Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Február végén jártunk már, a tél végérvényesen eltűnőben volt, mikor a boltban ismételten összefutottam MiHivel. Úgy éreztem, mintha szándékosan jött volna, mert csak sétálgatott a sorok között, de kosár sem volt nála.
- Szia, HaNa, rég láttalak. Nem sűrűn jártok felénk. – Felénk? Azóta is a dormban lakik?
- Tudod, az egyetem .... és dolgozom is, mint láthatod.
- Jimin olyan egyedül van, bár a múltkor elmentünk kicsit kiereszteni a gőzt – Elmentünk? Ketten? – Tudod, Taehyunggal megsajnáltuk, hogy magányos volt, ezért elráncigáltuk egy buliba. Nagyon jól érezte magát, annyira felszabadult, hogy majdnem berúgott. Kicsit sok volt a whiskey amit leengedett a torkán .... De olyan jót táncoltunk vele mind a ketten .... – és egy gúnyos vigyorral nézett szemeimbe.
- Mind a ketten? Taehyung is? – mosolyogtam el magamat.
- Dehogyis! Itt volt a barátnőm és elvittük őt is magunkkal. Olyan jót elbeszélgettek, egész este együtt voltak. No de mennem kell. Örültem, hogy láttalak!
Leforrázva álltam a pult mögött, és nem tudtam hová tenni mindazt, amit mondott. Ezek szerint Jimin elment velük bulizni, és nem elég, hogy nélkülem, hanem ennek a ribancnak a barátnője volt vele. Sírhatnékom támadt, ha szemeim elé vetült a kép, miszerint Jimin átkarolja ezt az ismeretlen lányt, és .... és mi van, ha nem csak ennyi történt? Próbáltam elhessegetni a szívemet szorító érzést. Féltékeny voltam. Az a lány .... mennyivel másabb, mint én? Velem nem mutatkozik sehol, azzal meg nyíltan bulizik? Nem értettem.
Nem akartam arra gondolni, hogy esetleg megcsalt. Miért tette volna? Talán már .... nem szeret? Ezért látom annyira ritkán? Kérdések özöne kavargott a fejemben, észre sem vettem, hogy a pult előtt ketten is állnak.
- Elnézést, kicsit elgondolkodtam – hajoltam meg sűrű bocsánatkérések közepette.
- Már néhány perce szólongatom, de nagyon el volt mélyülve a gondolataiba – tette kosarát mosolyogva a pultra egy idősebb hölgy. – Aranyoskám, én is voltam fiatal és szerelmes, mert látom, hogy egy fiún jártak a gondolatai.
- Bocsánat, kérem ne haragudjon – pirultam el ismételten hajlongva, majd gyorsan a pénztárgépbe ütöttem a fizetnivalót.
Mikor kiürült az üzlet, újra csak MiHi szavai jutottak eszembe, és alig vártam, hogy vége legyen a műszakomnak.
- Jimin –
Fáradtan estünk be a dormba újabb kimerítő próba után. Mostanában szinte minden este éjszakába nyúlóan próbálunk, hogy a díjátadókon megfelelő teljesítményt nyújtsunk a rajongóinknak. No meg az utálkozóinknak, mert belőlük is van szép számmal. Ismét megjelentek a gyűlölködők, akik miért is ne, újfent engem találtak céltáblául. Hogy sokat hibázok a fellépéseken, hogy lehetek ilyen ügyetlen, mert mindig elesek, amikor belekezdek az énekbe elcsúszik a hangom, én mindig playbackről énekelek és még sorolhatnám. Azt ne is említsem, még mindig nincsenek megelégedve a kinézetemmel, ezért állandóan diétázom, szinte dekánként próbálok a súlyfeleslegtől megszabadulni. Legjobb barátom a mérleg lett a futópaddal, és az ásványvíz.
Megviselt az is, hogy napokig nem tudtam HaNa-val találkozni. Amikor meg sikerült eljutnom hozzá, néha úgy éreztem, teher ez a ragaszkodás, ez a túlzott szeretet. Nem tudtam kezelni a saját érzéseimet sem. Sokszor vártam, hogy felhívjon, de szinte mindig csak én hívtam őt. Karácsonyig minden rendben volt, majd elvittem Busanba a szüleimhez. Olyan jól éreztük magunkat, sétáltunk a tengerparton, megmutattam a régi iskolámat, és anyával is nagyon jól kijöttek.
Aztán ahogy hazaértünk, minden megváltozott. MiHi elég sűrűn látogatott Taehyunghoz, és próbált felrázni ha rosszkedvű voltam. Egyszer megemlítette, elmehetnénk bulizni egyet, és én hülye hagytam magam Tae által rábeszélni.
A szórakozóhelyen a VIP részlegbe vonultunk, nem akartunk feltűnést kelteni, és ott derült ki, hogy társunk lesz.
- Szia – köszöntünk mindketten, majd helyet foglaltunk.
- Szia drága, már azt hittem nem jössz el – puszilta meg arcát MiHi. Ezek szerint ő hívta ide? Ezt nem említette, hogy jön más is.
Taehyung egész este a barátnőjével volt, és én most úgy éreztem, hogy hiányzik az enyém. Miért is jöttem el nélküle? Felhajtottam a whiskey-met és épp azon voltam, hogy elmegyek hozzá, mikor EunJi megfogta a kezemet.
- Nem táncolunk?
Én voltam olyan udvarias, hogy nem utasítottam el, ezért elvegyültünk egy kicsit a táncoló tömegben. EunJi úgy tekergett előttem, mint egy kígyó, és elég sűrűn hozzám ért, mintha csak véletlen lenne. Próbáltam nem tudomást venni ezekről a mozdulatokról, hogy nekem hátat fordítva az ölemhez dörgölte formás fenekét, mert azt meg kell hagyni, bombázó alakja volt. A ruhája sem sokat takart, legalább is a dekoltázsnál, ami folyamatosan odavonzotta szememet. Hiába na, férfi vagyok, egy szép női test látványa bűnös gondolatokat juttat eszembe. A probléma csak az volt, hogy ezekben a gondolatokban most nem a barátnőm szerepelt.
Valami készülődik, és ez a MiHi elég jól keveri a szálakat. Jiminnek úgy tűnik épp elég baja van, de mindez nem mentség arra, amit tenni készül. Vajon megteszi?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
