom, hogy nem fog kelleni.

Az idő rohamosan telt és már csak arra lettem figyelmes, hogy a kapucsengőm zaja zökkent ki a mély gondolataimból. Izgatottan pattantam fel a hatalmas ruhakupac mellől a hálószobám földjéről és nyitottam ajtót. Halkan kuncogtam, mikor elém tárult a kép ahogy Corinna az ikrek között áll egy nagy macival a kezében, majd amint megpillant a nyakamba ugrik egy kisebb sikítás közepette.

- Ha lefizetem az egyik fiút, hogy feleségül vegyen mondd, hogy itt maradsz - mondta. Szavaira hangosan felnevettem, miközben a válla felett Graysonre pillantottam, aki halkan nevetett ugyan, de ismertem már annyira, hogy tudjam, a mosolya közel sem volt olyan őszinte.

- Még nem állok készen a házasságra, babes - vigyorogtam a barátnőmre, majd miután elhúzódtam a két fiúhoz léptem. Ethan egy gyors öleléssel köszöntött, majd el is lépett mellőlem és bement a házba, míg Grayson szorosan a karjaiba zárt. A kezeit a derekam köré fonva tartott szorosan a testéhez, míg a fejét a nyakhajlatomba fúrta. - Ígérd meg, hogy az utolsó napomon nem ilyen kedvtelen leszel - motyogtam halkan.