Genius

Chapter 28

Végre kinyitotta szemét. A törött ablakon keresztül látta a holdat. Nagy levegőt vett, remegősen eresztette ki tüdejéből. Amióta csak itt van azon gondolkodik, hogy is történhetett ez? Hogy került ide? Miért van itt?

Azt kívánta, bárcsak berontana a rendőrség, vagy valaki és kivinné őt innen. Szomjazott és éhezett, érezte, hogy a vérvesztesége elálmosította és minden ereje kiment... És aztán meghallotta. Egy halk matatás. Mintha a földszinten lett volna valaki. Megdermedt és visszatartotta lélegzetét.

Kikerekedett szemekkel nézett az ajtóra a terem végében. A lépcsőn jöttek fel, többen is voltak. Látta az elemlámpákat és akkor megértette, hogy nem az elrablói jöttek vissza. Kiáltott egyet, amennyire csak a ragasztószalag engedte. Fojtott hangokat hallott az ajtó másik oldaláról.

Nem bírták kinyitni az ajtót.

Megmozdult a székkel. Megkönnyebbülésében elsírta magát. Arca két oldalán egyenletesen csorogtak a könnyek és végre, az ajtó kicsapódott. Az alumínium erősen hozzávágódott a falhoz, és tömény porfelhő szállt fel, de Sherlock és John ezzel nem foglalkozott.

Odafutottak hozzá.

Sherlock letérdelt elé, és erőteljesen lerántotta szájáról a ragasztószalagot. Molly felnyögött.

- Jól vagy? - kérdezte a detektív. A nő megrázta a fejét, erős zokogás tört ki belőle. A fogság és a fájdalmak ellenére is, most inkább örömében sírt. Barátnője vállára borult, miután John kiszabadította a bilincsből és láncból. Sherlock segített felállnia és kitámogatták a gyárból.

Chris nyitotta előttük az ajtókat. Molly vetett rá egy pillantást, de csak azzal tudott foglalkozni, hogy remegő lábait jól tegye egymás után.

Sherlockban eszméletlen düh kavargott. A patológus arcára rádermedt a vér, arca beesett volt, látta, hogy szenvedett. A bosszú édes íze kúszott szájába, tudta, hogy ezért még meg fogja ölni Olivert.

Kikerültek az utcára, John letette végre a telefont, a mentő elindult. A detektív maga felé fordította a boncmestert.

- Mondj el mindent, amit láttál! - mondta. Molly leereszkedett guggolásba és mellkasához szorította kezeit. Sherlock követte.

- Nem tudom! Emberek voltak, és órákig csak kínoztak. Nem akartak tudni semmit, csak... Megvágtak és vertek, Sherlock én-

- Ne haragudj rám! - A detektív közbevágására Molly felemelte a fejét. Csuklott egyet, de csak hüppögése maradt meg. Megtörölte szemét. Sherlock átkarolta vállát. - Ez az én hibám volt. Ne haragudj! - mondta. Molly a vállára támasztotta fejét. A detektív felnézett Johnra.

- Oliver nem fog megállni. Mrs. Hudson még nála van, a lánya is, és egyre közelebb jut hozzám. - Sóhajtott egyet és lassan felemelkedett Molly mellől. John közelebb lépett hozzá. Nem tudta, hogy Hudson is nála van. Sherlock tenyerébe temette kezét és morgott egyet. - Azzal, hogy ilyen közel van, hamarosan eljut Harryhez, aztán Mycrofthoz! Az a barom meg nem veszi fel a telefont!

Utolsó szavai már inkább kiáltásnak hangzottak. John mondani akart valamit. Aztán lövés dördült el. Sherlock behúzta nyakát, Molly felsikított. És aztán John lassan letérdelt és leült a földre. A nő azonnal odaugrott hozzá. A vállába ment a lövés. Rányomta kezét.

A férfi szisszent egyet és összeszorította szemét, állkapcsát, mindent amit tudott, hogy kizárja a fájdalmat. Sherlock felnézett, mikor Molly megérintette a kezét. Nem tudja mit mondjon, mikor Christopher visszacsúsztatta elsült fegyverét a zsebébe.