Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad, 10. rész

2019. június 21.

Másnap reggel meg sem lepődtem, hogy én ébredtem először. Szörnyen rossz alvó vagyok új helyeken, nehezem alszom el, hamar és nagyon könnyen felébredek mindenre, ha nagy nehezen sikerült is elaludnom.
Miután a fürdőszobában elvégeztem a reggeli teendőimet picit fázni kezdtem és mivel fogalmam sem volt hogyan kell kikapcsolni a légkondit és amúgy is olyan csábító volt a törölközőszárítóra ledobott Grayson pulcsija, hogy inkább ledobtam magamról a hosszú pólómat és belebújtam abba. Az ajkamba harapva pillantottam magamra benne a tükörbe, és elmosolyodtam, azon, ahogy szinte elvesztem benne és a hossza is majdnem a térdemet súrolta. Grayson tényleg egy óriás volt hozzám képest pedig esküszöm én sem vagyok egy kifejezett törékeny virágszál. Oké, nyilván nem magasságra gondolok. Ha úgy nézzük akkor kifejezetten nevezhetem magam törpének, virágszálnak, vagy bárminek, ami apró.
Végül a konyhába mentem, majd a bárszékre leülve a telefonomat kezdtem nyomkodni, hogy valahogy elfoglaljam magam míg a többiek fel nem kelnek. Közben folyamatosan éreztem magamon Gray erős, férfias illatát és már esküszöm megfordult a fejemben, hogy leveszem, mert csak túl sok gondolatot vált ki belőlem az egész.

- Jó reggelt!

Kicsit megugrottam a hirtelen jött hangtól, ami egyértelmű volt, hogy Graysonhöz tartozott, aki akkor lépett be a konyhába. Reggeli hangja a megszokottnál is mélyebb volt és egy szál melegítőt viselt, ami vészesen lent lógott a csípőjén. Még álmosan a hajába túrt, miközben a pult másik oldalára ment és kivett a hűtőből egy ásványvizet, így hátulról is meg tudtam csodálni kidolgozott testét és magam is meglepődtem, hogy fiú létére még a feneke is formás volt. Komolyan van olyan dolog ezen pasin, ami legalább kevésbé tökéletes?
Elmélázásom közben próbáltam kimotyogni egy neked ist, ami egyértelműen alig hallható és érthető volt, de jobb volt a semminél. Amikor végül becsukta a hűtőt és velem szembe a konyhaszekrénynek dőlt, láttam, ahogy ásít egy nagyot, majd rám pillant és kissé meglepődik.

- Hé, ki engedte meg? - kérdezte, mire elmosolyodtam és megforgattam a szemem.

- Kivagyok a légkonditól és amúgy is olyan kényelmes - öleltem át a felsőtestem a kezeimmel és megdörzsöltem párszor a karom.

Közben lepattantam a magas bárszékről és a hűtőből kitettem a pultra az ásványvizet, majd Grayson mellé léptem és a feje melletti szekrényből próbáltam kivenni egy poharat. Miközben lábujjhegyre álltam és a kezemet magasra nyújtottam a pulóver vészesen magasra csúszott, éreztem, hogy alig pár centi kellett volna már csak ahhoz, hogy kilátszódjon a bugyim széle, viszont ekkora sikeresen elértem végre a poharat és visszaereszkedhettem.

- Kösz a segítséget - mondtam gúnyosan Graysonnek, aki csak végig csöndben bámult és láttam a szemem sarkából, ahogy tekintetét fel-le legelteti a testemen.

- Bocsi, túl jól nézel ki a pulcsimban - mondta, amin már csak mosolyogni tudtam, és még azt sem láthatta, mivel neki háttal öntöttem a pohárba a vízből, majd megfordultam és hozzá hasonlóan a pultnak dőltem.

Most, hogy már nem volt közöttünk a pult megint éreztem, ahogy felpezsdülnek a szikrák közöttünk . Valahogy ha bizonyos közelségbe vagyok vele, minden átalakul és az egész testemet elönti egy egyfajta melegség és elkezdek vágyakozni az érintésére vagy éppen arra, hogy én érintsem meg. Már akkor is láttam félmeztelenül, mikor előttem edzett, de el tudtam volna így nézegetni őt bármeddig, kifejezetten kínzó és tökéletes látványt nyújtott.
Amikor felpillantottam a szemébe nevetnem kellett. Egyszerűen tükörképet mutattunk egymásnak és ő is ugyan úgy legeltette a tekintetét fel-le rajtam, mint én pár perce rajta.