Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
- És ki a biasotok a bandából? – érdeklődött Tae. Na ezt a kérdést akartuk elkerülni, de muszáj lesz valamit válaszolni. Gondolkoztam egy darabig. Ha nem azt mondjuk, akinek a neve a pulóverünkön van, akkor az érdekes lesz, de ha megmondjuk, hogy ők ..... Miért is ne?
- Nekem J-Hope – előzött meg SoRa a válaszadással.
- Az én biasom ..... JungKook – mindenki meglepve nézett rám.
- De akkor .... – szólalt meg Jimin csodálkozva.
- Csak vicc volt! Mindegyikőtöket szeretünk, de az én biasom ....
- Jimin! – kiáltották egyszerre és ekkor már ő is mosolygott. Közben megérkeztünk Solange-hoz, és kiszálltunk az autóból.
- Viszlát fiúk! Münchenben találkozunk! – és integetve mentünk át a másik oldalra.
- Akkor találkozunk holnapután? – kérdezte Jimin.
- Igen.
- Majd kitaláljuk, hogy hová menjünk. Holnap még felhívlak! HaNa, köszönöm a mai napot – és mire észbe kaptam, már megpuszilta arcomat – Sziasztok lányok! – és szaladtak vissza az autóhoz. Lesokkolva néztünk a kocsi után, míg el nem tűnt a szemünk elől.
- SoRa, megpuszilt – simítottam végig arcomat, amit az előbb még Jimin puha ajkai érintettek.
- HoSeok is ....
Teljesen elvarázsoltak ezek a fiúk! Bármennyit is beszéltünk a történtekről, egyszerűen nem tudtuk, hogy mi ez. A fiúk felfigyeltek ránk, rendben, találkozni akartak velünk és találkoztunk is. Megbeszéltük SoRa-val, hagyjuk, hogy minden történjen úgy, ahogy történni fog. Nem leszünk a barátnőik, ez valószínűleg eszükbe sem jutott, de elfogadjuk azt, ha találkozni szeretnének velünk, ha sétálhatunk együtt, ha beszélgethetünk velük. A mai nap csodálatos volt, a parkban sétálni, nevetgélni velük, beszélgettünk mindenről, jobban meg is ismertük őket, hiszen nem idolok voltak, csak hétköznapi srácok. Önmagukat adták, és ez mindentől többet jelent. Amikor Jimin megfogta a kezem és összekulcsolta ujjainkat, olyan boldogság fogott el, mint még sosem. Álmaimban sem mertem ilyet remélni.
- Jimin -
A fiúk azt tanácsolták, ne valami forgalmas helyre vigyük a lányokat, hanem oda, ahol kevesebb ember van, és valószínűleg nem hemzsegnek a paparazzók. A választás az egyik parkra esett, ahol elég jól el lehet vegyülni, és tudunk beszélgetni is. Autóval elmentünk értük, és amint megláttam kilépni a ház kapuján, nagyot dobbant a szívem.
Velük töltöttük szinte az egész napot. Egy szökőkútnál leültünk a padra és csak néztük szótlanul a vízsugarakat. Sok minden megfordult akkor a fejemben. Szerettem volna még többször találkozni vele, szerettem volna ..... mindent! Megfogni a kezét, magamhoz ölelni, megcsókolni. Aish, mikre nem gondolok, nem ronthatok így rá! Még azt hiszi, máskor is csinálunk ilyet, pedig soha nem történt meg, hogy rajongóval találkozzunk. De különös érzés fog el, amikor látom HaNa-t, olyan boldogság tölt el, ami semmihez nem hasonlítható. Elmondtam neki, hogy szeretnék a többi városban is találkozni vele, ha lehet. Megbeszéltünk holnaputánra egy újabb találkozót, hogy hová még nem tudjuk. Majd kitaláljuk. Ahogy tovább indultunk, kezemet nyújtottam felé s ő elfogadta. Óvatosan összekulcsoltam ujjainkat és nem tiltakozott. Meglestem oldalról, mosolygott.
HoSeok telefonált a sofőrnek, hogy jöhet értünk, mert este még programunk volt. A srácok már a kocsiban ültek, NamJoon bemutatta őket a lányoknak. Amikor kiszálltunk a ház előtt, a kapuig kísértük őket és búcsúzóul megpusziltam az arcát. Meglepődött és mosolygott. Mindig mosolyog, olyan aranyos azokkal a gödröcskékkel.
- HaNa -
Nagyon vártam, hogy Jimin jelentkezzen. Állandóan a telefonomat figyeltem, mikor csörren meg, és nem kellett sokat várnom.
- Szia Jimin! (.....) Délelőtt 10-re? Rendben, megmondom SoRa-nak. Rendben ment a mai napotok? (.....) Örülök neki (.....) Akkor holnap tízkor. Szia!
- Tényleg eljönnek? – kérdezte SoRa, egyszerűen nem akarta elhinni, hogy holnap is velük lehetünk.
Este sokáig feküdtünk szótlanul az ágyban, nem tudtunk elaludni. Vártuk a holnapot, és nagyokat sóhajtoztunk.
- HaNa, még egy sóhaj, és lelöklek az ágyról!
- Jól van, nem lesz több sóhaj – és ekkor jelzett a mobilom, hogy üzenetem érkezett. Megnyitottam a borítékot.
„Jó éjszakát HaNa, szép álmokat!"
„Neked is Jimin"
- Azért irigy vagyok ám – SoRa elkedvetlenedett, mert HoSeok nem írt. De ebben a pillanatban az ő telefonjára is sms érkezett. Kapkodva nyitotta meg és fülig érő szájjal írt választ – Már nem irigykedem – és nevetett.
- Aludjunk!
Másnap egy újabb csodás nap várt ránk a fiúkkal. Solange javasolt egy másik parkot, ahol még kevesebb ember fordul meg, pedig gyönyörű, mesterséges kis tavak, vízesések, szökőkutak, fahidak vannak benne, és a fűre le is lehet heveredni. Kaptunk tőle két plédet, hátha szükség lesz rá.
Amint beszálltunk az autóba, a fiúk már külön ülésen ültek, tehát melléjük ültünk. Aranyosak. De ami meglepett, hogy puszival fogadtak. Éreztem, hogy elpirulok, Jimin meg mosolygott rajtam. Elmondtuk az úti célt és elindultunk. A park valóban gyönyörű volt, igazi romantikus. Ha ez egy randi lett volna, nem is kívánhattunk volna jobb helyszínt.
Egy hosszabb séta után leültünk a padra, én rendesen, Jimin meg áttette lábát és a támlára tette kezét. Rövid hallgatás után így szólt.
Nos, újabb titkos találkozó, ahol komolyabb dolgokról is szó esik majd. No és romantika ezerrel .... :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
