Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Ami ezután történt, oly váratlanul és oly gyorsan lezajlott, JungKookkal észhez sem tértünk. Taehyung elrántotta tőlem MiHit és egy jó nagy pofont küldött arcára. Mindannyian meglepődtünk, Tae soha nem emelt volna kezet lányra. A lány kezével tapogatta sajgó arcát és nekitámadt a fiúnak.
- Te normális vagy?
- És te? Nem mondom többször. Tűnj el az életünkből, és takarodj innen! Most azonnal!
Megfogta karját, és elráncigálta az ajtóig, majd kilökte a folyosóra, a szobában hagyott táskáját meg utána hajította.
- Ezt még megbánjátok, idióták!
- Fel foglak jelenteni zaklatásért és gyilkossági kísérletért!
A lány feltápászkodott a földről, összeszedte táskájából szétszóródott kacatjait, és szitkozódva távozott. Taehyung bevágta az ajtót, majd a nappaliban a kanapéra vetette magát. Két oldalról közrefogtuk, és nem tudtuk, hogy mit mondhatnánk neki.
- Tae ... - szóltam hozzá csendben, és hátát kezdtem simogatni.
- Miért? Miért nem szeret engem senki? Nem voltam belé szerelmes, de jó volt vele, és azt hittem, én is boldog lehetek. – sírva borult karjaimba, és a maknae-val együtt könnyeztünk.
- Tae, hidd el, téged is szeretnek. Találsz majd egy lányt, aki igazán szeretni fog téged.
- És te? Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni, mikor hallottad, hogy ő szakított szét titeket? És megverette HaNa-t ....
Fájdalmasan rándult össze gyomrom ezekre a szavakra, hiszen igaza volt. HaNa nem csalt meg engem sohasem, én voltam, aki hibázott. De nem akartam! Drogot kevertek az italomba, és ezek szerint nem voltam magamnál. HaNa .... be kell mennem a kórházba, azonnal.
- Hová mész, Jimin? – kiáltott utánam JungKook.
- Ahová már rég el kellett volna mennem. A kórházba – ezzel magamra vettem kabátom, és elindultam HaNa-hoz.
- HaNa –
Milyen csend van, csak valami pittyegést hallok folyamatosan. Mi lehet az? Néha beszélgetést is hallok, de csak halkan, kik lehetnek ők?
- Szegény lány, talán soha nem fog felébredni.
- Lehet jobb is lenne neki. Ezekkel a sérülésekkel .... úgy tűnik lebénult.
- Ne mondj ilyet, még az orvosok sem tudják.
Újra csend lett körülöttem. Miért mondják, hogy nem fogok felébredni? Hiszen most is ébren vagyok. Hahó, valaki jöjjön már ide! Orvosokról beszéltek, meg sérülésekről .... lebénultam? Kórházban vagyok? Hogy kerültem ide?
Ez a pittyegés most miért lett gyorsabb? Összevissza kalimpál a szívem is, valaki kapcsolja ki ezt a vackot, annyira idegesít ....
- HaNa .... örülök, hogy visszajöttél – nézett rám egy fehér köpenyes szemüveges középkorú férfi.
- Vissza .... honnan .... ? – kérdeztem halkan nyögdécselve.
- Dr. Kim vagyok, a kezelőorvosod, kórházban vagy. Emlékszel valamire? Volt egy baleset .... – mondta, miközben felhúzta pupilláimat és belevilágított egy ceruza nagyságú valamivel.
- Baleset .... igen, SoRa .... a barátnőm .... – képek ugrottak szemem elé, és újra lejátszódott az egész. – Jimin .... hol van Jimin?
- A fiatalemberre gondolsz? Csak agyrázkódást kapott, a lábát elláttuk, szerencsére nem ért ideget a szúrás.
- A többiek .... jól vannak?
- Kisebb karcolásokkal megúszták, mindenkit hazaengedtünk.
- Mióta .... mióta vagyok itt?
- Öt hete történt a baleset, azóta kómában voltál. Igen súlyos sérülésekkel hoztak be, még várunk egy kicsit, és elvégzünk majd néhány vizsgálatot.
- Azt mondták .... azt mondták lebénultam. Doktor úr, ugye .... nem lehet, miért is .... kérem, ugye nem? – néztem könnyes szemekkel rá.
- HaNa, hogy ezt teljességgel kizárjuk, el kell végeznünk néhány vizsgálatot. Az eddigiek alapján úgy gondolom .... nem mondok inkább előre semmit. Reménykedjünk.
Amint magamra hagyott, próbáltam megmozgatni kezemet, lábujjaimat, de hisz mozognak, akkor nem lehet probléma, ugye?
Aztán mindent megtudtam. Amikor a baleset alkalmával a felrobbanó kocsiajtó a hátamra esett, kompressziós csigolyatörés érte a gerincemet, szerencsére a gerincvelő nem sérült meg. Megműtöttek, de mivel kómában voltam nem tudtak semmilyen vizsgálatot elvégezni. Most túlestem mindenen, és az orvos is megkönnyebbülten közölte velem, a törés által nem sérültek idegek sem, fogok tudni járni. Rehabilitáció vár rám, több hónap csonterősítés, hátizom erősítő torna, tehát sokáig leszek egy speciális rehabilitációs intézet lakója.
Azért a végére tartogatott egy lehangoló hírt is. A felforrósodott fém sokáig volt a hátamon, és elég nagy felületen megégett a bőröm, a sebbe beleégett a pólóm. A gyógyszeres kezelés által a hólyagok begyógyultak, de a helye megmaradt. Vöröses-barna egybefüggő folt, úgy három tenyérnyi nagyságban. Ráadásul a műtéti heg is ezen a területen van, tehát örökké emlékeztetni fog arra a napra. A plasztikai sebészet csodákra képes, de ezt nem támogatják, külföldieknek meg egyáltalán. A doki szerint horribilis összeget kellene előteremtenem, hogy belekezdjenek. Nos, ez számomra lehetetlen, de ha újra ott lennék, akkor is ezt tenném. Érte minden fájdalmat elviselek, még ha nem is vagyunk már együtt. Én .... még most is szeretem őt.
Jó hír, hogy MiHit kidobták a srácok, és végre HaNa is felébredt. Gyógytornával rendbe hozható, csak az égési sérülés, az emlékezteti arra a napra. Vajon Jimin mikor keresi fel őt?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
