Genius

Chapter 27

Kettőt kopogott és lassan benyitott.

- Az Oakba nehogy hárommal szállítsanak, mert valakit ki fogok vágni innen! - mondta a férfi, fel sem nézett a papírmunkából, csak mikor Sherlock nevetett egyet. Felkapta fejét és lassan elmosolyodott. - Azt hittem ma ügyed van.

- Igen, ügyem van... de kellett egy kis segítség. - mondta a nő. Becsukta az ajtót maga mögött és az asztalhoz sétált. Végig húzta szélén ujjait és hátrébb tolta John székét. A férfi meglepődötten fogadta, mikor Sherlock az ölébe érkezett és felemelte kezét, hogy ne érjen hozzá combjához. A nő közelebb csúszott hozzá és a vállára tette kezét. Oldalra döntötte fejét. - Persze csak ha hajlandó vagy segíteni.

- Így elég nehéz lesz bármiben is segítenem! - John meglepődött milyen halkan mondta, de Sherlock csak hümmögött és John kezeit letolta combjára. Szoknyája eléggé felgyűrődött, és a férfi csak mosolyogni tudott, a nő teljesen elvette az eszét.

De aztán megérezte azt ez elütő illatot, amit még sosem érzett a detektíven. Főleg, hogy teljesen biztos volt benne, hogy férfi kölni illat volt, és ő nem használ ilyet. Mosolya menten lehervadt arcáról. - Ez nem az én illatom. - mondta.

Sherlock ledermedt, arcára fagyott mosolya.

- Nem, ez nem a tiéd. - motyogta. John zavarba hozta, pedig igazán semmiért nem kellett volna szégyellnie magát. A férfi szemében tisztán látta a csalódottságot. - Egy régi barátom segítségét kértem, hogy megoldjam az ügyet, ennél többről nincs szó.

- Mindig így kezdődik. - John tehetetlenül nevetett és megingatta fejét. Elengedte a nő combját és végre a szemébe nézett. - Ki az, amúgy is?

- John! - Sherlock kezébe temette arcát. Nem értette miért kell ezzel is foglalkoznia. Van egyéb, fontosabb dolga is. - Nem ismered, sosem beszéltem róla, de nem ez a lényeg! Figyelj! - mondta. Kezei közé fogta arcát és kényszerítette, hogy ránézzen. - Az ügyem most kicsit személyes fordulatot vett és szükségem van a segítségedre!

- Ha találkozhatok vele, segítek. - mondta a férfi. Lassan elmosolyodott, mikor a detektív elengedte és szemét forgatva bólintott. Sherlock kiszállt öléből és az asztalra tett egy papírt. Egy idézet és alatta kódok. Az első kódot olvasta át először.

e1.3 b3.5 c4.2
d5.6 i14.3 a 14.7
f15.1 g15.4 h24.5

- Nem, nézd végig a kódot John! Egy betű, mellette két szám ponttal elválasztva. És a szöveg.

- És ebből értenem kellett volna valamit? - kérdezte a férfi, lassan felpillantva a nőre. Sherlock összepréselte ajkai és egy ceruzát fogott.

- Az idézet nem véletlenül van ott, meg kell tudnom, ki írta az idézetet és az elvezethet Mollyhoz. Vagy éppen nem, de hozzásegít. - mondta. Társa felkapta a fejét.

- Molly?

- Elrabolták. - A nő visszafordult a laphoz, mintha ez az információ teljesen mindennapi lenne, John viszont megijedt. Sherlock nem foglalkozott vele, folytatta. - Meg kell próbálnunk rájönni először a számok jelentésére. Egy nyolc és egy kilenc tagos értelmes szót vagy mondatot kell kapnunk. De mit jelentenek a számok?

- Nincs értelmük, ha tizedesekként vesszük őket. - mondta John. A detektív bólintott.

- Akkor pedig két külön számról beszélünk. Ha az idézet lényeges, akkor vagy betűk vagy szavak a számok jelentése. - magyarázta. John a papírra nézett és az első kódra mutatott.

- És ha mindkettő? Szavak és betűk egyaránt?

- Akkor az első szám a szó, a második pedig a betű. Akkor pedig az e1.3 jelentése a 'T' betű. - A nő lassan elmosolyodott.