Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 13. rész

Mira

Még mindig furcsa volt Graysonnel csak úgy természetesen vásárolgatni, aztán beülni mellé a kocsiba és visszafelé indulni. A fejemben akaratlanul is volt egy kép, ahogy remélhetőleg pár éven belül ugyan ezt fogom majd csinálni a férjemmel miközben a heti nagybevásárlást csináljuk és valahol mélyen reménykedtem benne, hogy ebben a pár évben nem fog változni a társaságom. Butaság volt ilyenekre gondolnom, tudom. Ugyanakkor mindig az álmodozó típus voltam, a lány aki amikor csak lehetett a gondolataiba mélyedt és belecsöppent a saját kis álom világába, ahol nem félt messzire menni és nagyokat álmodni. Ez sosem változott, lehettem 15 vagy 25, ez mindig ugyan így volt.
Pontosan akkor is ezt csináltam, mikor már úton voltunk vissza és az ablakon kibámulva vesztem el a gondolataimban. Észre sem vettem mennyire kikapcsolt az agyam, míg Grayson vissza nem rántott a való életbe.

-M! - szólt Grayson, amit ha hallottam is, nem nagyon tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. - Angel - szólt újra és már a becenév miatt is mostanra figyeltem volna rá, viszont ezzel egyetemben a keze hirtelen a combomat érintette. A becenév miatt alapvetően is hevesebben kezdett verni a szívem, viszont az érintése egyenes libabőrt küldött végig a testemen. Tenyere meleg volt az én combom bőréhez képest és próbáltam nem túl feltűnően reagálni rá miközben felé kaptam végre a tekintetem.

- Hm? - kérdeztem. Azt hittem az érzés meg fog szűnni mikor rá figyelek végre és elveszi majd onnan a kezét, viszont ehelyett csak lágyan megmarkolta azt mielőtt válaszolt volna. Kezem ökölbe szorult a testem mellett, bizsergés futott végig rajtam és legszívesebben megkértem volna hogy álljon félre, hogy az ölébe ülhessek és végre megcsókolhassam. Lassacskán egyenes kínzás volt nem lépni felé, annyira vonzódtam hozzá.

- Most komolyan? Mire elkapom a figyelmed, újra kikapcsolsz? - lettem újra figyelmes Grayson halk nevetésére. Rá pillantva láttam, ahogy az arcán halvány gödröcskék jelentek meg őszinte nevetés miatt, ami egyből az én arcomra is széles mosolyt csalt.

- Bocsi, most már tényleg figyelek - kuncogtam. Nem lepleződhetek le, még ha az agyam a feje tetején is van amikor a közelében vagyok, nem lehetek ennyire feltűnő.

- Azt mondtam, hogy kereshetnél valami pékséget vagy valamit neten a visszaúton, mert már éhen halok - mondta, miközben az utat figyelte majd a mondata végén rám pillantott hogy meggyőződjön, tényleg figyeltem.

- Oké, várj - válaszoltam, miközben a kezembe vettem a telefonom a google-el. Grayson közben elvette a kezét a combomról, ami miatt legszívesebben látványosan elhúztam volna a szám mutatva ezzel a nem tetszésem, de inkább arra koncentráltam hogy találjak egy helyet ahol veszünk egy gyors reggelit.

A péksébe én voltam az aki bement, Grayson kint akart várni a kocsiban és amint beléptem egyből el is vesztem kissé. Szóval ha egyszer tényleg Grayson felesége leszek, tényleg mindig ennyit kell majd agyalnom mit is vegyek neki?! Agh. Mivel magamtól nem sikerült rájönnöm, inkább megkértem az eladó lányt hogy segítsen nekem ebben a vegán dologban, hogy egyáltalán van-e amit megvehetek. A lány kiigazított, és már már szinte nevetséges volt ahogy a bonyolult procedúra végén oda böktem egy sütire magamnak is, illetve a többieknek.

- Parancsoljon őfelsége a vegán pogácsái amiket túlzottan is bonyolult volt megtalálni még magának az eladónak is - nyújtottam felé, miután behuppantam mellé a kocsiba.

- Köszönöm - kuncogott, és szinte azonnal a kezébe is vett egyet.

A hazaút már sokkal gyorsabban telt, mint az ide vezető út. Idefelé egészen csöndben voltunk, valahogy mindig kell nekünk egy kis idő hogy feloldódjunk a másik mellett. Pontosan ezért visszafelé jövet már szinte be sem állt a szánk. Gray elmesélte honnan is jött ez a vegán dolog neki, és meg is próbálkozott hogy rá beszéljen engem is mennyire jó, de magától is hamar rájött hogy én túlságosan válogatós vagyok az ilyesmihez.