Genius

Chapter 39 - A Hazug Detektív

A két nő arrébb húzódott, ahogy Mycroft átvágott a folyosón és letette a hívást, ami elszólította a partiról. Végre megtalálta a férfit, aki felhívta, és megálltak, hogy beszélhessenek.

- Az ég szerelmére, a Miniszterelnökkel beszéltem! - mondta idegesen Holmes, és egyik lábáról a másikra állt.

- Ne haragudjon, Mr. Holmes, de a húgáról van szó. - A férfi kicsit idegesnek tűnt, és Mycroft azonnal tudta, hogy Sherlock elhagyta a lakását.

Miután a temetésen John közölte vele, hogy túllépett rajta, a nő a lakásában kuporgott, a jó ég tudta mire készült, de bátyja sejtette, hogy újra a szerek hatása alatt van. Az, hogy elhagyta a Baker Street 221B-t már előrehaladás volt, és Mrs. Hudson beszámolói szerint nem volt valami fényes a helyzet.

A lakásba költözött egy furcsa kinézetű, sötét arcú férfi, és a házinéni szerint Sherlockkal régi ismerősök voltak. Mrs. Hudsonnak kellett a házimunkát elvégeznie, és életben tartania a nőt, mert olyan rossz állapotba keveredett, hogy még a macskáját is akarva-akaratlanul megölte a felelőtlenségével.

Mycroft és a férfi végre beérkeztek az MI6 megfigyelőszobájába, ahol Lady Smallwood irányította Sherlock Holmes megfigyelését. A férfi otthagyta az idősebbik Holmest, és ő a Lady mellé állt. A képernyőkön Sherlock csak úgy sétálgatott, teljesen egyedül, már amennyire a felvételből az látszott.

- Mit csinál? Csak úgy lődörög az éjszaka közepén! - Mycroft megingatta a fejét. Ez így nem jó. Sherlock viselkedése egészen elképesztő volt, számára teljesen értelmetlen volt. Csak egy kis depresszió érte, őszintén nem tudta felérni ésszel miért vezetett ez ilyen problémákba. Lady Smallwood felnézett a férfira, mint aki rosszat mondott volna.

- Harry meghalt, Mycroft! Nyilván sokkos állapotban van. - A nő visszafordult a képernyőkhöz, miközben a férfi felhorkantott és lekicsinylő pillantást vetett rá.

- Mindenki meghal. Ez az egyetlen dolog, amire az ember üzembiztosan képes. Hogy lehet, hogy mégis mindenkit meglep? - kérdezte. Lady Smallwood sóhajtott és megingatta a fejét. Mycorft felemelte a telefonját, és kikereste John számát a kontaktok közül. - Mindegy. Dr. Watsonnak tudnia kell róla.

- Biztos benne, hogy fel akarja hívni? A temetésen nagyon... őszintén elmondta a véleményét. - mondta a nő. Mycroft legyintett rá és a füléhez emelte a telefont, éppen amikor a férfi, aki az előbb bevezette a megfigyelőszobába nyugtalanul mocorogni kezdett a székében. Mycorft előre hajolt és a képernyőjére nézett.

- Mi az már megint? - kérdezte. A férfi megköszörülte a torkát és félénken a főnökére pillantott.

- Elnézést, Mr. Holmes, de kirajzoltuk a húga útvonalát. - mondta. A férfi kattintott egyet egerével és a képernyőn megjelent az útvonal, pár eltátott szájat hagyva maga után.

F U
    C
         K

              O
               F F

Mycroft sóhajtott, és gunyorosan visszamosolygott a képernyőn, amin Sherlock éppen a kamera felé fordul és poharat emel rá. Vagyis az energiaitalt, amit éppen a kezében tartott.

Már legalább ötödjére hívta Johnt, mikor a férfi méltóztatta felvenni a telefont, és akkor sem hangzott valami bíztatóan a hangja. Igazság szerint próbált elaludni.

- Hagyna aludni, és elfelejtené a számomat? - kérdezte, mikor felvette. Mycroft hümmögött, aztán gyorsan rá is tért a témára.

- Sherlock kijött a lakásából a hónapban először, úgyhogy követtük a mozgását. - mondta. John erőltetetten felnevetett.