Széjjeltépett szerelem

44

'HaNa, van valami, amit el kell mondanom neked. Mielőtt úgy döntesz, hogy végleg itt hagyod Koreát, úgy hiszem erről tudnod kell. Jimin sosem csalt meg téged, az egész MiHi akciója volt, hogy titeket szétválasszon. Mint láthatod, sikerült. Jimin szeret téged, és a műtétedet is ő fizette. Ha ezek után mégis felszállsz arra a gépre ....'

- HaNa ....

- Jimin, ez igaz? – kérdezte könnyes szemekkel. – Minden MiHi miatt volt?

- Igen.

- És a műtét? Nem alapítvány támogatta, hanem .... te fizetted? Miért?

- HaNa, amikor kiderült, hogy MiHi csapdájába estünk mindketten, fel akartalak keresni a kórházban. Többször is elindultam, de gyűlöltem magam azért, amit veled tettem. Képtelen voltam eléd állni, hogy bocsánatot kérjek mindenért, hogy köszönetet mondjak, mert megmentetted az életemet. Pedig akkor már nem voltunk együtt. Úgy éreztem ez a legkevesebb, amit tehetek.

- Egy vagyon volt .... – motyogta maga elé.

- Nem érdekel mennyibe kerül, miattam kaptad és örökre nyoma marad. Sajnálom, hidd el, őszintén sajnálom – hajtottam le fejem. – HaNa, meg tudsz nekem bocsájtani?

- Sosem tudtam igazán haragudni rád, és már rég megbocsátottam.

- Miért akartál elmenni?

- El akartalak felejteni, és itt képtelen lettem volna. Távol akartam lenni tőled.

- El tudtál volna felejteni mindent, ami volt közöttünk? – kérdeztem tőle csendben, és megfogtam két kezét. – Mert én nem, és nem is akarom. HaNa, én még most is szeretlek téged. Ha te is így érzel, és nem hűlt még ki az a láng – nyeltem egy nagyot -, tudnál adni egy esélyt kettőnknek? Maradj velem, ne menj el, kérlek!

- Jimin, mindig is szerettelek ... és most is szeretlek.

Ahogy ezeket a szavakat kimondta, tudtam, hogy van remény, hogy újrakezdhetünk mindent. Egyetlen esélyem van, és soha többé nem fogom elengedni őt. Karjaimmal átöleltem, s ő készségesen simult ölelésembe. Percekig csak álltunk egymásba kapaszkodva, nem kellettek szavak, kimondatlanul is tudtuk, megszenvedtünk ezért a szerelemért. Eltávolodtam egy kicsit, de csak azért, hogy végre érezhessem ajkait. Nem tétováztam, gyengéden hajoltam rá, és reszkettem a boldogságtól, hogy visszakaptam őt. Nem akartam azonban a repülőtéren megbotránkoztatni az embereket, ezért elválva tőle csak ennyit mondtam.

- Menjünk haza.

Kezét el nem engedve egy pillanatra sem, megfogtuk a bőröndöket, és elindultunk a kijárat felé. Jin már türelmetlenül várt, s amint meglátta HaNa-t mellettem, széles mosolyra húzta száját. Miután berakta a csomagokat, átölelte a lányt, majd boldogan mondta.

- Örülök, hogy nem mentél el. Hiányoztál.

Hyung az albérlethez fuvarozott bennünket, és készségesen megígérte, kiment majd a többiek előtt. Megköszönve segítségét intettünk búcsút neki, és HaNa kezét el nem engedve gurítottam a bőröndöket a liftbe. Soha többé nem fogom elengedni őt.

Mivel a kulcsot itt hagyta, csengetni kényszerültünk az ajtón. Ahogy kinyílt, a két lány sírva borult egymás nyakába, SoRa pedig csak egy halk köszönömöt tudott elmotyogni. Azt hiszem, mindketten köszönettel tartozunk egymásnak. Ha ő nem szól, most az egyetlen lány, akit valaha szerettem, valahol Kína felett ülne egy Budapestre tartó repülőn, és ki tudja lett volna-e alkalmam felkeresni őt?

