Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad, 4. rész

2019. május 21.

Ha jól számoltam ez már a harmadik este, inkább éjszaka volt a héten amit Corinnával a városban töltöttünk. Valahogy mindegyik csak kirakat nézegetéssel vagy céltalan sétálgatással kezdődött. Lőttünk néhány képet az Instagramra vagy épp egészségtelennél egészségtelenebb éttermeket próbáltunk ki, aztán legtöbb alkalommal bárokban vagy szórakozóhelyeken kötöttünk ki. A helyekről mindig Corinna döntött. Nekem igazából minden új volt és izgalmas, úgyhogy nem kellett sosem kétszer mondania, hogy üljünk be valahova. Tervben is volt, hogyha már Los Angeleben vagyok, akkor inkább hanyagoljam az otthon ülést és próbáljak felfedezni új dolgokat.
A munkám szinte mindig nappalra szólt. Változó volt, hogy épp délelőtt vagy délután kellett átmennem Mrs. Adamsékhez Sophiera vigyázni, így ezzel sem volt semmi bökkenőm. Az estéim mindig szabadak voltak.

Nem igazán volt kedvem a mai este kiöltözni, így felvettem egy egyszerű mom jeanst, egy fekete toppal, a fekete bőrkabátomat pedig az ágy szélére dobtam, míg leültem a tükröm elé a sminktáskámmal a kezemben. Corinna a telefonját nyomkodva várta, míg kisminkelem magam, ő egyértelműen kevesebb sminket hordott mint én, alapozót még nem is igazán láttam rajta. Én azért szerettem felvinni egy alapot, bronzosító és kontúr nélkül pedig olyan kereknek éreztem a fejem, mint egy krumpli. Mindig élveztem magát a sminkelés folyamatát is. Szerintem ez nem egy ördögtől való dolog. 2019-ben szerintem fogadjuk el, ha valaki nem sminkel, átlagosan sminkel, vagy épp húsz réteget rak fel mindenből. Mindenkinek a saját maga arca, ízlése. Ideje lenne mindenkinek a maga dolgával törődni és elfogadni a másikat ítélkezések nélkül. Csak fölösleges negatív energia.
Tetszett, ahogy a highlighterem megcsillant a lemenő nap fényében, mikor belenéztem a tükörbe, majd utolsó lépésként raktam a szemhéjamra is a borzosítómból, hogy kicsit jobban keretezzem barna szemeimet.
Hosszú, derekamig érő, sötét hajam egyenesen omlott a vállaimra és nem is terveztem vele semmi különöset csinálni. Alapvetően göndör hajam volt, ami a hossza miatt néha már inkább hullámosnak hatott. Amióta az eszemet tudom hosszú hajam volt, és sosem terveztem levágatni. Ez valahogy a védjegyem.

Ma már kifejezetten fáradtabbak voltunk, mint az előző estéken így szinte egyenesen egy bárba mentünk. Még tegnap szúrtuk ki hazafelé menet, de mivel már túl késő volt úgy döntöttünk átnapoljuk a dolgot mára. Kifejezetten menő hely volt, már csak azért is, mert egy tető bár volt. Gyönyörű volt a kilátás a város fényeire, így miután rendeltünk magunknak két koktélt, leültünk az egyik szélső asztalhoz. Én kicsit elméláztam a kilátáson és valahol hálás is voltam az életemért, hogy ezt egyáltalán itt és most átélhetem. Ahogy múltak a napok itt LA-ben úgy éreztem azt, hogy egyre szabadabb és magabiztosabb vagyok. Életemben először éltem totál egyedül és igen, volt mikor nagyon kezdett már hiányozni a családom, de mégis élveztem minden pillanatát.

- A tetkóidról még nem is beszéltünk - hozta fel Corinna, mikor az asztalra könyököltem.

- Nincs sok, csak három. Az idézet egy Halsey dalból van: I'm the violence in the pouring rain (Én vagyok az erőszak a szakadó esőben), nem tudom csak tetszett és mondhatni igaz rám - mondtam és előre nyújtottam a kezem, hogy láthassa az alkarom belső részén lévő feliratot. Ez volt a legnagyobb. - A három évszám a szüleim és a húgom - mutattam a másik tetkóra, ami a könyökhajlatomnál volt - a méhecske pedig közös a húgommal, ennyi - mosolyogtam. A méhecske egészen apró volt a csuklóm külső részén. Direkt volt minden tetkó az alkaromon, úgy voltam vele, hogy ha a jövőben még szeretnék, akkor azokat is ide tervezem és ki tudja, lehet pár éven belül egészen sűrűn lesznek rajta a tetoválások. Igazából nem bánnám, sőt. Akár melyik tetkómra nézek eszembe jut valami, vagy valaki és mindegyik sokat jelent nekem. És azzal is teljesen egyetértek ha valaki azért csináltat tetkót mert egyszerűen tetszik neki a minta, még ha jelentése nincs is. Ez egy önkifejezési forma.