Genius

Chapter 16

A fekete kocsi behajtott egy városszéli elhagyatott gyárba. John kezdett gyanakodni. Ez nem Mycroft lehetett. Olyan furcsán viselkedett a nő is és úgy tudta Anthea még mindig Mycroftnak dolgozik.

A nő felvezette a gyárépület második emeletére és egy ajtóra mutatott.

- Ott menjen be! - mondta. John elmotyogott egy köszönömöt. Mikor látta, hogy a nő elsétál, kabátja alá nyúlt és kihúzta fegyverét. Még jó, hogy magánál tartja, amióta ügyeket old meg Sherlockkal. Határozott léptekkel besétált.

- Tudja, Sherlock nem követ mindenhova! Ráadásul otthon van, szomorú zenét ír, naphosszat csak hegedül. Nem eszik, nem alszik, alig beszél! - Félhangosan beszélt és közben szemmel tartott minden kis zugot, ahova ember befért. Egy folyosó nyílt a szobából és lépteket hallott.

Isaac Adler szokásától eltérően teljesen egyszerű ruhában sétált elő és mosolygott Johnra. Hümmögött és a falnak dőlt.

- Valahogy gondoltam, hogy ennyire fogok neki hiányozni. - mondta. John lassan végig nézett rajta. Gondolta, hogy ő az. Ismerős volt a nő, aki elhozta ide, csak is Kate lehetett, szinte meg sem lepődött, hogy itt áll előtte. Sóhajtott egyet.

- Sherlock jobbat érdemelne magánál! Komolyan azért tettette a halálát, hogy megmentse a seggét? - Lenéző viselkedése mosolyt csalt a férfi arcára. Szinte már élvezte a helyzetet, élvezte John mennyire felhúzza magát rajta. - Egy üzenetet is küldhetett volna, hogy ne legyen maga alatt! Mondja el neki, hogy él!

- Akkor megkeresne!

- Sherlock helyében én is megkerestem volna! - mondta. Megvakargatta tarkóját és széttárta kezeit. - Hogy lehet még mindig életben? Azonosította önt a hullaházban.

- A DNS teszt csak annyit ér, mint egy adatbázis. - Isaac lesütötte szemét, és kerülte a szemkontaktust. Valami olyat csinált, amit nem kellett volna. John megértette. Kerestek egy hasonmást és a jó ég tudja mit tettek vele.

- Ő nem a DNS teszt alapján megy, Adler! - mondta. A férfi ellökte magát a faltól és közelebb sétált Watsonhoz.

- Tudom mit hisz, de el kellett tűnnöm!

- Akkor miért hozott ide engem? Nem nekem hiányzott, sőt! Menne vissza oda, ahonnan jött! - John kelletlenül elnevette magát és fejét megingatva elfordult. Már kezdett örülni, hogy Isaac Adler nincs a képben és tessék, most hirtelen újra feltűnik.

Isaac védekezve felemelte kezeit és megvonta a vállát.

- Hibát követtem el! - mondta. John felvonta szemöldökét. Jó sok hibát követett el, és mindegyikkel neki kellett megbirkóznia. Sherlock maradék szívét is összetörte, ha az lehetséges.

A férfi sóhajtott és kérlelő szemekkel nézett Johnra. - Elküldtem valamit Sherlocknak megőrzésre, most pedig vissza szeretném kapni!

- Tőlem nem fogja megkapni. - mondta. Gúnyosan elmosolyodott és oldalra billentette fejét. - Ha újra a kezében akarja látni a telefont, akkor mondja el neki, hogy él!

- Nem tehetem, Sherlocknak nem mondhatom el!

- Jó! Akkor én mondom el és továbbra sem segítek magának! - John sarkon fordult és már ki is ment volna a szobából, ha a férfi nem állítja meg. Idegesen elrántotta a kezét, már undorodott a gondolattól is, hogy Isaac hozzáérjen.

- Akkor mit mondjak neki? - kérdezte Adler. John nevetett.

- Általában mit mond neki? Számtalan üzenetet küldött már!

- Általános szövegeket! Jó reggelt, Miss Holmes. Milyen szép a mai nap, vacsorázzunk együtt! Unatkozom, vacsorázzunk együtt! Nem vagyok éhes, vacsorázzunk együtt!