Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 9. rész

Grayson

Amint landolt a gépünk New Yorkban szinte bolondokháza kezdődött nálunk. Sok teendőnk volt a városban Ethannel, ugyanakkor a családdal is szerettünk volna időt tölteni, hiszen elsősorban emiatt jöttünk Jerseybe és New Yorkba, és még Ellie is felhozta, hogy találkozzunk míg itt vagyunk.
Szinte rohamosan teltek a napok otthon. Ha nem dolgoztunk és megbeszélésekre jártunk E-vel, meglátogattuk a családunkat vagy épp elmentünk futni, vagy kikapcsolni kicsit a házunk körüli erdős részre. Más volt mindig itthon, mint LA-ben. Néha azt érzem itt egy teljesen más ember vagyok. Ugyanakkor néha nehéz hazajönni. Rengeteg emlék köt ide, életem legboldogabb perceitől a legrosszabbakig. Sok mindent hordoz az itt lét magával mentálisan.

Kétségtelenül észrevettem magamon, hogy valahogy ahogy a hetet terveztem, hogy mikor hova menjek, folyamatosan halasztottam, hogy Ellievel legyek. Egyszerűen belül tudtam, hogy nem helyes amit csinálok és szinte értelmetlen, viszont már most olyan szinten benne voltam, hogy nem nagyon láttam a kiutat. Hogyan jöjjek ebből úgy ki, hogy senki ne sérüljön? Rádobott erre a kétes érzésre bennem az, hogy mennyire jók voltak a napok, amiket Mirával töltöttem, mielőtt eljöttem. Még mindig friss volt az élmény.

Mielőtt vele találkozom sosem szorongok, bezzeg most itt állok Ellie apartmanjának bejáratánál és ott van bennem az a szorongó érzés, amire csak rátesz mikor meglátom az őszinte mosolyát miután ajtót nyit és megkérdezi mi újság. Hosszú lábait egy szűk fekete leggings takarja, amihez egy szintén szűk topot visel, nem sok minden maradt a képzeletre, éppen ezért sem értem miért nincs bennem az a gondolat, hogy meg akarom érinteni, vagy ölelni vagy bármi hasonló. Egyszerűen csak közömbös.
Az este többször is láttam rajta, hogy ő már lépne, de nem akar nyomulni. Láttam, ahogy a szeme elkalandozott néhányszor az alakomon vagy az ajkamon kötött ki. Ezen a ponton már tényleg nem tudtam mit akartam. Itt áll velem szemben egy gyönyörű lány, sok férfi lenne most a helyemben, akiknek talán negyed ennyire sem lettek volna zavarosak a gondolatai.

A teraszon voltunk. Ellie velem szemben támaszkodott a korlátnak és megint csak észrevettem, ahogy az ajkamra pillant egyértelmű jelet adva annak, hogy lépjek végre. A New Yorki város fényei megvilágították a teraszt, és játszottak Ellie szőke haján és világoskék szemein. Ajkai teltek és halványrózsaszín színekben pompáztak és az arcán is volt egy kisebb rózsaszín pír, ami megjelent akárhányszor a közelében voltam.

Azt gondoltam talán ha megengedek egyetlen egy csókot, az talán majd átbillent a bizonytalanból és talán egyszerűbb lesz eldöntenem, hogy miért nem tűnik Ellievel semmi úgy ahogy anno vele.
Így hát közelebb léptem, kezemet gyengéden az arcára tettem miközben mélyen a szemébe néztem, majd le a szájára mielőtt ajkainkat összeérintettem. Amint megérintették az ajkai az enyémet és az érzékszerveimbe befurakodott az édeskés parfümjének illata ismét csalódás kellett hogy fogadjon. Folytattam ugyan a csókot, de nem mélyítettem el. Nem ő volt a megfelelő ember. A Mirával kapcsolatos gondolataim megint ellepték az agyam és azt kívántam bárcsak ő állna most itt velem szemben.

hiányzol - pötyögtem be a telefonjában alig fél órával később amikor már az autómban ültem és indulni készültem haza, viszont egy nagy sóhajtás után kitöröltem az üzenetet, a kormányra csaptam majd beindítottam a kocsit és elhajtottam a zavaros gondolataimmal a fejében.

Mira

Már csak Tobb sunyi tekintetéből tudtam sejteni, hogy az este nem hárman leszünk. Egyszerűen lassan megszoktam már, hogy ha Todd megjelenik és mondjuk nem feltétlen azért, hogy Corinnánál aludjon, akkor valószínűleg hamar Jeff is vele jön. Persze nem bántam, hiszen kedveltem mindkét fiút, egyszerűen az agyam lett mindig kicsit zavaros olyankor. Van benne valami, ami vonz magához, de nem érzelmileg.. Ez egy olyan érzés, ami nincs jelen ha csak eszembe jut, vagy látom valahol online, hanem csak akkor van mikor a közelemben van. Egyszerűen ránézek és akaratlanul is elkalandoznak a gondolataim vele kapcsolatban, aztán mikor lelép értetlenül állok a dolog felett, hogy már megint mi lett velem és miért váltotta ezt ki belőlem. Úgy jellemezném, hogy szexuális vonzalom volt az egész felé. Akár hányszor megjelenik, rákapom a tekintetem és csak rájövök, hogy rettentően vonzó. Szép mosoly, sármos arc, erős kisugárzás, társulva egy magas és izmos testtel. Hogyan is ne venném ezeket észre? Ugyanakkor mindig sok minden van ellene is a fejemben és valószínűleg ezért keletkezik ilyenkor mindig az a zavar, mert túl sok mindenen kezdek el hirtelen agyalni.