Genius

Chapter 20 - part one

A sikítozás visszhangzott a fejében. Miért ijedt meg tőle ennyire?

Arra rájött, hogy egy nő vitte el a gyerekeket, egészen hasonló méretekkel, mint az övé, de arra nem gondolt, hogy Moriarty egy hasonmással fogja elraboltatni a nagykövet gyerekeit.

Sherlock szótlanul bámult ki az ablakon. Már a második rossz címnél tartottak, nem akart még hazamenni. A taxis sóhajtott egyet, a piros lámpa nem akart zöld lenni.

A kórházban történteken pattogott. Miután megmentették a nagykövet gyerekeit, és a kórházba szállították őket és várták, hogy felébredjenek. Higannyal etették őket, amit a csokiba töltöttek. Hatásos méreg, de nem annyira, hogy azonnali hatást érjen el.

A kislány traumán ment keresztül, ezt megértette, azt már kevésbé, hogy miért sikított rá, és miért rántották el tőle. Ezzel bajba került. Igaz, hogy sokkot kapott, de a szemében mást látott. Nem a sokktól sikított.

Rettegett tőle, mintha felismerte volna. Pedig sosem találkozott még vele.

Lestrade és Donovan biztosan azt gondolják, hogy ő tette. Erre más magyarázat nem volt. Túl sok a véletlen egybeesés. Ezt valakinek így kellett kitervelnie. De miért? Mi lesz ebből?

Az adósod vagyok.

A taxis bekapcsolta a képernyőt a kocsiban. Sherlock először csak gyilkos pillantásokkal illette, majd megkérte, hogy kapcsolja ki, de a sofőr nem reagált. A képernyő akadozni kezdett, elmosódott, majd Moriarty arca lassan kirajzolódott rajta.

Az lehetetlen.

Egy széken ült, könyvvel a kezében.

- Hellóka! Jöhet az esti mese? Ma, Hencegi Hercegről fogok mesélni! - A gyerekek dedós hangján beszélt, mintha csak gyerekműsor lett volna. Sherlock kerek szemekkel bámulta a képernyőt. Ledöbbent.

Hencegi herceg volt a legbátrabb és a legokosabb lovag az Óperencián és innen is túl. De idővel a többi herceg kezdte unni, hogy mást se hall, csak hogy milyen nagyszerű ez a Hencegi és, hogy hány sárkánnyal végzett egymaga.

Egyre másra azt kérdezgették, "Hencegi herceg meséi valóban igazak? Nem hinném!"

Így hát, az egyik herceg a király színe elé járult és azt mondta:

Felséges királyom, én nem hiszem el Hencegi Herceg meséit! Hencegi csak egy hazudozó lovag, aki úgy rendezi a dolgokat, hogy jó színben tüntesse fel magát.

Végül már a király is, alattvalói is, és Hencegi herceg társa is gondolkodóba esett.

De Hencegi bajai még korántsem értek véget.

Nem. Ez még nem a végső kérdés.

- Itt a vége! - Moriarty összecsapta a mesekönyvet és a képernyő elsötétült. Mi a fene volt ez?

A kocsi megállt, Sherlock most vette észre, hogy a Baker Street sarkán állnak. Nem is ezt a címet adta meg, a város másik végébe kérte a fuvart. Kinyitotta az ajtót és kiugrott belőle. A taxis oldalán le volt húzva az ablak.

A nő az ajtónak támaszkodott és kétségbeesetten nézte a sapkás sofőrt.

- Ez meg mi volt? - kérdezte erőszakosan. A férfi felemelte fejét. Sherlock csak most látta meg Moriartyt. Ez nem valós, mi a fenét keres itt?

- Ingyen fuvar! - Moriarty rálépett a gázra és már el is hajtott. Sherlock az út közepén állt, éppen észrevette a rendőröket a lakása előtt, mikor megragadta egy kéz és visszarántotta a járdára, mielőtt elütik a teherautó.