Genius

Chapter 26

A terv elég egyszerű volt. Ahhoz, hogy eljusson a felső emeletig, csak pár biztonsági résen kell keresztülmennie. És a legjobb az egészben, hogy fekete ceruzaszoknyája és fehér blúza teljesen semlegessé és észrevehetetlenné tette a környezetében. Mintha csak az ottani titkárnők egyike lett volna.

Magassarkúja hangosan kopogott a földszint csempézett padlózatán és a recepciós felnézett, mikor a pultra támaszkodva tökéletes belátást adott neki a dekoltázsára. A férfi elvörösödött.

- Miben segíthetek? - kérdezte. Sherlock elmosolyodva kezére támasztotta fejét.

- Mi sok mindenben segíthetnénk egymásnak... Mr. Collins nem igaz? - kérdezte. Ártatlan arckifejezésére a férfi megvakargatta állát, teljesen elfordult a monitortól, amit eddig nézett, végre felemelte tekintetét és belehajolt a nő arcába. Sherlockot a hányinger kerülgette a kölniszagtól.

- Igen, Jake Collins. Mire gondol, hölgyem? Ismerem magát?

- Még nem, de van egy ajánlatom. - Mosolyogva átnyúlt a pulton és elvett tőle egy ceruzát meg egy papírt, majd ráírt egy kitalált telefonszámot. Megrebegetette pilláit és lassan, hogy minél éhesebbé tegye a recepcióst belecsúsztatta ingzsebébe a papírt.

A férfi tartotta vele a szemkontaktust így észre sem vette, ahogy Sherlock kihúzta a kártyáját. Egy utolsó mosolyt eresztett rá, majd elindult a mozgólépcső felé. Még egy ideig egymást bámulták a recepcióssal, hogy fenntartsa a látszatot, majd végre megszakadt a kapcsolat és a nő siethetett a lift felé.

Lehúzta a kártyát az érintőpadon, a lift pedig elindult a szintre. Pár férfi lépett ki belőle, jól megnézték maguknak a nőt, és elsétáltak. Itt mindenki egy ekkora perverz barom, vagy csak nem látnak sok nőt ezen a szinten? Sherlock sóhajtva megnyomta a legfelső emelet gombját és a tükörnek dőlt.

Egy halvánnyit kilátszott a smink alól a reggelre durván belilult foltok, de sietnie kellett. Alig egy perc múlva fent volt a keresett emeleten és kihúzta magát, hogy jó benyomást keltsen. A lift mellett két őr állt.

- Jó reggelt. - mondta. Az őrök visszaköszöntek neki, alig figyeltek rá, majd mikor a folyosó végére ért, hallotta, hogy szólítják és visszahívják. A takarítószoba éppenséggel azon a folyosón volt, gyorsan becsúszott, mielőtt meglátták volna.

Az ajtó résén figyelte, ahogy a két őr elsuhan a folyosón és fellélegzett. Körülnézett a takarítói szobában, alig volt valami odabent és szappan szag volt az egész helyiségben. Mikor tiszta volt a levegő, kinyitotta az ajtót.

Már csak vissza kellett emlékeznie merre van a szoba, amit keresett. Kapóra jött a két nő akik elsétáltak mellette. Az egyiknek kávé volt a kezében. Sherlock meghúzta a ruhája szélét, hogy megrántsa a kezét, és a nő ráborította fehér ruhájára a folyadék egy részét. A nő készségesen segített neki és társával együtt betolta őket a takarítói szobába, miközben megígérte, hogy elszállítja a kávét a főnöknek.

Amikor besétált az irodába, a férfi fel sem pillantott, ezt kihasználva a detektív egyenesen az ölébe borította a maradék forró kávét. A főnök felpattant, és kirohant a mosdóba, ameddig elcsente az ő kártyáját is.

Gyerekjáték.

A lifthez lépett, lehúzta a kártyát és valaki beleszólt a mikrofonba.

- Mondtam, hogy most ne zavarjanak. - mondta valaki. Sherlock kikerekedett szemekkel bámult a hangszóróra. Lenyomta a gombot a főnök asztalán és mézesmázas hangjával szólt bele.

- Meghoztam az italát, uram.

- Éppen időben, jöjjön fel, Susan. - A hangszóró elnémult és a lift kinyílt. Sherlock hátrapillantott, mikor hangokat hallott. A főnök, az őrök és a két nő is őt nézte. Nyugodtan belépett a liftbe és mosolyogva integetett nekik, amíg mindannyian felé rohantak, és a lift ajtaja teljesen bezárult. Tudta, hogy szólni fognak a fentinek, de innentől már mindegy volt.