Genius

Chapter 18 - A Reichenbach vízesés

A kamerák villódzása szinte megvakította a nőt, de fenntartotta a tettetett mosolyt, amit John az arcára erőltetett. Lestrade éppen az ügyet tárta a sajtó elé, bemutatva a híres detektívet, Sherlock Holmest és John Watsont, hű társát.

A riporterek szinte felfalták a felügyelőt.

- Uram, kérem! Miss Holmes ügye a múlt héten! Kifejtené kérem? - kérdezte az egyik riporter. Lestrade sóhajtott, már ő sem volt olyan izgatott, miután minden egyes ilyen sajtó megbeszélésen el kell mondania.

- Turner egyik híres festménye, a Reichenbach vízesés eltűnt a galériából, ahol tartották. Sherlock Holmes és John Watson a múlthéten felgöngyölítette az ügyet, kiderült, hogy hamisítani akarták a képet, de a detektív előbb vette észre, hogy eltűnt és a Reichenbach vízesés visszakerült a helyére. - magyarázta. Újabb tömeg kérdés vetült fel, és a felügyelő egyenként megpróbálta megválaszolni.

Sherlock unottan az asztalra könyökölt és megigazította óráját. Már vagy fél órája vallatják őket. Johnra pillantott, ugyan olyan unott képpel ült, mint ő. Az utóbbi időben felvirágzott "vállalkozásuk", rákaptak a detektív éles elméjére.

- Miss Holmes! Mára már internetes jelenséggé vált! Hogyan érinti ez önt? - Az egyik riporter kérdésére végre befejeződött a tolakodás, és várták a detektív válaszát. Mielőtt a felügyelő megszólalhatott volna, Sherlock felpillantott.

- Internetes jelenség? Manapság az ember létezni sem tud anélkül, hogy maguk ne csináljanak belőle címlapot. Hogyan érint? - Sherlock elnevette magát és hátradőlt. - Eddig se kellett bemutatkoznom senkinek, nem kavar nagy vizet.

- Dr. Watson, ön hogyan érzi a hirtelen hírességet? - kérdezte a riporter. John elmosolyodott.

- Ó, én igazán nem számítok. Sherlock Holmes érdemli az összes dicséretet! - mondta. Oldalra pillantott, Sherlock visszacsapta telefonját az asztalra, nem akarta abba hagyni a rezgést. Folyton üzeneteket kapott.

Az újságírók bólogatva irkálni, vagy keresgélni kezdtek lapjaik között újabb kérdésekért. Lestrade a detektívhez fordult.

- Van egy kis meglepetésünk a számodra, köszönetképpen. - mondta. Egy csomagot nyújtott át a nőnek, Sherlock pedig széttépte. Egy vadászkalap volt a csomagban, hasonló, mint amit egyszer a fejére húzott, hogy ne fotózzák a riporterek, ameddig átvonul az utcán.

Fájdalmas mosoly kúszott arcára. Hogy képzelték, hogy ez majd tetszik is neki? Hallotta hogy azt kiáltozzák, vegye fel, de igazán nem akarta. Csak szégyenlősen megköszönte és John ölébe dobta a sapkát.

A férfi felemelte és társa fejére húzta. Persze nem egy gyilkos pillantást kapott a nőtől, de nem lehetett letagadni, hogy jól állt neki a Sherlock sapka.

John felemelte a nő telefonját, elege volt, hogy nem képes megnézni mit akarnak már. Mikor felemelte a telefont, mosolya leolvadt arcáról. Elnézést kért és magával húzta Sherlockot a szomszéd szobába.

- Mi van már? Azt hittem még akarnak pár képet a szexi sapkámmal. - mondta a nő, nem kis gúnnyal a hangjában. Leemelte fejéről és jobban megnézegette. - Ez egy füles sapka, John! Kinek kell ilyen?

- Az egy Sherlock sapka, és magának, úgy látszik. Figyeljen, valami történt.

- Nem kell senkinek ilyen sapka, már elég ajándékot kaptam! Azt se tudják mit kell ajándékozni, hajtűket kaptam, de hova tegyem az én hajammal? - Sherlock elnevette magát és bevágta maga mögött az ajtót. John idegesen sóhajtott és a nő kezébe nyomta a telefont.