A férfi öltönyét összegombolva lépett be az épületbe, körülnézett, hátha megpillantja a nőt, de a göndör fürtöket sehol sem pillantotta meg. Órájára pillantott és újra fel, majd megérezte az ismerős, levendulás illatot közvetlenül maga mellett. Ezt követően egy női kéz kulcsolta össze ujjaikat.
Mikor maga mellé pillantott, Sherlock fáradt tekintetével találkozott.
- Magnussen irodája a legfelső szinten van, a privát lakása alatt. Negyven biztonsági védvonal van közöttünk, ebből kettő illegális. Érdekel, hogy törünk be? - kérdezte mosolyogva. Barátja másik kezébe adott egy kávés poharat, majd belekortyolt sajátjába. John a nő felé kapta tekintetét. Nem számított arra, hogy be is törnek.
- Mert erre készülünk? - A detektív összevonta szemöldökét. Kézen fogva elindultak egy lépcsőn, felfelé, egy lifthez.
- Hát persze! Magnussen magánliftje a lakásába és az irodába visz minket és csak az ő kártyája indítja el. Ha valaki más próbálkozik, a biztonsági őrök azonnal tudni fogják. - Sherlock elengedte a férfi kezét, hogy zsebéből kihúzhasson valamit. A lift előtt pár méterrel megálltak és a nő Johnra nézett. - Ez egy átlag kártya az épületbe, nemrég loptam, de ezzel csak a büféig jutunk. Ha ezzel megpróbálnám kinyitni a liftet, mi történne?
- Megszólalna a riasztó és jönnének az őrök. - mondta Watson. A detektív elismerően bólintott, azt gondolva, hogy ennyit akart mondani a férfi. John elmosolyodott. - Elvinnének egy kis szobába és párszor fejbe rúgnának.
- Muszáj ennyi színt vinni bele? - kérdezte a nő egy kérdő pillantás kíséretében, mire barátja csak megvonta a vállát.
- Jobban telik az idő! - Sherlock megforgatta a szemét, majd a férfi kezébe adta kávés poharát. Zsebéből telefonját is előkapta és rátette a kártyát.
- Ha a kártyát elég ideig tartom a telefonhoz, az tönkre teszi a mágnes csíkot, vagyis a kártyának vége. Mindenki tudja, hogy nem jó együtt tartani a kettőt. Mi lenne, ha így használnám?
- Így sem működne, de nem illetékes kártyát jelezne a rendszer, hanem, hogy elromlott. - mondta a férfi.
- És ha tönkre ment, honnan tudják, hogy nem Magnussen az? Tehát akkor ellenőrizniük kellene, hogy ő az. Az ajtó mellett szemmagasságban van egy kamera. Az irodában, a kártya olvasó gépen és az emberei gépén is megjelenik a hiba. Csak ők tudják ellenőrizni, hogy ő akar bejönni, vagy valaki más. - Sherlock elvette a kávét és újra ivott belőle.
John elmosolyodott, látva a fintort barátnője arcán. Tudta, hogy gyűlöli a kávét. A nő egy egyszerű legyintéssel folytatta. - Viszont ilyenkor már csak egy őr és egy titkár van bent.
- Honnan tudod, hogy ő fog ellenőrizni? - kérdezte a férfi. Lehetetlennek gondolta a feltevést, de bízott Sherlockban, mert tudta, hogy mindig kitalál valamit. A nő az ajtó elé lépett.
- Az őr sosincs a gép előtt. A titkár fog ellenőrizni. - Sherlock mély levegőt vett és le akarta húzni az érzékelőn a kártyát, de mielőtt megtehette volna, John megfogta a csuklóját.
- És azt honnan tudod, hogy be fog engedni? - A detektív elmosolyodott és az érzékelőhöz érintette a kártyáját.
- Emberi tényező. - suttogta, majd a kamera felé fordult. John majdnem elejtette a kávés poharakat, mikor meghallotta ki szólt bele a mikrofonba. Megértette, Sherlock szobájából miért jött ki az a férfi. Sosem engedte volna meg magának, hogy a közelébe engedje őt, ha másképpen is meg lehetett volna oldani az ügyet.
Azért tett úgy, mintha járnának, hogy bejusson Magnussen irodájába.
- Sherlock! Mit keresel itt? - kérdezte. Hangja nevetős volt, de hallatszott rajta, hogy ideges.
YOU ARE READING
Genius
Fanfiction[Szünetel - javítás alatt] (legújabb update: Chapter 33) Mi lenne, ha nem a saját határaink között gondolkodnánk? Ha az elménk lenne a menedékünk, az emberek pedig csupán csak játékok lennének? Ebben a történetben Vivian Sherlock September Holmes h...