Genius

Chapter 40

John az előtérbe sétált és aznap már sokadszorra, kinyitotta az ajtót. Unott kifejezéssel nézett Mollyra, aztán pedig a mentőautóra az út túloldalán. A férfi figyelmen kívül hagyta a patológust, ahogy köszönt és rákérdezett a detektívre, majd végre a szemébe nézett.

- Két hete mondta, hogy idejöjjön? - kérdezte. Molly elkerekedett szemekkel bámult a férfira. John már előre tudta a választ, de a nő gyorsan válaszolt.

- Nagyjából... - mondta. A férfi megforgatta a szemét. Természetesen két hete szólt neki. Hogy mi oka volt rá, azt csak a jó ég tudja. Éppen akkor jött ki Sherlock is, amikor hátrafordult, hogy kihívja. A detektív menet közben próbálta magáról lerángatni a köntösét.

- Akarod, hogy elmondjam, hogy jósólom meg a jövőt? - kérdezte John felé intézve szavait, akit ez egyáltalán nem vonzott.

- Nem érdekel! - mondta egy gunyoros mosoly kíséretében. Sherlock megállt és elengedte a félig lógó köntösét. Tettetett szomorúsággal felpillantott a férfira. Beleszédült a mozdulatra és hátra kellett lépnie, hogy ne essen el. Mielőtt újra elmosódott volna a világ, tovább indult Molly felé.

- Jó. Remélem a mentő teljes felszereltségét hoztad, szükséged lesz rá. Szólj, mikor köhögjek. - mondta, majd szórakozásból krákogott egyet. Mielőtt elhagyhatta volna az ajtót, John lerántotta a karjairól lógó köntöst és összepréselt ajkakkal nézte, hogy dülöngélve átvág az utcán és beugrik a mentőautóba. Molly lassan a férfi felé fordult.

- Nem gondoltam, hogy ez lesz... Az sem tudom, m-mi folyik itt. - mondta. John sóhajtott egyet és kilépett az ajtón.

- Megint drogozik.

- Istenem... De ön biztos ebben? - Molly kétségbeesett hangja meglepte Johnt. Eszébe jutott, hogy csak ő utálta meg a detektívet Harry halála után. Visszafordult a patológushoz és vállára téve a kezét, finoman előre tolta, jelezvén, hogy ideje lenne menni.

- Vele kapcsolatban senki sem lehet biztos. Vizsgálja meg! - mondta. A nő lehajtott fejjel visszasétált a mentőhöz, és becsukta maga mögött a hátsó ajtót. John még látta, ahogy Sherlock eldobja a blúzt, amit viselt - valószínűleg a mentőautóban tartózkodó sofőrre - ezért inkább megfordult és a limuzin irányába indult.

Agya egy pillanatra sem állt meg, úgy zakatolt, mint egy éppen felrobbanni készülő gőzmozdony. Sherlock tudta, hogy Harry halála után új terapeutát keres, mert mindenen változtatott. Mivel a hétvégét mindig Allisonnal tölti, nyilvánvaló, hogy hét közben akart pszichológushoz járni.

Johnnak kinyitották a limuzin ajtaját, a férfi megköszönte, és beszállt. Ahogy a mentőautó elhúzott mellettük, ők is elindultak és követték a TV stúdióhoz, ahol Culvertonnal találkoztak.

Mivel máshol nem kaphatott munkát, csak a régi állásánál, Johnnak jutott ideje arra, hogy délutáni időpontot keressen. Mivel Amber csak hat után ért haza, és mindig megvárja az állomáson, olyan időpontot kellett választania, miután kényelmesen eljuthatott a vonatállomásig.

A férfi megingatta a fejét. Sherlock tényleg ismeri őt. Nem tudja letagadni, sem eltitkolni, Sherlock Holmes az egyetlen, aki igazán ismeri. Így hát csak ő tudhatta, hogy megszokta, hogy egy nő magyarázza neki a világot. Misem volt könnyebb tehát, keresni egy pszichológust, aki a Yard közelében rendel, négy órakor.

Bár rosszabb nem is lehetne a világ legokosabb emberének a volt barátja lenni, John mégis elismerte, Sherlocknak az eddigi legmeglepőbb, legrosszabb és egyben legjobb húzása volt. Két héttel azelőtt, hogy John kiismerte volna magát, a detektív már tudta, mit fog tenni.