Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Már keresni sem kellett őket, tudtuk, hogy az első sor közepe táján lesznek a lányok. Ahogy megláttam, nagyot dobbant a szívem. Nem tudom mi van velem. Egyre jobban vágyom arra, hogy megismerhessem, hogy beszéljek vele, azonban fogalmam sincs ezt miként tehetnénk meg. Hyungnak sincs semmi ötlete, látom rajta, ő ugyanúgy őrlődik. Tetszenek nekünk a lányok. Mióta a BTS-sel debütáltunk, soha nem gondoltunk arra, hogy a rajongóinkkal, vagy a koncerten résztvevő lányokkal közelebbi kapcsolatba kerüljünk. Sok idolról hallottunk, akik a koncert után válogattak a kegyeikért sorban álló lányok közül, minden egyes nap más-más lányt csalogatva így az ágyukba. Mi nem ilyenek vagyunk, az egyéjszakás kaland nem a mi stílusunk. Én tartalmas és tartós kapcsolatra vágyom mindannak ellenére, hogy szinte semmi szabadidőnk nincs. Nem beszélve az íratlan szabályról, amit a debütáláskor elfogadtunk. Három év. Eddig nem lehet kapcsolatunk, nehogy a banda rovására menjen, és utána is csak óvatosan és a legnagyobb titokban. Nem tudhatjuk, hogy a rajongóknak mi lenne a reagálása erre. Lehet elfordulnának tőlünk, de nem biztos. És a három évből még csak kettő telt le.
Nagyon sóhajtottam és koncentráltam a fellépésre. Amikor tehettem, a lányt néztem, gyönyörködtem benne. Őrülten szexi volt, ahogy táncolt és énekelt velünk, állandóan mosolygott. Az a két gödröcske meg az arcán..... Aish, de megsimogatnám!
Amikor a színpad szélén leguggoltam egy szám közben, egész közelről néztem szemébe és kacsintottam egyet. Láttam, hogy elpirul, vagy csak a melegtől? Ahogy véget ért a koncert, köszönetünket fejeztük ki a rajongóknak, hogy ilyen sokan eljöttek megnézni bennünket és szeretetünkről biztosítottunk mindenkit. Kezünkből szívecskéket formáztunk és dobáltuk a nézőtér felé, de a legtöbbet annak a lánynak dobtam. Láttam, hogy HoSeok is így tett. Elmosolyodtam. Sosem érintette meg a szívét senki. Egyszer volt ugyan barátnője még a középiskolában, de mikor gyakornok lett, nem sokkal később a lány szakított vele, mert nem akart távkapcsolatot. Nem tudom, most lenne-e a híres és kedvelt Jung HoSeok barátnője lenni, még ha csak távkapcsolatban is. Bizonyára. De hyung tanult ebből, és belevetette magát a munkába, nem foglalkozott a lányokkal. Eddig. Ez a barna hajú azonban felkeltette a figyelmét, ahogy a szőke lány beköltözött az én elmémbe. Mindig rá gondolok, nem tudom kiverni a fejemből azt az édes arcot.
- HaNa -
A koncert után annyira fel voltunk pörögve SoRa-val, hogy képtelenek voltunk elaludni. Valamikor hajnali kettő után csukódtak le szemeink, ennek következtében majdnem dél volt, mire felébredtünk. Hogy bírják a fiúk ezt a tempót? Mi azon kívül, hogy elmegyünk a koncertre meg utazunk a repülővel, nem is csinálunk mást, ők meg egész nap gyakorolnak, táncolnak, edzőterembe járnak. De fáradtak ők is, hiszen láttunk Bangtan Bomb videókat YouTube-on, hogy minden létező helyen el tudnak aludni. Alszanak sminkelés közben, fellépésre várva az öltözőben, utazáskor, ahol és amikor csak lehet.
Solange ebéddel várt bennünket, megint nem volt értelme reggelizni. Élménybeszámolót tartottunk a tegnap estéről, majd az otthoni dolgokról. Elmesélte, hogyan találkoztak SoRa anyjával először és hogyan töltötték együtt a nyári szabadságot. Délután csavarogtunk egy keveset majd ismételten későn kerültünk ágyba.
Másnap délelőtt elindultunk SoRa-val kettesben, hogy egy kicsit szétnézzünk. Nem mintha most lennénk itt először, de mindig jó volt a Szajna partján és a Montmartre-on sétálni, átmenni a Ponte Neuf-ön, és a Notre Dame meg a Sacre Coeur előtt fényképezkedni. Betértünk egy Burger King-be ebédelni, majd tovább mászkáltunk. Egy cukrászda előtt mentünk el és úgy gondoltuk, jár nekünk egy nagy adag fagylaltkehely. Kiültünk a teraszra és rendeltünk egy óriási adagot, tele gyümölcsökkel. Alig kezdtünk hozzá az édességhez, egy kisebb csapat jött a cukrászdába és szintén a teraszon ültek le. Felnéztünk és megállt a kanál a szánkban. Ezt nem hiszem el, itt vannak a Bangtan fiúk! Ez már nem véletlen, hogy Milánó után Párizsban is pont oda jönnek, ahol mi is vagyunk? Hátradőltem a székben és úgy néztem őket. Nem kellett sok hozzá, hogy ők is észrevegyenek bennünket. Mindannyian meglepődtek, hogy újra találkozunk, de Jimin és HoSeok..... SoRa-val csak kuncogtunk, mennyire ledöbbentek. Láttam, hogy Jimin mond valamit HoSeok-nak, majd mindketten JungKook-hoz beszélnek, aki először a fejét rázta, majd beleegyezően bólintott. Mindhárman felálltak és elindultak ... az nem lehet, felénk jönnek .... Úristen, idejönnek hozzánk!
- Hello, girls! – köszöntek mindhárman. Ezek most azt hiszik, hogy angolok vagyunk? SoRa-val egymásra néztünk és szó nélkül is tudtuk mit kell tennünk. Úgy csinálunk, mint akik nem értik mit mondanak. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből.
- Megengeditek, hogy a barátaimmal ideüljek hozzátok? – kérdezte Kook angolul, mire mi nem szóltunk semmit, ők egymásra néztek tanácstalanul, majd helyet foglaltak – Beszéltek angolul? – kérdezte tovább. Nem válaszoltunk.
- Srácok, nem tudnak angolul, én itt felesleges vagyok – vonta meg vállát Kook és távozott.
- Kookie, gyere vissza! Hogy fogunk velük beszélni?
Nagyon elszántak ezek a srácok, úgy gondolják itt a lehetőség. No de hogy fognak kommunikálni?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
