Chapter 24

49 3 0
                                    

~~~

Napokkal ezelőtt...

Lestrade lehúzta a rendőrségi szalagot az ajtóról. Mosolyogva hátrafordult a nőhöz. El sem bírta hinni, hogy tényleg ő az. Sherlock Holmes él és itt áll előtte. A nő zsebébe csúsztatta telefonját. Lassan lesétált a lépcsőn, Mycroft követte és végül a felügyelő is velük ment.

Felkapcsolta a lámpát a poros helyiségben, ameddig a két Holmes megnézik a tetthelyet. A szoba közepén egy asztal, mögötte egy székben ruhába öltöztetett csontváz. Sherlock összevonta szemöldökét.

A nő szótlanul mellé lépett és kihúzta zsebéből nagyítóját. Közelről vizsgálta a kabátot, aztán végig simította és megszagolta.

Fenyő? Lucfenyő?

Nem, cédrus.

Egy másik illat vegyült a cédrusfa illata mellé, a detektív közelebb hajolt a csontvázhoz és egy újabbat szippantott.

Új naftalingolyó. Vagyis egy szekrényben tárolták eddig a kabátot, egészen új, alig viselték, sokat állt a szekrényben. Mycroft is közelebb lépett a csontvázhoz. Elhúzta a gallérját, fehér porszerű anyag szóródott rá.

- Szénszemcsék. - mondta. Sherlock bólintott és felegyenesedett. Tűzkár. Remegni kezdett a szoba, a plafonról lehullott egy adag vakolat. Lestrade felnézett.

- Metró?

- Metró. - válaszolt a nő. Ellépett a csontváztól és távolabbról figyelte. Kelet felől jobban fakult a ruhája. Mycroft közelebbhajolt hozzá és megkocogtatta a csontot.

- Férfi, negyven és ötven közötti. De nincs sok értelme, itt a csontok már nem lehetnek idősebbek fél évesnél. - mondta. A detektív hümmögött. Végig nézte az asztalt, az egész mintha tökéletesen be lett volna állítva. Az asztalban meglátta a kilincstelen szekrényt. Benyomta, és az kinyílt. Benézett a polcra, egy könyv volt ott, porral beterítve.

Lefújta a borítóját és az asztalra dobta a könyvet.

Hogy csináltam? - Hasfelmetsző Jack.

Mycroft elmosolyodott. Az egész csak egy beállított trükk volt.

- Nem akarlak megsérteni azzal, hogy meg is magyarázom, Lestrade! - mondta a nő, és már meg is fordult volna, ha a felügyelő nem állítja meg.

- De, sértegess csak, hallgatlak!

Sherlock visszafordult és sóhajtva a csontvázra mutatott.

- A holttest fél éves, a giccses, viktoriánus jelmez a múzeumból való. Sok éven át egy bábun volt, egy Dél-keleti fekvésű teremben, az anyag fakulásából ítélve. Egy tűzeset miatt árusították ki. - mondta. Közben kihúzta zsebéből telefonját és megkereste a kiárusítást. Lestrade kíváncsian megnézte az oldalakat, amik a tűzesetről és a kiárusításokról szóltak. Megvakargatta tarkóját és Mycroftra pillantott.

- Szóval az egész kamu? Pedig ígéretes volt. - mondta. A férfi megforgatta szemét és húga mellé lépett.

- Olcsó trükk, kicsit sem érdekes.

- De ki akart volna ennyi energiát beleölni? - kérdezte a felügyelő. Sherlock elmosolyodott.

- Ez egy nagyon jó kérdés Lestrade. - Sóhajtott egyet és bátyjára pillantott. Mycroft biccentett neki.

GeniusWhere stories live. Discover now