Chapter 5

88 6 0
                                    

A felügyelő kiviharzott a szobából, nyomában a detektívvel és társával. Sherlocknak nem volt ínyére, hogy ez a férfi vezesse a nyomozást, de nem tehetett mást, mint vele megoldani az ügyet. Amint a nappaliba értek, Dimmoc elküldött egy nyomozót a bizonyítékkal, amit John talált, majd hozzájuk fordult és a kanapénak támaszkodva mutatott körbe a szobában.

- Nyilván való az öngyilkosság. - mondta. Sherlock lekicsinylő pillantást vetett a férfi irányába, de helyette John válaszolt.

- Ez az egyetlen értelmes válasz önnek? - A felügyelő felvonta a szemöldökét és összefonta karjait mellkasa előtt. Nem csak a férfi cáfolta meg az elméletét, az ablak előtt álló detektív is beszállt az ellentmondásba.

- Az öngyilkosság magyaráz bizonyos tényeket, ez a kedvére való megoldás és figyelmen kívül hagy mindent, ami nem illik a képbe. - mondta a nő gúnyosan, szemét összehúzva majd a felügyelő felé fordult. - A halott sebe az arca jobb oldalán volt, vagyis Van Coonnak, aki balkezes, elég kitekert pózban kellett volna agyonlőnie magát. - Sherlock demonstrálta a bal kezes jobb oldali lövést, amin John nevetni kezdett, de Dimmoc csak megalázva hallgatott.

- Honnan tudja, hogy bal kezes volt? - kérdezte végül.

- Csoda, hogy nem vették észre. Nézzenek csak körül: Dohányzó asztal a baloldalon, a bögrék fogója úgyszintén, a konnektorok közül a baloldali van használatban, toll és papír a telefon bal oldalán, vagyis jobb kézzel vette fel és a másik kezével jegyzetelt. Akarja, hogy folytassam? - kérdezte a detektív Dimmoc felé fordulva, arcán egy hatalmas, önelégült mosollyal. Élvezte, hogy bosszanthatja a felügyelőt, ha már olyan csúnyán sikerült a találkozásuk.

- Engem meggyőzött. - mondta John, miután körbenézett és belátta: a nőnek teljesen igaza van, nincs mit ezen magyarázni. A férfi biztos, hogy bal kezes volt.

- Kár, pedig már nincs sok hátra. - válaszolt Sherlock vigyorogva és tovább folytatta felvágásnak nevezhető monológját. - A kés a pulton: a penge jobb oldalán van a vaj, mert bal kézzel kente. Nem túl valószínű, hogy egy balkezes ember jobb kézzel lövi fejbe magát.

- Végkövetkeztetés: valaki betört és megölte. – Watson befejezte a nő mondandóját, hogy a felügyelő is megértse, nem öngyilkosság történt.

- Na és a pisztoly? - kérdezte Dimmoc.

- Már várta a gyilkost, hiszen a bankban megfenyegették. Leadott egy lövést, de a gyilkost ez úgy tűnik nem találta el. A golyó pedig kirepült a nyitott ablakon. - mondta a nő és unottan végig futtatta tekintetét a szobán. A felügyelő viszont lehetetlennek találta a feltevést, miszerint nem találta el a betörőt.

- Ne szórakozzon! Ugyan, mennyi esély van erre? - kérdezte nevetve. Sherlock összevonta a szemöldökét, hiszen egyértelműnek vélte. Társára nézett, de nem talált segítségre, ezért csak megforgatta a szemét és a kanapéhoz sétált, hogy felvegye a kabátját.

- Várja meg a ballisztikai jelentést. A golyó a fejében nem a sajátjából származik. - mondta a detektív lezárva a témát, majd magára húzta szürkés kabátját és a nyakába tekerte kék sálját. A felügyelőnek még mindig homályos volt pár részlet az üggyel kapcsolatban, ezért a lezárt beszélgetésbe még pár mondatot belecsempészett.

- De, ha az ajtó belülről volt zárva, hogy jutott be a támadó? - kérdezte. John elmosolyodott és a nőre nézett. Ő elismerően biccentett a felügyelőnek és az ajtó felé vette az irányt, miközben válaszolt.

- Csodás! Végre feltette a megfelelő kérdést. - Sherlock és Watson elhagyták az épületet és végre a Baker Street felé vették az irányt.

GeniusWhere stories live. Discover now