Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Ebben a pillanatban hatalmas ütést kapott az autó, JungKook alig tudta egyenesben tartani a kocsit.
- Mi a .... – kérdezte HoSeok és kinézett az ablakon. Egy fekete SUV volt a hátunk mögött, és folyamatosan lökött rajtunk egyet. Megszólalt egy telefon, a fiú gyorsan felkapta. – NamJoon, mi az isten ez?
Én azonnal rájöttem. MiHi megtudta, hogy Jimin mégis jön, és utánunk küldte az embereit. Mégis mit akar még? Láthatta, hogy hónapok teltek el és nem kerestem Jimint, de miért is kerestem volna, ha szakított velem? A srácokat sem kerestem, megszakítottam velük a kapcsolatot, mert ő ezt akarta.
- NamJoon értesítette a rendőrséget, hamarosan lekapcsolják ezt a vadbarmot – mondta HoSeok.
- Nem tudják .... – motyogtam magam elé.
- Hogy? – kérdezte SoRa.
- Nem tudják .... szándékos .... tudom ki küldte őket ....
- HaNa .... te tudsz erről valamit? - fordult felém a barátnőm, de mielőtt válaszolhattam volna, a szembejövő sávból hirtelen átvágott egy kis teherautó és teljes sebességgel belénk csapódott. Pillanatok alatt történt minden, a kocsink megpördült, majd fordult néhányat. Aztán csak a sötétség ....
Mikor magamhoz tértem, csak annyit láttam, hogy mindenki megvan. Ebben a pillanatban feltépték a kocsi ajtaját, és NamJoon nézett be.
- Jól vagytok? Szálljatok ki gyorsan, mert folyik a benzin!
Előre ment, hogy JungKook-nak segítsen, mert a fiút valószínűleg valamilyen sérülés érhette, HoSeok meg SoRa-nak segített. Indultam volna utánuk, de láttam, hogy Jimin a biztonsági övvel vacakol.
- Jimin gyere már ....
- Beragadt ez a szar .... nem tudom kicsatolni.
- Segítek, várj ....
Odamentem, és elfelejtve minden eddigi sérelmet, fájdalmat, segíteni próbáltam. Nem akart az a vacak kikapcsolódni, bárhogy rángattuk. Kintről csak a többiek kiabálását hallottuk, hogy mire várunk, menjünk már.
- HaNa .... menj, majd .... meglesz .... csak menj ....
- Nem hagylak itt!
- Menj már!
- Nem igaz, hogy nincs itt valami kés, amivel el lehetne vágni! – kiáltottam fel és megláttam SoRa táskáját. Reszkető kézzel kerestem valamit, amivel elvághattam volna az övet, és végre a kezembe akadt a manikűr készlet. Alig tudtam idegségemben kicipzárazni, de sikerült. Szerencsére volt benne olló, amivel azonnal vagdosni kezdtem az övet. Nem sok volt hátra, mikor Jimin megfogta és kettészakította.
- Menjünk, gyere! – fogtam meg kezét.
- Nem tudok, megsérült a lábam – akkor néztem le és láttam, hogy a bal lába csupa vér – de nem tört el, csak valami megvágta.
- Fogd a kezem, és tűnjünk innen! – belém kapaszkodott, majd próbáltam átölelni a derekát. Centiméterek voltak már hátra és épp elhagytuk a kocsit, mikor egy robbanást hallottam. A detonáció néhány méterrel odébb hajított bennünket, és csak annyira emlékeztem, hogy rettenetesen fáj a hátam.
- Jimin –
Ahogy teltek a hetek, egyre jobban hiányzott HaNa. HoSeok többször mondta, menjek vele és beszéljük meg, de nem akartam hallani, hogy mással milyen boldog. Továbbra is magamba zuhanva éjszakáztam a próbateremben, sokszor végkimerülésig hajtva magamat. Jobb akartam lenni, hogy a rajongók ne találjanak bennem hibát.
A folyamatos elutasítást követően SoRa állt elő egy újabb javaslattal, menjünk el kirándulni a Seoraksan Nemzeti Parkba. Mikor fiatalabb voltam a szüleimmel jártunk ott, és emlékeimben egy csodálatos hely van, ahol Jihyun-nal sokat rohangáltunk a fahidakon, kavicsokat dobáltunk a tavakba. NamJoon beleegyezett, egyikünknek sem fog ártani egy kis kikapcsolódás, és talán nem hemzsegnek ott az armyk.
SoRa egyetlen dologról azonban mélyen hallgatott. Hogy HaNa is ott lesz.
Mikor arra kanyarodtunk, hogy felvegyük őt, nagyot dobbant a szívem, mert nem egyedül várt ránk. Meglepődtem mennyire nyúzott volt HaNa arca, és biztos voltam abban is, hogy jó néhány kilótól is megszabadult. Ezt tenné a boldogság? Nem hinném.
Képtelen voltam találkozni vele, ezért gyorsan lehúzódtam a leghátsó ülésen. Alig szállt be, SoRa máris lerántotta maga mellé és már indultunk is. Mikor kiértünk a városból nem bírtam tovább, látni akartam. Ha csak a haját, mindegy, csak lássam őt.
Aztán megszólítottam.
- HaNa .... szia ....
Ahogy hátrafordult, arca rémületet sugárzott, és akadozva szólalt meg.
- Azt mondtad ... ő nem ...
- Nem fogok zavarni, ígérem – mondtam csendben, és nem értettem az okát, miért tiltakozik ennyire. Hiszen ő volt aki félrelépett, ennyire nem tud velem még egy kocsiban sem tartózkodni?
- Nem az .... csak nem .... én nem ....
Ebben a pillanatban hátulról belénk jött egy autó, JungKook-ot annyira váratlanul érte a dolog, de ura volt a helyzetnek. Egyelőre.
Aztán szemből totálisan ütköztünk egy teherautóval, és csak egy éles szúrást éreztem a lábamon, majd minden elsötétült előttem.
Gondolom egyértelmű, hogy a baleset nem volt véletlen. HaNa és Jimin is megsérültek, de vajon a többiek megúszták? És a sérülés mennyire komoly ... ?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
