Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 6. rész 2/2

Mira

A fürdőszoba pultjának dőlve próbáltam még közelebb lenni a tükörhöz, hogy lássam hogy a szörnyű fényviszonyok mellett legalább a sminkem egy hangyányit elviselhető-e. Közben a szemem sarkából láttam, ahogy Grayson megjelent és az ajtókeretnek dőlve kezeit összekulcsolta a mellkasa előtt és onnan figyelte minden mozdulatomat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a szívverésem nem lett valamelyest hevesebb erős tekintete miatt, ami égette testem minden porcikáját.

- Nem mehetsz ebben a ruhában - szólalt meg néhány perc múlva. Mondatát hallva a szemeimet ráncolva próbáltam felfogni, hogy tényleg jól értelmeztem-e amit mondott vagy csak félreértettem valamit.

- Parancsolsz? - kérdeztem, és mindössze egy pillanatig néztem csak rá, majd újra visszaterelődött a tekintetem a tükörképemre ahogyan a hajamat fésültem át.

- Nem mehetsz el ebben a ruhában - mondta újra és most már egészen biztos voltam abban amit hallottam. Ezzel egy időben lassacskán késznek nyilvánítottam magam, így letettem a kezemből a cuccokat és felé fordulva felpillantottam a szemeibe. Tekintete szúrós volt, a lelkemig hatott, én pedig ezerrel próbáltam elnyomni a vigyoromat, hogy ne nevessem ki egyből ezért a mondatáért.

- Ez a "a barátom nem hagyja hogy felvegyem" mondat nálam mindig viccnek számított bárkitől hallottam. És az hogy most te mondod ezt úgy, hogy nem is vagy a barátom.. - ráztam meg a fejem miközben hagytam hogy egy kisebb mosoly kússzon az arcomra .. - hagyjuk már.

Tudtam, hogy nem tetszett neki a válaszom. Arca ugyan olyan komoly maradt mint az előbb, míg én tényleg próbáltam megfejteni a fejemben, hogy mégis honnan jöhetett neki ez az egész. Igen egy rövid fekete szatén ruha volt rajtam, aminek az oldala be volt húzva, de még jócskán a hordható kategóriában volt és azzal, hogy ezt mondta, csak még jobban fel akartam venni és végre elindulni. Amikor együtt voltunk sem volt sosem ilyen, bár akkor nyílván volt közöttünk bizalom. Közöttünk mindig az volt az éltetőt rugó, mindig megbíztunk a másikban.

Egy pillanatra bennem rekedt a levegő, amiért hirtelen közel lépett hozzám. Olyan közel, hogy az oldalam egyből a testének nyomódott arról nem is beszélve, ahogy hirtelen megéreztem az egyik kezét a combomon, ami egy pillanat alatt csúszott be a ruha alá és markolt rá a fenekemre.

- Látod, milyen egyszerű volt?- motyogta a fülembe. Kellett jó pár mély levegőt vennem, hogy úgy tegyek tettei nem voltak rám hatással, pedig a bensőmben tűz gyulladt. Olyan rég érintett meg így, szenvedélyesen és erőszakosan.. nekem pedig olyan volt, mintha szárazság után végre eső jönne. Utáltam magam amiért ennyire jól esett ennyi idő után is az érintése, majdhogynem úgy, mintha el sem telt volna idő a kapcsolatunk óta.

- Hé - ütöttem le magamról a kezét és oldalra léptem tőle. - Nem értem mi most tőled ez az egész - ingattam meg a fejem.

- Előre látom hogyan fog rád nézni ebben néhány seggfej és hogyan fognak ugyan így bepróbálkozni ahogy most tettem én, csak hogy szemléltessem.

Szavaira nagyot sóhajtottam, miközben a tekintetem róla a tükörképemre terelődött. Végigpillantottam magamon néhányszor, és láttam ahogy ő is a tükörbe pillant rám, hogy lássa a reakciómat. Nos a reakciómban leginkább csalódás látszott, egészen kezdtem magam rosszul érezni amiért ilyen szinten nem tetszettem neki. Az önbizalmamnak biztosan nem tettek jót azok a másodpercek.

- Nem arról van szó, hogy nem vagy ebben gyönyörű - szólalt meg újra, a hangja pedig jócskán lágyabb volt mint eddig, mintha csak olvasott volna a gondolataimban, vagy inkább látta rajtam mit is éreztem akkor. - Észveszejtő vagy, de meg fogok bolondulni ma ha ebben mész el és tudom, hogy nem leszek a közeledben, hogy megvédjelek ha bármi bajod esik - tette hozzá. Bókja miatt az ajkamba haraptam és egyszerre a szívem is összefacsarodott kissé. Nem egyszerű amúgy sem vele tartani a barátság dolgot, na jó amit néha direkt próbálok úgymond szabotálni és kihozni belőle azt a nézést, amit már megszoktam tőle. Egyszerűen tudom hogyan tekerjem az ujjaim köré, hogy mit tegyek ahhoz hogy a szemeiben vágy gyulladjon ahogy rám néz és akár hányszor azt elérem elégedett vagyok.