Genius

Chapter 15

Hudson lakása nem volt nagyobb a 221B-nél. A nappaliban, a kandalló előtt egy hosszú, barna, Viktória korabeli kanapé és két ugyan olyan fotel.

A nő könyökére támaszkodott. Az ablakból pont látta, ahogy felkapcsolódnak a kinti világítások. Mennyi ideig volt kiütve?

Borzalmasan fáradtnak érezte magát és meg nem szűnő nyomást érzett fejében. Pont mögötte ült Hudson, egy könyvvel a kezében. Leengedte ölébe, mikor Sherlock ránézett.

- Már kezdtünk aggódni. - mondta csendesen. A detektív maga köré tekerte a plédet és egy gombócként süppedt bele a sütiillatú kanapéba.

- Meddig voltam kiütve? - kérdezte. Hudson az órára pillantott, majd elmosolyodott.

- Tegnap pár órát voltál fent, aztán végig aludtad az éjszakát és a mai napot. - A nő válaszára Sherlock bólintott és nagyot nyelt. Elfintorodott mikor megérezte milyen száraz a torka.

Barátnője felállt és töltött neki egy pohár vizet. -Csak egy ismeretlen anyaggal kevert erős nyugtatót kaptál, Molly Hooper szerint pár napig még lehet lázad, de karácsonyig kihevered.

Sherlock bólintott. Tényleg lehetett láza, ruhája és a pléd folyton hozzásúrlódott sajgó bőréhez. Letette a dohányzóasztalra a poharat és elvette onnan odakészített telefonját.

- John? - kérdezte.

- Ő hamarosan hazaér, ki kellett mennie a borászathoz ellenőrizni a munkamenetet. Ne aggódj! - Hudson mosolyogva visszatért a könyvhöz, amit tartogatott.

Sherlock megnyitotta telefonját, már két üzenete érkezett.

Jó estét, Miss Holmes!
Jobban van már?

Isaac Adlertől érkezett az üzenet, de a nő nem válaszolt. Miért is tenné? Tudta mi akar tőle. Lassan felvezette tekintetét barátnőjére.

- Tulajdonképpen milyen kapcsolatban is álltál Isaac Adlerrel? - kérdezte Sherlock. A nő összehúzta magát, félénken pillantott fel rá. Egy ideig csak szemeztek, de végül Hudson beadta a derekát.

- Fiatal és hülye voltam. - mondta. Sóhajtva letette a könyvét. Gúnyosan elmosolyodott és végig nézett a detektíven. - De úgy látom most irántad nagyon is érdeklődik. Vicces pár lennétek! A szociopata detektív és az aberrált szexmunkás. Jó címlap lenne belőle!

- Nem érdekel, Hudson! - Sherlock undorodó arckifejezése megnevettette a nőt.

- Miért nem? Végre érdeklődik valaki irántad!

- Mintha nem kapnék nap mint nap ezer levelet és üzenetet ismeretlen, szánalmas hódolóktól! - mondta a detektív. Nevetett és megingatta a fejét. - Mindegyik nevetségesen szerencsétlen idős agglegény, akik kétségbeesetten próbálnak imponálni a legelső szingli nőnek, akit meglátnak.

- Ó, szóval már ennyire kiismerted őket? Világosíts fel, Holmes! - A nő kérésére Sherlock elmosolyodott. Erre várt, hogy végre használhassa tudását és megmutassa valakinek.

- Vegyük a sofőrt a múltkori ügyemből. - Sherlock előre dőlt és maga elé képzelte a férfit. Van egy évtizede, hogy nem volt dolga nővel, a tartása, szaga és kisugárzása alapján nem sokat foglalkozik a rendszerességgel, nem törődöm a sok éves egyedüllét miatt, ezért is hízott meg.

- Tegnap reggel azt mondtad szívbeteg. Honnan tudtad? - kérdezte a nő. A detektív elmosolyodott.

- Hipertónia. Magas vérnyomás. Mivel a testtömeg egyre csak nő, zsírszövetek egyre szaporodnak. Ahogy bármilyen más szövet, ezek is vért és oxigént igényelnek. Mi történik az artériákkal, ha túl sokat kell dolgozniuk?