Genius

Chapter 12 - part two

Már az uszoda folyosóján lehetett érezni a klóros víz illatát, és a medence alapzaja kihallatszott a nagy teremből. A detektív alakja árnyékot vetett a kétszárnyú ajtóra, mikor végre megérkezett. A kerek ablakból egy lelket sem látott.

Moriarty elég okos volt ahhoz, hogy csak később érkezzen meg.

A nő nagyot sóhajtott és belökte az ajtót. Hamarosan kiderül az igazság, hamarosan megtudja ki is az a Moriarty. Az uszoda teljesen kihalt volt, egyetlen szuszogást sem hallott, csak a medence és a víz zaját, és saját, az izgalomtól felgyorsult légzését.

Körbefordult párszor, felnézett a galériára, de senkit nem látott.

Sherlock felemelte a pendriveot.

- Hoztam egy kis ajándékot! Ezért volt az egész, nem igaz? Az összes kis mutatvány, hogy megtáncoltat. - mondta. Határozott altja visszhangzott, választ pedig nem kapott senkitől. Megfordult és a galéria felé lóbálta a rakétaterveket, egyenesen a kamerába, ami a sarokban rögzítette az éjszaka mozgását. - Az egész azért, hogy elterelje a figyelmemet erről!

- Jó estét!

Sherlock megtorpant. Kezét lassan leengedte, még levegőt is elfelejtett venni. Biztos volt benne, hogy szíve egy ütemet kihagyott.

Lehetetlen.

Lassan megfordult, és feltételezése, miszerint a hang túl ismerős volt neki, beigazolódott.

John Watson alig öt méterre állt tőle, zöld pufi kabátban, egy kis terpeszállásban.

Nem lehetséges, John nem lehetett Moriarty ugye?

- John? - Kérdése szinte csak egy lehelet volt, megrökönyödése minden hangot elvett tőle.

Ez lett volna az a nagy titok, amit megbújtatott előle? Hogy lehetséges az, hogy eddig nem vette észre, ő volt mindvégig a robbantások mögött?

Ez az ember, aki még egy légynek se ártana, legalábbis eddig ezt gondolta róla, aki olyan hűséges volt hozzá, és minden bogarát szemrebbenés nélkül elfogadta. A barátjának gondolta, sőt megszerette.

John Watson lenne a robbantó, aki bűnözőket szponzorál? Félreismerte?

- Micsoda fordulat! Nemde, Sherlock? Erre aztán nem számítottál! - mondta a férfi. Sherlock észrevette, hogy kicsit robotosan beszél. Mi folyik itt?

- Milyen aranyos gondolat az uszoda, ahol a kis Carl meghalt! Én megállítottam. - John hangja elcsuklott és lehunyta a szemét. Lassan leengedte mellkasa előtt összefont kezét, Sherlock végre megláthatta a ráerősített bombát, és a vörös pontot, ami most rászegeződött. - John Watson szívét is megállíthatom.

- Elég lesz, Moriarty! Itt az ideje előjönni. - mondta Sherlock. Szemét egy pillanatra sem vette le Johnról. A robbantó jól kijátszotta, elhitette vele, hogy minden, amit eddig hitt hazugság volt. El kellett ismernie, hogy szép lépés volt, azonban nem elég jó, hogy összezavarja.

Az uszoda hátsó ajtaja kitárult, és egy alak sétált ki rajta.

John is megfordult, hogy láthassa Moriartyt. Ha még elég meglepetés nem érte őket aznap, most mindkettőjük szemöldöke felszaladt. A Sherlock által megállapított meleg Jim lépkedett szmokingban, zsebre tett kézzel feléjük.

A nő is végre megmozdult és John mellett mindketten megálltak. A detektív tartotta vele a szemkontaktust, mintha több energia szabadult volna fel benne. Ugyan ezt az izgatottságot látta a férfi szemében is.