Genius

Chapter 21 - Az üres gyász

Még egy pofon csattant a nő arcán, de ő csak fájdalmasan nevetett. Elrablója ideges volt, feszülten mászkált fel-alá. Már órák óta próbálta vallatni fogját, de a nő nem tört meg, csak nevetett.

- Mi vehetné rá magát beszédre? - kérdezte a férfi. Erős francia akcentusa nem volt zavaró, de fogja megforgatta szemét. Utálta a nyelvtani hibákat.

- A beszédre és semmi. Nagyjából. - Angyalian elmosolyodott, a férfi pedig a combjába vágott egy tűt. A nő felnyögött. Ez nem volt fájdalommentes és kezdett belefáradni a vallatásba. Már rég elmenekült volna, ha kezei nem lánccal lettek volna lekötözve.

- Miss Holmes! Nagyképű, beképzelt, arrogáns és önfejű. Brit kormánynak dolgozik, hát legyen, még egyszer megkérdem! Ki az MI6 vezetője? - mondta. Sóhajtott és hátra döntötte a nőt a székkel együtt. - Beszél vagy elvágom torkát.

- A torkát. - Egy újabb nyelvtani hiba, de ezúttal nem a nő javította ki. A férfi elengedte fogja székét és hátra fordult. Az ajtóban ült egy sötét vörös hajú férfi. Revolver volt a kezében, az asztalon tartotta lábát. - Most elmegy és nem jön vissza, vagy hidegvérrel fejbe lövöm. - mondta.

- Hogy jött be ajtón? - kérdezte a francia. A vörös megforgatta szemét és az ajtó felé bökött fegyverével.

- Az ajtón a kulccsal jöttem be. Most pedig kifelé! - mondta. A férfi nem mozdult, ezért felállt. - Jó, maga akarta!

Belelőtt combjába és elmosolyodva a nőre nézett. - Drága húgom!

- Mi szél hozott errefelé, drága bátyám? - kérdezte. Mycroft letette az asztalra a fegyvert és kiszabadította testvérét a láncoktól. A nő felállt és kihúzta combjából a tűt. Ingerülten elrablójához vágta és bátyjára nézett. - Nem lehetett volna kicsit hamarabb?

- Alig jutottam be, úgy látszik itt nem ismernek. - mondta a férfi. Átkarolta húga vállát és kisegítette a szobából. Vágások voltak végig a hátán, és pár horzsolás az arcán. Nem olyan, ami nem gyógyul be, de Mycroft nem tudta legyűrni aggódó tekintetét arcáról.

Az elhagyatott épületen kívül ott várt a férfi magángépe, és testőrei. Felsegítették a nőt a gépre. Miután lemosta magáról a rászáradt koszt és vért, az utaskísérő leápolta sebeit, majd egy plédbe burkolózva Mycroft elé ült és kinézett az ablakon. Franciaország felett repültek, de a felhők eltakarták a kilátást.

- Sokat változtál, alig ismerek rád. - A férfi megjegyzésére csak sóhajtott egyet. Tisztában volt vele, nem kellett emlékeztetés. Ő sem ismert magára.

- Hova megyünk? - kérdezte.

- Londonba. Itt az ideje visszatérni, Sherlock! - A férfi átnyújtott neki egy boros poharat és sóhajtva hátradőlt. - Két és fél év, és úgy látszik Anglia már nem bírja nélküled!

- Mondj olyat, amit nem tudok, Mycroft!

- Egy ügyem van a számodra, egy terroristasejt mozgolódni kezdett London alatt. Egy beépített emberünk már meghalt. Bármikor támadhatnak, és a te neved merült fel a tanácson. - Mycroft elmosolyodott és gúnyosan hümmögött. - Lepd meg őket!

- Számíthatsz rám! - Sherlock elvette az asztalról az üveg vizet és egy nagyot kortyolt belőle. Mikor letette, bátyjára mutatott. - Ágyba csaltad már Hudsont? - kérdezte.

- Még nem, de már töltött egy egész hétvégét a Holmes birtokon. Szerintem tetszik neki. - mondta a férfi. Apró mosolya megnevettette húgát.

- Nem, te tetszel neki! Azért ha lehet, nem akarok reggelente összetalálkozni veled a folyosón. - Megforgatta szemét. Túl sokan laktak már így is a Baker Streeten, szinte túl sokan.