Sziasztok! Megérkeztem az új történetemmel, melyet figyelmetekbe ajánlok.
Három évvel ezelőtt kezdtem el, majd félretettem, és év elején újból elővettem. Kisebb írói válságon mentem keresztül, és majdnem dobtam az egészet, de túl sok munkám volt benne, hogy kukába tegyem. Szerencsére vannak segítőkész emberek, akiknek köszönhetően ez a könyv mégis elétek kerül, bár még most sem vagyok vele megelégedve. Ettől függetlenül mindent köszönök két írótársamnak, mert segítségük és bátorításuk nélkül ez a könyv most nem lenne itt.
Köszönöm @encourageing_words
Köszönöm @Navyda
'Érettségi után munkába álltunk és keresetünket szinte az utolsó fillérig félretettük a nagy utazásra.'
'Itt van! Megint itt van! Ez már nem lehet véletlen. Csak nem akarnak mindenhová eljönni?'
'Egyszer csak valami a vállamra került, s én meglepetten néztem fel. Egy pulóver?'
'Hyunggal egymásra néztünk. Lehet, hogy nem is olaszok?'
'Ti értitek mit beszélünk? – kérdezték egyszerre.'
'Olyan szenvedéllyel, olyan gyengéden csókolt, úgy éreztem elolvadok karjai között.'
'Kösz, hyung, ázsiaiként elrejtőzni Európában.'
'Nos, meséljetek. Hallgatom – mire felváltva meséltük el az eddigi eseményeket.'
'Hogy mit érzek irántad? – lehunytam szemem és úgy súgtam felé – Még én sem tudom.'
'Még ötletem sem volt, hogyan lehetne megoldani a kettőnk, vagy négyünk dolgát, de már nem is kell agyalnom.'
'Még élénken emlékeztem minden mozdulatára, minden simogatására, csókjaira, de ez most .... mint aki napok óta éhezik, úgy kaptam én is ajkai után.'
'.... ahogy rám nézett, valami fura érzés fogott el. Nem tudtam volna megmagyarázni, hogy mi, de úgy éreztem, vigyáznom kell vele.'
'Ezek szerint nem egyszerre végeznek, vagy ő már ott is lakik?'
'Nem tudtam gondolkozni, csak azt akartam, hogy ez a pillanat sose múljon el, és mindig mellette lehessek. Valamiért azonban az égiek másképp értelmezték ezt a fohászt.'
'.... bár igyekezett szabaddá tenni magát, úgy éreztem mintha egyre kevesebb időt töltene velem.'
'Egyikünk sem gondolta, hogy erre már soha nem lesz lehetőségünk.'
'.... megsajnáltuk, hogy magányos volt, ezért elráncigáltuk egy buliba.'
'.... néha úgy éreztem, teher ez a ragaszkodás, ez a túlzott szeretet. Nem tudtam kezelni a saját érzéseimet sem.'
'Felhajtottam a whiskey-met és épp azon voltam, hogy elmegyek hozzá, mikor megfogta a kezemet.'
'.... megálltam, és fejem szorongatva azon gondolkodtam, hogyan jutottam el idáig?'
'Elszorult a torkom, ahogy láttam, milyen boldogan nevet egy férfira, aki nem én vagyok. Tudtam én valaha ilyen boldog mosolyt csalni az arcára?'
'A következő kép láttán könnyek gyűltek a szemembe, mert egyértelműen felismertem a szerelmemet csókolózni a szőke lánnyal, még ha félhomály is volt a szobában.'
'Nem zaklattam telefonhívásokkal, sosem tudhattam, nem kerül-e valaki illetéktelen kezébe a telefon.'
'De tudd, ha bármiben segíthetek, ha csak el akarsz mondani valamit .... én itt leszek neked mindig.'
'Most drága megtanulod, hogyha mondok neked valamit, akkor azt úgy kell csinálnod.'
'Vártalak. De jól van így. Sok boldogságot!'
'Nem hagyhatom, hogy tönkre tedd magad! Térj már észhez!'
'Egy érzelmi hullámvasúton ültem, és nem tudtam eldönteni, mi a jó.'
'Hiányzott .... hogy szeressen engem.'
'.... egy pillanatra a szívem is megállt attól, amit hallottam. Pontosabban, akitől hallottam.'
'Nem lehet, nem szabad, vele együtt nem ....'
'Jól vagytok? Szálljatok ki gyorsan! .... Idegölő másodpercek voltak, és nem értettünk semmit.'
'.... csak annyira emlékeztem, hogy rettenetesen fáj ....'
'Nem hagyhat itt, nem lehet .... és még olyan sok mindent nem láttunk.'
'.... nos, ő nem volt ilyen szerencsés....'
'Aki megmentette az életét .... Kérem, meddig tarthat ez az állapot?'
'Én csak .... csak azt szeretném, ha engem is szeretne valaki.'
'Na jó, egy kicsit erőszakosak voltak a srácok, de néhány ütésbe nem halt még bele senki sem.'
'Én szerettelek, és bíztam benned. Tűnj el az életemből, és felejtsd el, hogy valaha is ismertél!'
'.... Sosem szerettelek, én egyetlen embert akarok csak, és az te vagy.'
'.... ez számomra lehetetlen, de ha újra ott lennék, akkor is ezt tenném. Érte minden fájdalmat elviselek.'
'Az autó megállt, és én képtelen voltam kiszállni.'
'Csak ő tud nekem segíteni, hiszen ő tud mindenről.'
'.... én nem tudtam ezt az egészet kezelni .... úgy éreztem, bűnhődnöm kell mindazért a rosszért, amit ellene elkövettem.'
'Úgy hiszem, épp itt az ideje túllépnem rajta. Sosem fogom elfelejteni őt ....'
'.... legalább hagytál volna időt, hogy felkészüljek erre .... Jól meggondoltad?'
'Teljesen tanácstalanul álltam és fogalmam nem volt, mit tegyek.'
'.... van valami, amit el kell mondanom neked. Mielőtt úgy döntesz, hogy végleg itthagyod Koreát, úgy hiszem erről tudnod kell.'
YOU ARE READING
Széjjeltépett szerelem
FanfictionKét lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...