Genius

Chapter 41

- Van valakinek kérdése? - kérdezte Sherlock, miután a gyerekekkel megoldották aznap már a harmadik ügyet. A gyerekek nagyon élvezték a detektív társaságát és szívesen segítettek megoldani az abszurd ügyeket, amiket ő hozott elő.

John végig mosolyogva hallgatta Sherlockot, aki annyira belemelegedett a szerepébe, hogy még vicceket is mondott a gyilkosokkal kapcsolatban, játékká téve az előadását. A férfi egy kislány mellett ült, akivel az előadás végére teljesen összebarátkoztak, és a kis fekete hajú lányka már szinte meg sem akart válni tőle.

Culverton két gyerek között ült, kezében egy játék babával, és mielőtt a detektív megfordult volna, és elhagyta volna a termet, felemelte a kezét és elmosolyodott.

- Nekem lenne egy, Miss Holmes! - mondta. Sherlock megdermedt, pont úgy, ahogy John is. A nő tudta mit fog kérdezni, már szinte a hangját is hallotta a fejében, és mikor a férfi végre megszólalt, hideg borzongás futotta át testét. - Hogy kap el egy sorozatgyilkost?

- Úgy, mint bármelyik más gyilkost. - A nő rövidre akarta fogni, nem akarta felfedni mindazt egy sorozatgyilkosnak, amit tudni kell róluk. Sherlock a szeme sarkából látta, hogy John leteszi az öléből a kislányt, és feláll. Mindketten kíváncsiak lettek Smith kérdésétől.

- Nem! A gyilkosok általában ismerik az áldozatukat, szóval őket egy szűk társadalmi csoportban kell keresni. - mondta Culverton. A detektív lassan elmosolyodott. Tudta, hogy ezzel végre beigazolódik az elmélete. Tovább akarta vinni a beszélgetést, ki akarta ugrasztani a férfit, akkor is, ha a belső énje kiáltozása már szétrobbantja az agyát.

Cornish nővér, aki mindvégig nagyon odafigyelt arra, hogy Sherlock ne vigye túlzásba történetei részletességét, elhúzta száját Culverton megjegyzésére. Előre lépett és félénken elmosolyodott.

- Ömm... Mr. Smith, azt hiszem ez nem a legmegfelelőbb téma a gyerekek körében! - mondta. Culverton lehajtotta a fejét és oldalra fordult. Nem nézett a nővér szemébe.

- Cornish nővér! Mióta is van ön velünk? - kérdezte a férfi. John lassan a nővérre pillantott és látta a nő szemeiben összegyűlt félelmet. Tisztán kirajzolódott a kétség az arcán, azt sem tudta, hova nézzen.

- Hét éve.

- Hét éve! - Mikor Culverton megismételte a nővérkét, ő lehajtotta a fejét, a férfi pedig visszafordult a detektív felé. Még a szülők is megszeppentek Smith jelenetére. Tényleg nem volt a gyerekek körébe való téma. De mintha elfelejtette volna, hogy nem csak Sherlock van jelen a teremben.

John körülnézett, látta az orvosok és az ápolók arcán a kétségbeesést. Hogy lehet ekkora szava Culvertonnak fölöttük? Mintha ő birtokolná a kórházat. A nőre pillantott, Sherlock éppen őt nézte, mikor a férfi megszólalt, folytatta gondolatát, mintha nem szóltak volna közbe.

- A sorozatgyilkos véletlenszerűen választja az áldozatát, így sokkal nehezebb elkapni. - mondta. A detektív elmosolyodott és kivette zsebeiből izzadó kezeit.

- Némelyik nagydobra veri! - Mikor Culverton szinte nevetséges színészi tehetségével eljátszotta meglepődöttségét, Sherlock elmosolyodott. Egy pillanatra Johnra pillantott, majd közelebb lépett Smithhez. - A sorozatgyilkos, a hatalmát fitogtatja, az egóját fényezi, a pusztítást a művének tartja. Ahhoz, hogy teljes legyen az öröme, amit tesz, nyilvánosan teszi. Lelkiviláguk könnyen felvázolható, többnyire kirekesztettek, az átlagtól eltérő neveléssel.

- Nem, nem, nem! - Culverton elnevette magát, ahogy belevágott Sherlock szavába. - Ön azokról beszél, akiket ismerünk, akiket elkaptunk! De jó reggelt tökfej! Csak az ostobákat kapják el! Kérem, tegyük fel, ha a királynő akar megölni embereket. Mi lenne akkor? Hiszen végtelen hatalma és pénze van. Mögötte az egész kormány, úgy táncol, ahogy ő fütyül. Egy egész ország hordozza a tenyerén és rajong érte! - mondta. Sherlock tekintetét inkább a baba vonzotta, amit Culverton fogott. Amíg beszélt, folyton letépte a baba fejét, majd visszanyomta a helyére. A nő egyre gyorsabban vette a levegőt, ahogy megértette mit jelent ez. Megremegett, amint érezte, hogy John közelebb lépett hozzá, hogy megtámassza, mielőtt eldől. Megszédült, amint Culverton újra megszólalt, visszanyerve idegesítően mű boldogságát. - Mind szeretjük a királynőt! És ő is szeret titeket! Őfelségét Sherlock Holmes sosem tartóztatná le, nem igaz? Pénz, hatalom, hírnév... Bizonyos dolgok sérthetetlenné teszik az embert. Isten óvja a királynőt! Ha akarna, mészárszéket nyitna, és mi megvennénk a belépőt!