Genius

Chapter 33

Sherlock felpillantott testvérére, mikor besétált a nappaliba és leült mellé. Együtt nézték, ahogy édesanyjuk betolja a sütőbe az utolsó tepsi süteményt és ledobja az asztalra a konyharuhát. A nő felült a pultra és rájuk pillantott.

- Konyhatündér sosem voltam. - mondta szórakozottan. A Holmes testvérek elmosolyodtak. Nagyon jól tudták, kiskorukban sosem főzött, mindig kaját rendeltek. Ha főzni is kellett, azt Mycroft csinálta.

Hudson megpiszkálta a habcsókokat az asztalon.

- Pedig ezek nagyon jól néznek ki Miss Holmes. - Elmosolyodva a nő felé fordult.

- Azokat a sarki boltban vettem. - mondta. Egymásra nevettek. Hudson lassan leereszkedett Mycroft mellé és a férfi átkarolta vállát. Miss Holmes őket bámulta. - Viszont te mennyeieket tudsz sütni, hallottam hírét! Mike nem képes másról beszélni, csak rólad.

Hudson elvörösödött és megütötte a férfi vállát. Mycroft megforgatta a szemét.

- Ha már egyszer Mycroftnak neveztél el, köhögd ki a végét is valahogy! - mondta. Anyja figyelmeztető pillantást vetett rá, de csak nevetett rajta. A férfi sóhajtva végig simított Hudson karján és felállt. - Kell egy kis friss levegő.

- Jövök veled! - mondta Sherlock és követte az udvarra. Természetesen mindketten rágyújtottak és a London széli ház kerítésének támaszkodva nézték a mezőt és az erdőt. A férfi egy idő után végre megszólalt.

- Örülök, hogy lemondtál Magnussenről. - mondta. Sherlock hümmögött. A férfi korántsem tudott semmiről. - Azért mégis megkérdezem, ő nem olyan, mint a szokásos eseteid, miért gyűlölöd?

- Azért, mert embereket nyomorít meg és a titkaikkal üzletel. Te miért nem undorodsz tőle? - kérdezte a nő. Mycroft egy újabb füstfelhőt engedett ki tüdejéből, majd elmosolyodott.

- Fontos embereknek sosem okoz nagy kárt, ahhoz túl intelligens. Egy üzletember, semmi több. Alkalmanként szükségünk lehet rá. - magyarázta a férfi. Sherlock elfordult bátyjától és beharapta alsó ajkát. Idegesítette, hogy a testvére nem fogja támogatni az ötletében. - A szükséges gonosz, de nem egy sárkány, hogy megöld!

- Tehát sárkányölőnek gondolsz? - kérdezte nevetve a nő és testvére vállának dőlve meglökte. Mycroft puffogva visszalökte, és gúnyosan rámosolygott.

- Nem, csak te látod magad annak! - mondta a férfi csipkelődve. Sherlock kuncogott és egy jókora füstös levegőt akart kifújni, de az ajtó kinyílt mögöttük és anyjuk kilépett rajta.

- Csak nem cigiztek? - kérdezte hangosan, mire a két testvér egyszerre megfordult, cigaretta csikkjüket a hátuk mögé rejtve. Egyszerre válaszoltak.

- Dehogy!

Édesanyjuk rosszalló pillantást küldött mindkét gyereke felé, majd lassan becsukta az ajtót. Sherlock és Mycroft egymásra néztek, és mindketten elnevették magukat. A férfi megköszörülte a torkát. - Apropó, van egy állásajánlatom, utasítsd el!

- Köszönettel elutasítom! - mondta a nő, kezét a szívére helyezve.

- Sajnálattal átadom! - Mycroft szarkasztikusan elmosolyodott. Sherlockot kezdte érdekelni mit akartak tőle.

- Kik voltak azok?

- Az MI6. Kelet-Európába akartak küldeni, hogy beépülj, de félek bele is halnál, fél év sem kellene hozzá. - Sherlock végig gondolta, hogy ott miért ölhetnék meg, majd hirtelen bátyjára nézett.

- Akkor miért beszéltél le róla? - kérdezte huncut vigyorral az arcán.

- Nagyon csábító! - sziszegte. Lassan visszafordult a mezőhöz és sóhajtott egyet. - Ha te meghalnál... a szívem szakadna meg.