Sara és John egymásba karolva sétáltak az utcán, mindketten izgatottan várták a kínai vándortársulat cirkuszi előadását. Ahogy Sherlock azt megmondta, John ezt választotta, nem a mozit, szeretett volna emlékezetes randin részt venni.
Ahogy beérkeztek az épületbe, és a Holmes névre lefoglalt jegyeket kikérték, az eladó három jegyet nyújtott a férfi felé.
- Ez három jegy. - mondta John, teljesen meglepődve, azt hitte, csak kettőt rendeltek. Mikor a háta mögül meghallotta az összetéveszthetetlen nevetést, nem csak, hogy meglepődött, de ideges is lett. Megfordulva Sherlock világos szemeivel találkozott, amelyek izgalomtól csillogtak.
- Vettem magamnak is egyet. - mondta. Átnyúlt a férfi keze mellett és elfogadta a jegyeket az eladótól átadva neki a fizetséget. Éppen mikor el akart menni, mikor John megfogta a csuklóját és visszatartotta.
- Ez ugye csak egy vicc? - kérdezte, összeszorítva állkapcsát, hogy ne mondjon valamit, amit megbánna. Egy szabad estét kért csak és ezt kapja.
Sherlock Holmes hivatalosan is egy pióca.
- Nem! Egyébként Sherlock vagyok. - A nő kezet nyújtott John partnerének, aki bizonytalanul megrázta azt, és ő is bemutatkozott. Elnézést kért és elrohant a mosdóba, a detektív pedig továbbra is mosolyogva megpördült és be is akart menni az előadásra, ha a férfi nem állítja meg.
- Szabadságot kell kivennem egy nyugodt estéért? - kérdezte. Sherlock megforgatta a szemét és közelebb lépett társához.
- Sárga sárkány cirkusz, Londonban, csak ma este! Stimmel! A Tong, bérgyilkost küldött a városba. - magyarázta a nő. John összevonta szemöldökét, nevetségesnek tartotta az elméletet.
- És kötéltáncosnak tetteti magát? Térjen már észhez! - Csípőre tett kézzel figyelte a nő unott arcát. A detektív sóhajtott és csendesebbre fogta hangját.
- A gyilkosunk falakat mászik, hol máshol találna ilyet? Kínából nem engednek ki bárkit, jó ok kell az utazáshoz. Nincs más dolgom, mint körülnézni az öltözőjükben. - mondta Sherlock. A férfi elmosolyodott és a kijárat felé mutatott.
- Remek! Nézzen körül, mi meg iszunk valamit Saraval! - mondta, majd már indult is volna, ha a nő nem fogja meg a kezét.
- Segítenie kell! - Sherlock egy fokkal lejjebb lépett, hogy körülbelül szemmagasságba kerüljön a férfival. John nagyot sóhajtott és zsebre tette szabad kezét.
- Ma estére egészen mást terveztem! - mondta. A detektív összevonta a szemöldöké.
- Ugyan mit? Mi olyan fontos?
- Ugye csak viccel? Sherlock! Éppen randizom. Maga gyilkost próbál hajkurászni én meg próbálok összejönni Saraval! - A férfi és a nő farkasszemet néztek, Sherlock arcán egy különös árny suhant végig, és elengedte társa kezét.
John meglepődötten a kezére nézett. Mintha valami mást is látott volna Sherlock szemében, nem csak az idegességet.
De az biztos, hogy nem lehet, Sherlock sosem féltékeny senkire. Ennek ellenére a nő nagy levegőt vett.
- Egy hónap múlva dobni fogja. - mondta idegesen, megfordult és azonnal bement az előadásra. John sóhajtott, nem törhette sokáig a fejét Sherlock viselkedésén, Sara éppen megérkezett a mosdóból és ők is besétáltak.
Az emberek a porond mellé gyülekeztek és izgatottan várták a cirkuszi előadást. Hamarosan az előadó és segédei a tér közepére sétáltak, mindenki megcsodálhatta gyönyörű kulturális öltözéküket. A gyönyörű színvilág elvonta a figyelmet a letakart tárgyról.
YOU ARE READING
Genius
Fanfiction[Szünetel - javítás alatt] (legújabb update: Chapter 33) Mi lenne, ha nem a saját határaink között gondolkodnánk? Ha az elménk lenne a menedékünk, az emberek pedig csupán csak játékok lennének? Ebben a történetben Vivian Sherlock September Holmes h...