Betoltam a csomagokat a rég nem látott szobába, és vártam. Nem akartam megzavarni őket. Talán még öt perc sem telt el, és egy mosolygó HaNa lépett be.

- Azt hiszem, beszélnünk kell – mondta, és én elkomorodtam. Ugye nem akar ... ? – Ne légy ennyire megrémülve – lépett elém, mire megfogtam kezét.

- HaNa, hallgass meg. Mielőtt bármit mondanál, tudnod kell, hogy sosem csaltalak meg téged. MiHi eszement akciója volt, hogy elszakítson bennünket egymástól. Nem tagadom, hogy amikor bulizni mentünk, majdnem megtörtént, de mentségemre legyen mondva, hogy drogot tett az italomba, és nem tudtam mit csinálok. Az utolsó pillanatban is rád gondoltam, ez segített, hogy ha egy pillanatra is, de kitisztult az agyam, és otthagytam őket. A fotók ekkor készültek. Ügyesen kijátszott mindkettőnket egymás ellen fordítva, téged megfenyegetett és azzal zsarolt, hogy tönkreteszi a karrieremet. Annyira sajnálom, hogy bántalmaztak téged, de mindannyian megkapták a büntetésüket. Amikor kirándulni indultunk, beszélni akartam veled, de MiHi megtudta, hogy én is elmentem, ezért küldte azokat az autókat. Ha te nem vagy – emeltem fel két kezét, és megpusziltam -, talán én sem élnék már. Megmentettél, pedig akkor már nem voltunk együtt, bár sosem mondtuk ki. HaNa, sajnálom, hogy miattam ennyit szenvedtél, hogy miattam megsérültél. A legkevesebb, hogy támogattam a műtétet, és ...

- Ssss ... - tette mutatóujját számra – érted újra megtenném.

- HaNa, kicsim, lehetek újra a barátod? Lehetek az, aki megvigasztal ha szomorú vagy, aki együtt nevet veled, aki osztozik örömben, bánatban, és letörli könnyeidet? Bár minden erőmmel azon leszek, hogy soha ne kelljen sírnod.

- Jimin, melletted leszek, míg csak akarod.

- Az örökké megfelel? – mosolyodtam el magam.

- Azt hiszem, ebben kiegyezhetünk. Szeretlek.

- Én is szeretlek, mindennél jobban szeretlek.

Aznap ott maradtam nála, és hosszú hónapok után újra karjaimban tarthattam őt. Újra csókolhattam minden egyes porcikáját, és igen erőteljesen kellett vágyaimon uralkodnom, hogy ne rohanjam le. Összefonódva hajszoltuk a mámort, újra és újra megízlelve a gyönyört, mire fáradtan kielégült testünk végre megnyugodott. Milyen őrült is voltam, hogy hittem annak a ribancnak. Mikor magamhoz vonva cirógattam karját, ösztönösen hátára tévedt kezem. Kerestem a heget, de valóban kiváló munkát végeztek, mert nem igazán volt érezhető. Csak a foltja marad meg örökké.

- Sajnálom, annyira sajnálom – súgtam felé, és még szorosabban öleltem át. – Örökké megmarad.

- Emlékeztetni fog mindig, mennyire szeretlek téged. Legyen ez bizonyítéka szerelmemnek.

- Kicsim, enélkül is elhiszem – csókoltam meg ajkait, és magunkra húztam a takarót. – Aludnunk kell, holnap mindent elrendezünk.

Nos, ez volt az utolsó fejezet.  Minden a helyére került hát, és a szétszakított szerelmespár újra egymásra talált. Ugye erre vártatok? :)

Egy rövid epilógus lesz még, amely a történetet teljesen lezárja majd.