Genius

Chapter 19

John letette az asztalra a jegyzeteit és felpillantott. A munkatársai beleegyezően bólogattak, tetszett nekik az ötlet. Az egyik férfi elkezdett beszélni, megdicsérte Johnt a kemény munkájáért és az odaadásáért, de Watson figyelmét más kötötte le.

Telefonja felvillant, üzenete érkezett.

Ablak.
M.H.

Felpillantott, és meglátta Mycroftot a folyosón állni, egy díszszobornak támaszkodva. Sóhajtott. Ez csak azért van, mert egyszer az életben visszautasította a fekete autót, ami folyton elvitte hozzá.

Miután munkatársa elmondta beszédét, a férfi elnézést kért és berekesztette a tárgyalást. Mindenkivel kezet fogott és behúzta maga után a tárgyaló ajtaját.

- Nem tudott volna várni, ameddig végeztem a munkámmal? - kérdezte. Mycroft elmosolyodva megrázta a fejét. Persze, hogy nem. John sóhajtott egyet és maga után intette a férfit. Kimentek az épületből és a borospincébe vezette. - Mit akar?

Mycroft felemelte az újságot amit eddig tartogatott. "Sherlock Holmes: a meglepő igazság. Kenny Riley exkluzív riportja". - Maga olvassa ezt a szemetet?

- Muszáj olvasnom. Egy Brook nevű fickótól kapja az információt. Ismerős? - Mikor John megrázta a fejét, sóhajtott. A férfi elindult számolgatva a hordókat és ellenőrizve a számokat. Mycroft még mindig követte. Egy képet adott John kezébe.

- Tudja ki ez? - kérdezte. A férfi megnézte a képet, majd unottan visszaadta.

- Soha életemben nem láttam.

- Két házzal arrébb lakik a 221B-től. - mondta Mycroft. John szórakozottan elmosolyodott.

- Szívesen meghívnám a szomszédokat, de a két hónappal ezelőtt történtek után nem lenne bölcs döntés. - Viccelődésére a férfi gúnyosan elmosolyodott. Nem itt volt a helye a szórakozásnak.

- Tényleg nem biztos, hogy jó ötlet! Sulejmani a neve, az albán hadsereg mesterlövésze volt. Képzett bérgyilkos, aki alig tíz méterre lakik maguktól. - magyarázta. John felegyenesedett. Zavart kifejezése arcán nem akadályozta meg egy újabb vicc elejtésében.

- Remek a közlekedés! Ott van a Jubilee metróvonal.

Mycroft sóhajtott és komolyan John szemébe nézett. Mintha bármennyire is meghatotta volna. Megingatta fejét és egy újabb képet adott a kezébe.

- Dyachenko, Ludmila.

- Őt mintha már láttam volna! - John közelről nézte a képet, tényleg látta már, többször is megfordult a Baker Streeten. Mycroft elmosolyodott,

- Orosz bérgyilkos, a szemközti lakásban lakik! - mondta. John felemelte a fejét. Két bérgyilkos is a Baker Streeten? Nem jó hírek, főleg nem most. Mycroft még két képet kihúzott és a férfi kezébe adta. - Pontosan négy nemzetközileg ismert bérgyilkos lakik a 221B-től egy köpésnyire. Nem akar valamit elmondani, kedves John?

- Költözöm? - John kuncogott, viszont Mycroft egyáltalán nem találta viccesnek a helyzetet.

- Nagyon nehéz kitalálni, hogy ki a közös nevező? - kérdezte. John megértette. Moriarty állhat a képben? Leemelt két poharat a magas polcról a pince végében és visszasétált a hordóhoz, ahol eddig álltak. - Megígérte Sherlocknak, hogy visszajön.

- Ha ő állna mögötte, már mind halottak volnánk. De ha nem ő az, akkor ki? - A férfi megnyitotta a hordó csapját és megtöltötte a két poharat. Egyiket Mycroftnak adta, és a másikba beleivott.

- Ezt kérdezhetném én is. - mondta Mycroft. John felemelte szemöldökét.

- Miért nem kérdezi meg a húgát, ha ennyire aggódik érte? Elvégre erről nő többet tud. - mondta. Mycroft sóhajtva lehajtotta fejét és a pohár szélét kezdte pöckölgetni. John tehetetlenül elmosolyodott. - Inkább ne válaszoljon!