Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 8. rész 2/1

Mira

Egészséges nőként meg kell járnod a poklot, ez egy íratlan szabály kivéve ha szerencsés vagy. Magamban szitkozódtam, miközben az ágyon összekuporodva próbáltam túlélni a hasam görcsölését a női gondjaim miatt. Vannak olyan hónapok, amikor egészen enyhe a dolog vagy meg sem érzem hogy megjött, aztán vannak ilyenek, amiket hasgörcsölés, rosszullét, kimerültség, hányinger, fejfájás és minden egyéb követ. Nos meg egy érzelmi hullámvasút. Valószínűleg ezért érintett úgy meg tegnap néhány senki lány ítélkező tekintete, a hormonjaim miatt voltam inkább ki nem miattuk. Mennyire nem fair az élet. Havonta egyszer testileg, lelkileg szenvedsz és tulajdonképpen ez mutatja, hogy egészséges vagy.. hurrá.

légyszi tegyük át máskorra ezt a reggelit, nem bírok kikelni az ágyból - pötyögtem Graysonnek, majd leraktam a telefont hogy ismét a hasamhoz szoríthassam a kezem. Még este írt, mielőtt lefeküdtem volna hogy reggel üljünk be egy kávézóba vagy ilyesmi. Kétségtelen, hogy ahogy mentek a napok egyre több időt töltöttünk együtt. Nem tudom, hogy amiatt mert lassan megszokott volt, vagy amiatt mert lassan ismét haza kellett repülnöm , de különösebben nem bántam a dolgot. Kivéve most, most esélytelen lett volna, hogy kilépjek azon az ajtón.

Jól vagy? Mi a baj? - jött a válasz meglepően gyorsan, ahhoz képest hogy még csak fél nyolc volt. Később láttam snapchaten, hogy korán kelt és edzeni volt, így már megértettem a dolgot.

megjött, túlélem. vagyis most még nem úgy néz ki de túl fogom

Amint mondtam Corinna a hétvégét Toddnál töltötte, így üres volt a ház. Nem mintha tudna ezen bárki is segíteni, ugyanakkor otthon jól esett mikor anya vagy éppen húgom bejött megnézni, hogy jól vagyok-e. Kicsit egyedül éreztem magam, amit megint csak rá tudtam fogni a hormonjaimra, hiszen alapvetően nincs bajom soha az egyedülléttel. Hülye hormonok.

Átmehetek?- jött ismét üzenet Graysontől.

nem leszek a legjobb társaság, de ha szeretnél..- válaszoltam. Kicsit meglepett, hogy felajánlotta. Sok férfinak tabu az ilyen téma, és ilyenkor jobbnak vélik el is kerülni a nőket néhányan. Nem bántam különösebben a dolgot ugyanakkor. Szeretek vele lenni, és így legalább amint említettem nem fogom magam egyedül érezni sem olyan nagyon.

- Szia - dőltem neki az ajtónak, miután hallottam a csengőt. Még a szenvedés mellett is magamra erőltettem egy mosolyt és az az erőltetés egyből őszinte lett, mikor láttam hogy egy kisebb szatyorral érkezett. Arcán enyhe mosoly ült, miközben egy melegítőt és pulcsit viselt. Olyan kényelmesen nézett ki, legszívesebben egyből a karjaiba bújtam volna.

- Hát ez? - pillantottam a kezében a szatyorra.

- Gondoltam hozok pár dolgot magamon kívül - rántotta meg a vállát. Magamban egy elnyújtott aww gondolat játszott, amiért ismételten egy angyalként viselkedett.

Az ajtótól egyenes utam vezetett vissza az ágyba vele a nyomomban. Szinte azonnal lefeküdtem az oldalamra és felhúztam a lábaimat, mert amiért felkeltem ismét csak rosszabb lett a fájdalom. Ezzel egyetemben eszembe jutott hogy mennyire szörnyen festhetek és kicsit meg is bántam, amiért egyetértettem hogy átjöjjön és tulajdonképpen így lásson. Nem mintha az a pasi lenne, aki bármi ilyesmit bármikor is szóvá tenne, de én akkor is mindig szerettem kicsit toppon lenni ha tudtam, hogy találkoztunk. Hát most mindenhol voltam, csak toppon nem.

- Ez biztos normális? - kérdezte halkan, miközben leült mellém az ágy szélére, tenyerét a hátamra tette és végigsimított párszor rajta. Egyből megéreztem a testéből áradó meleget és kifejezetten jól esett a gyengéd érintése és az aggodalma is még akkor is, ha teljesen felesleges volt. Alapvetően magasan van a fájdalomküszöböm és nem is szeretek nagyon szenvedni.