Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
El sem tudtam képzelni, mit akarnak mondani a lányok, mi lehet a titok, amit el kell mondjanak nekünk. Rossz érzésem volt, először azt hittem ami épp elkezdődött, már véget is ért. De HaNa nem ilyen, az nem lehet. Megnyugodtam mikor közölték, hogy szeptembertől egyetemre fognak járni. Mi?! Egyetem? De az három év! Aish, akkor mit tervezzek most? Még ötletem sem volt, hogyan lehetne megoldani a kettőnk, vagy négyünk dolgát, de már nem is kell agyalnom, mert három évig itthon maradnak. Lopva hyungra néztem, teljesen le volt törve. Én is. Aztán Éva megszólalt.
- Lányok, mondjátok már meg! – szólt közbe Éva – Ne csináljátok ezt velük, nem ezt érdemlik!
- Fiúk, a helyzet az, hogy az egyetem .... Seoul-ban van.
- Mi?! Oda fogtok járni? Jöttök Koreába? – egymás szavába vágva kérdeztünk, felugrottam és karjaimba kaptam.
- HaNa, tényleg Koreába költöztök? Tényleg ott fogtok egyetemre járni? Ugye nem viccelsz?
- Tényleg. A Hankook University üzleti menedzsment-vendéglátás szakára járunk szep..... – de csókjaim belefojtották a szót.
- HaNa -
Reggeli után a fiúk visszamentek a többiekhez a szállodába. SoRa-val egész nap vigyorogva járkáltunk a lakásban, teljesen elvarázsolva éreztük magunkat.
- Lányok, meg kell mondjam, ez a két fiú valami tünemény. Ezek szerelmesek – mondta Éva nevetve.
- HaNa, gondoltad volna egy féléve, mikor még csak terveztük az utat, a jegyeket vettük és a szállásokat intéztük? – kérdezte ábrándozva SoRa.
- Nem féléve, még két hete sem gondoltam volna, hogy ez fog történni.
- És Seoul-ban hol fogtok lakni?
- Állítólag tudnak biztosítani kollégiumban szobát, de a dolgok jelenlegi állása szerint ez nem biztos, hogy nekünk jó lesz.
- Miért nem?
- Éva, ha folytatódna a kapcsolatunk odakinn és véletlenül tudnánk találkozni, szerinted arra pont egy kollégium a megfelelő hely? Ahol több százan laknak? Azonnal felismernék őket és az gáz lenne nagyon.
- Akkor?
- Valami más megoldást kell keresnünk ....
- Lehet, hogy tudok nektek segíteni – mire érdeklődve fordultunk felé – Végül is nyolc évig én is kinn éltem, nem? – mosolygott – Megkeresem a kinti barátnőmet meg a régi kollégáimat, tudnak-e segíteni albérletügyben.
- Mindig tudtam, hogy rád számíthatok! – és nyakát átkarolva ugrottam ölébe.
Az utolsó adag ruhát szedtem ki a mosógépből és indultam kiteríteni azokat, amikor a telefonom üzenet érkezését jelezte. Kíváncsian vettem ki a zsebemből és nagyot dobbant a szívem, mikor Jimint jelezte feladónak.
„Szeretnék még ma találkozni veled. Nem tudom lesz-e még rá alkalom a turné alatt"
„Elmehetnénk hozzátok hyunggal?"
„Mikor jönnétek?"
„Hat óra körül"
„Várni fogunk benneteket"
- SoRaaa! Eljönnek!
- Kik jönnek?
- Jimin és HoSeok! Eljönnek este!
- Honnan veszed?
- Most küldött üzenetet Jimin. Éva, ugye eljöhetnek? – fogtam könyörgőre.
- Már megírtad, hogy eljöhetnek, nem? Akkor hogy is tiltakozhatnék? – tárta szét karjait nevetve.
- És ha .... ha úgy alakul .....
- Itt akarnak aludni megint?
- Nem mondta – hajtottam le szégyenlősen fejemet – De ha úgy alakul .....
- Rendben van lányok. De ugye vigyáztok?
- Te most azt hiszed, hogy lefeküdtünk velük? – kérdeztem csodálkozva.
- Mert nem? – most ő csodálkozott.
- Évaaa! Ők nem olyanok! Csak együtt aludtunk, nem volt semmi.
- Semmi? – kuncogott.
- Jól van, valami volt, de amire te gondolsz, az nem.
- És mikor jönnek?
- Hat körül, úgy írta Jimin.
- Akkor én készítek valami vacsorát, ti meg tegyétek rendbe a szobákat.
Nem sokkal hat előtt hívott Jimin, hogy a kapuban várnak. Szaladtunk mindketten és azonnal beljebb tessékeltük őket az utcáról.
- HaNa .... nem baj, hogy eljöttünk? – kérdezte csendesen Jimin, miközben átkarolta derekamat és egy csókot lehelt ajkaimra.
- Ezt ugye nem komolyan kérdezted? – s én karjaimat nyakába fűztem és visszaadtam csókját.
- Mi csak pénteken megyünk, de ott leszünk az első sorban – nevettem rájuk – Fiúk, nem vagytok éhesek? Éva csinált egy kis vacsorát.
- Ajj, olyan finom mint a tegnapi? Abból bírnék enni – simogatta meg HoSeok a hasát.
Vacsora után újfent birtokba vettük a teraszt és a hintaágyakat. Jimin átkarolta vállamat és magához húzott, mire én derekát átölelve mellkasára hajtottam fejem. Közelről éreztem meg jellegzetes parfümjének illatát, amit ezer közül is megismernék. Mélyen magamba szívtam, hogy emlékezzek majd rá. Emlékezni. Ettől a szótól mindig elszomorodom, mindig olyan érzéseket kelt bennem, mintha valami elmúlt volna és soha többé nem jön vissza. Csak emlékezünk rá. De én nem akartam, hogy Jimin emlék legyen, akartam őt és elhatároztam, ha kijutunk Seoul-ba, mindent megteszek, hogy szerelmét magaménak tudhassam.
- Min gondolkozol? – simogatta meg hajamat.
- Az egyetem és az utazásunk járt az eszemben.
- Tényleg, hol fogtok lakni?
Ezek a fiúk tényleg szerelmesek :) Talán sikerül még egy csodás napot együtt tölteniük, mielőtt hosszú időre elválnak útjaik ....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
