Genius

Chapter 37

Harry az ajtónál hallgatózott. Valaki odabent elég hangosan beszélt, egy férfi, és amennyit a nő kitudott venni belőle, az a "elverlek" és a "nem győzhetsz le" szavak voltak.

A nő csendesen benyitott és előhúzta táskájából a pisztolyát. Ahogy egyre beljebb lépdelt és kikukucskált a beugróból, álla szinte a földig esett. Sherlock és John a földön ült egymással szemben, és az asztalon "Boldog család" kártyajátékot játszottak.

- Nem vagy jó ebben a játékban, Sherlock. - mondta a férfi. Barátnője oldalra döntötte fejét és elmosolyodott.

- Nem vagyok jó a boldog családokban. - Elmosolyodott és felnézett a beérkezett nőre. - Szia, Harry.

- Mi a szar? Hogy kerültök ti ide? - kérdezte szinte sikítozva. Nem lehet kifejezni szavakkal mennyire meglepte, hogy barátnője és öccse ott vannak a hotelben, amit kivett. Sherlock letette a kártyáit az asztalra, és rákönyökölt.

- Karim engedett be. - Angyalian elmosolyodott és Johnra nézett.

- Éppen teát hoz nekünk. - mondta a férfi. Harry szóhoz sem jutott. Mindketten látták, hogy a nő kezd dühbe gurulni. Fel, s alá járkált és a homlokára tette a kezét.

- Nem úgy értem! Hogy találtatok rám? - kérdezte. Sherlock és John egymásra néztek és értetlen tekintettel fordultak vissza az idősebbik Watsonhoz. Mintha nem tudná.

- Én vagyok Sherlock Holmes, ő pedig John Watson, persze, hogy megtaláltunk! - mondta a detektív. Harry hirtelen megállt és gyilkos tekintettel a nőre nézett.

- De minden lépésem kockadobás szerű volt! Minden új személyazonosságot teljesen véletlenszerűen választottam! - Harry felemelte a hangját, de Sherlock csak megingatta a fejét.

- Ó, drága Harriet Watson! Az emberi cselekvés sosem igazán véletlenszerű! A valószínűség számítás és az emberi lélek alapos tanulmányozásával, valamint az adott egyén beállítottságának ismeretében a lehetőségek száma csökkenthető. - Sherlock magyarázata közben barátjára nézett és kifigurázta magát, miközben beszélt. - Csak jómagam 60 módszert ismerek, amellyel a véletlenül generált számok végtelen sorozata csekély számú változóra szűkíthető. - mondta. Harry elismerően bólintott, de John hozzászólt a beszélgetéshez.

- Ez persze annyi időt vett volna igénybe, hogy inkább egy nyomkövetőt telepítettünk a pendrive-ba. - John elmosolyodott, nővére pedig hitetlenül elnevette magát és Sherlockra mutatott.

- Egy szemét vagy! - mondta, persze nem úgy gondolta. John felállt és felsegítette barátnőjét is. Sherlock Harryhez fordult.

- Biztonságban tartalak, de ez csak Londonban megy. Gyere vissza, és akkor minden rendben lesz! - A nő bíztató mosolyt küldött felé és Harry elmosolyodva bólintott. Meg akarta köszönni, mikor Sherlock elkiáltotta magát, hogy "Vigyázz" és maga felé rántotta őt. Amint a fegyver eldördült, a nő beesett az asztal mögé, a detektív pedig élére fordította az asztalt, hogy John is lebukhasson. Ő a falhoz simult és fülelt.

- Hát újra együtt! - mondta a férfi, mire Harry és Sherlock összenézett. Ajay volt az, de annyira meglepte mindkettőjüket, hogy szóhoz sem jutottak. John még annyit sem értett, mint a két nő, de a detektív kabátjáért nyúlt, hogy ki tudja venni belőle revolverét.

- Azt hittem meghaltál, esküszöm neked! - mondta az idősebbik Watson egyre kétségbeesettebben. Ajay unottan sóhajtott.

- Hosszabb ideje várom már ezt a pillanatot, mint hinnéd! - A férfi elégedetten elmosolyodott, mikor Sherlock a barátnője fegyveréért nyúlt és belelőtt a lámpába. A detektív felállt és bekészült, hogyha Ajay kibújik, azonnal lőhessen.