Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad 7. rész

2019. június 6.

Grayson
mit csinálsz ma?

Az ajkamat harapva pillantottam a telefonromra, miközben olvastam az üzenetét. Évek óta nem volt jellemző, hogy valaki üzenetére összeugrott volna a gyomrom és egészen furcsa volt ezt újra átérezni. Valahogy az utóbbi időben egyszerűen nem volt egy olyan srác sem, aki megfogott volna.

Én
Nem terveztem semmit, csak háromra megyek dolgozni. Épp büszkévé teszem anyukámat és próbálok sütit sütni

Grayson
Átjöhetnél, és sütit is hozhatnál :)

Én
Nem vagyok biztos benne, hogy ehető lesz, de viszek. Megyek ha kész xx

Ezután Grayson még elküldte a címüket, nekem pedig azonnal összeszorult kicsit a gyomrom már csak a gondolattól is, hogy ma megint látni fogom. Míg a süti készült feldobtam magamra egy gyors sminket és nagyot sóhajtva kezdtem toporogni a szekrényem előtt. Végül felvettem egy fehér magas derekú melegítőnadrágot és egy fehér, pánt nélküli, bordázott topot, a hajamat pedig lófarokba kötöttem, mert túl lusta voltam megmosni.
Miután lediktáltam a címet az überemnek felhívtam az odavezető úton Corinnát. Ma terveztem, hogy találkozok vele még este, hogy elmeséljem a hétvégén történteket, így nem is mondtam el neki minden részletet, csak hogy vicces volt és hogy most is úton vagyok az ikrekhez. Persze azonnal tűkön ült és lehetetlenül izgatott lett, ami nevetésre késztetett. Néha azt éreztem ő jobban izgatott nálam, ha Graysonról van szó.
Miután megérkeztem még sóhajtottam egy nagyot mielőtt bekopogtam volna a bejárati ajtón. Egy gyönyörű környéken volt a házuk, amit Los Angeleshez képest kifejezetten nyugisnak mondanék.

- Szia, miújság? - nyitott ajtót Ethan, majd egy rövid öleléssel köszöntött.

- Semmi izgi, hoztam sütit - emeltem fel a kezemben lévő dobozt, mire felcsillant a szeme és a konyhába invitált. - Az nem biztos, hogy ehető is - tettem hozzá nevetve. Igazából még a nagymamám receptje volt, és ő mindig azt mondta ez elronthatatlan, egyszerű, de finom. Igazából nem is különösebben volt nehéz összekavarni a tésztát, majd egy formába önteni és beledobálni néhány gyümölcsöt, de akkor sem voltam egészen biztos magamban.

- Ez rohadt jó - nézett rám meglepetten Ethan, majd azonnal újabb harapást evett belőle. Én csak mosolyogtam, ahogy tényleg jóízűen tömte magába a sütit, miközben körbepillantottam. Ahhoz képest, hogy két fiú lakott itt kifejezetten rendezett és szép volt minden és az egész lakás, vagy legalábbis amit láttam belőle, illett a fiúkhoz. A falak lényegében mindenhol fehérek voltak, kifejezetten jól mutattak a barna fa minta mellett.

- Gray? - kérdeztem végül, ami már a nyelvem hegyén volt, mióta beléptem a házba.

- Elküldtem kávéért, de mindjárt jön - mondta és inkább már nem tettem szóvá azt a sunyi mosolyt, amit a szája szélén volt.

- És te mi jót csinálsz?

- Igazából épp miattad buktam el egy kört Fortniteban, úgyhogy köszi.

- Hoztam sütit, egy szavad sem lehet - forgattam meg a szemem, majd követtem őt a szobájába ahol tényleg láttam, hogy meg volt nyitva a Fortnite a gépén. - Én nem értettem soha a hypot ezért a játékért, és a PUBG-t jobban szeretem - ültem le az ágyára, míg ő a számítógépénél lévő székre ült.

- Azt még nem próbáltam.

- Hasonló mint a Fortnite, de valóságosabb a grafikája és szerintem izgibb.

- Ki gondolná, hogy ilyen kis gamer lány vagy - mondta nevetve Ethan, ami ragadós volt. Végül úgy beleültettem Ethan fülébe a PlayerUnknown's Battlegrounds-ot, hogy miközben beszélgetettünk elkezdte letölteni a gépére. - Mit csináltatok szombaton Graysonnel? Nekem nem hajlandó elmondani.