Genius

Chapter 3

Rendőrök fogadták már az ajtóban, Lestrade pedig a fekete fotelben ült, egy kandalló előtt.

John is felért, és kikerekedett szemekkel nézte, ahogy egy üvegben emberi ujjakat visznek el mellette. Hozzá kellett volna már szoknia ezekhez a meglepetésekhez.

A lakás tele volt kicsomagolatlan dobozokkal, párat pedig már így is kipakoltak a nyomozók. Sherlock mélyet lélegzett és a felügyelőhöz fordult.

- Mit művelsz? - kérdezte. Szemei szinte szikrát szórtak, amit John meg is értett, ő sem szívlelte volna, ha éppen szétpakolnák a cuccait.

- Tudtam, hogy megtalálod a bőröndöt. - mondta Lastrade a táska felé bökve. A detektív megforgatta a szemét. Nem bírta elhinni, hogy komolyan őt fogják gyanúsítani.

- Nem törhetsz be a lakásomba! - válaszolt ingerülten a nő.

- Te meg nem rejtegethetsz bizonyítékot! Amúgy nem törtem be. - A felügyelő csak vállat vont, mire Sherlock szemöldökei felszaladtak. Tényleg?

- Nem tudhattad biztosan, hogy megszerzem a bőröndöt. Akkor? Ezt minek nevezed?

- Drograzziának! - mondta, majd csak gúnyosan elmosolyodott. John is meglepődött egy pillanatra, de a detektív meg sem rebbent. A férfi fejében kérdések fogalmazódtak meg, miszerint nem olyan biztos, hogy a nőnek nincs tartalékban egy kis anyag.

- Kereshetsz akármit! Tiszta vagyok! - Sherlock nem volt olyan bíztató, erre pedig rásegített az őrmester is, mikor egy üveg fehér porral állított ki a konyhából. A nő azonnal kirántotta a kezéből és visszazárta a kupakot. Letette az asztalra és mosolyogva fordult Donovan irányába. Az őrmester nem vette valami jól Sherlock gyors mozdulatát.

- Meg kell győződnünk arról, milyen por van benne! - mondta.

- Vagyis a régen meghalt üknagyim hamvai. Éppen egy kísérletet végzek rajta, remélem nem szagolt bele! - mondta a detektív elmosolyodva. Sally Donovan arcáról lehervadt a gunyoros mosoly, mire Sherlock csak tettetetten kétségbeesett arcot vágott.

A rendőrnő egy morgás kíséretében megforgatta a szemét és visszament a konyhába. Egy kissé tompa robbanó hangot hallottak a hátuk mögül, mire mindenki megfordult és egy fiatal rendőr kezében látták a doboz tetejét, amit fogott, de az alja leszakadt róla és valami törékeny ripityára tört.

- Megtenné, hogy jobban vigyáz, nem elég, hogy betörnek egy ártatlan házába, még rongálják is? - kérdezte John, de Sherlock a vállára tette a kezét. A férfi meglepődötten észlelte, hogy a nő nyugodt lett és meg sem kottyant neki, hogy valamijét éppen összetörték.

- Hagyja! Nem baj! Tiszta vagyok. Nem találhatnak semmit. De nem is a drogokra mennek. - sóhajtotta Sherlock. Watson lehunyta a szemét és megrázta a fejét.

- Én ezt nem értem, akkor miért vannak itt?

- Ők a bizonyítékokra hajtanak. Hibát keresnek bennem, hogy végre lecsukhassanak. - A nő jeges tekintetével végig pásztázta a lakásban tartózkodó rendőröket és összeakadt a tekintete Lestradéval. John nem hagyta annyiban a témát. Érdekelte miért ilyen ellenségesek azzal, aki csak segít nekik felgöngyölíteni egy ügyet. Sosem utasított volna vissza egy ekkora elmét.

- Miért? Ártott valaha maga nekik? - kérdezte. A nő megrázta a fejét. Meglepte, hogy bárkit is érdekelné ez a téma.

- Csak azzal, hogy okosabb vagyok, mint ők. - mondta Sherlock fejére mutatva. A férfi hitetlenül elmosolyodott és résnyire húzta szemét. A felügyelő megelégelte a várakozást és felállt a fotelből.