Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Másnap épp szabadnapunk volt, így délelőtt felkerestem a rehabilitációs intézetet. Szerencsém volt, a kezelőorvosának mondott dr. Sung épp tudott fogadni.
- Minek köszönhetem a látogatását kedves Jimin? Ugye szólíthatom így?
- Igen, doktor úr, és köszönöm, hogy lehetővé tette a beszélgetésünket. Szeretnék érdeklődni egy betegük iránt .... Kim HaNa, bár neve ellenére nem koreai .... úgy tudom Önöknél van.
- Megkérdezhetem, hogy milyen kapcsolatban van a betegünkkel?
- Ő a .... barátnőm.
- Nos, valóban van ilyen nevű beteg az intézetben, én vagyok a kezelőorvosa. A baleset következtében elszenvedett csigolyatörést még a kórházban megműtötték, szerencsére nem alakult ki bénulás. Viszont több hétig, vagy hónapig tartó rehabilitációs kezelésre került hozzánk a gerincoszlop erősítése végett. Van azonban egy másik sérülése is.
- Igen, tudok róla, és engem épp ez érdekel. Úgy tudom, hogy plasztikai műtétre lenne szüksége, de a biztosítása nem fedezi ezt.
- Sajnálatos, de így van.
- Dr. Sung, ezért kerestem fel önt. Szeretném a műtétet támogatni, és állom a költségeket, bármennyi is lesz. Egyetlen kérésem lenne ezzel kapcsolatban. HaNa nem tudhatja meg, hogy én állok a háttérben, mondják azt, hogy mégis sikerült állami finanszírozást szerezni rá.
- Rendben van, és köszönöm HaNa nevében is.
- HaNa –
Három hónapot töltöttem az intézetben. A gerincem teljesen meggyógyult, néhány kilót is sikerült felszednem, már nem vagyok olyan sovány, mint a baleset előtt. A plasztikai műtét sikeres volt, de hiába a sok csoda kence, halvány rózsaszínes-fehéres folt maradt a hátamon. Életem végéig emlékeztetni fog arra a napra, és Jiminre. SoRa sokat volt benn nálam, és bocsánatot kértem a múltbéli viselkedésemért. Egymást átölelve sírtunk, és úgy döntöttem, itt az alkalom, hogy megosszam vele további terveimet.
- SoRa .... köszönöm, hogy mellettem álltál ennyi hónapon keresztül, és nem hagytál magamra. Az elmúlt időszakban volt időm gondolkodni, átértékelni mindent. Hazautazom.
- Mi? Hogy? Ezt hogy érted? – kérdezte meglepetten.
- Abbahagyom az egyetemet itt és hazautazom. Otthon folytatom majd.
- De nem hagyhatsz itt, mi lesz velem nélküled?
- SoRa, nem leszel egyedül, HoSeok veled marad. Imád téged, és sosem fog elhagyni. Majd azért az esküvődre remélem meghívsz – eresztettem meg egy kényszeredett mosolyt.
- De Jimin ....
- Úgy hiszem, épp itt az ideje túllépnem rajta. Sosem fogom elfelejteni őt, de ez a szerelem már nem hozható vissza. Nem véletlenül tiltottam meg, hogy beszélj róla, így könnyebb volt feldolgoznom, hogy mostanra már mást ölel, mást csókol, más lány van mellette – éreztem, hogy könnyek csorognak le arcomon. – Talán nem érdemeltem meg őt.
- HaNa, nem úgy van, hiszen a műt ... - hirtelen elhallgatott, és kezét szájához kapta.
- Mit akartál mondani?
- Nem .... semmi .... Még gondolt ezt át, ne kapkodd el, kérlek ....
- SoRa, te jó kezekben leszel HoSeok-nál, de rajtad kívül nincs ami itt tartson. Még mindig fáj, és úgy hiszem csak akkor tudom őt elengedni, ha távolabb leszek. Itt, ahol minden róluk szól .... képtelen vagyok.
- HaNa ....
Két nap múlva hazaengedtek, SoRa jött értem. Még mindig meg akart győzni arról, hogy rossz döntést hoztam, és maradjak Seoul-ban. Pedig ha tudná, hogy már az egyetemről is kiiratkoztam, és a repülőjegyem is megvan .... Három nap múlva örökre magam mögött hagyom azt, amire évekkel ezelőtt vágytam, és azt, akibe a mai napig szerelmes vagyok. Nem tudom elfelejteni, itt nem.
Másnap míg SoRa az egyetemen volt, összepakoltam mindent két bőröndbe, gondosan lehúztam az ágyneműt és a szennyesbe tettem, feltakarítottam a szobában, és elrendeztem mindent. Az utolsó percben akartam csak szólni, hogy ne legyen ideje rábeszélni a maradásra. Talán még meggondoltam volna magam.
És elérkezett az utazás napja. Hallottam, hogy SoRa a konyhában tevékenykedik, éreztem a kávé illatát, mely bekúszott a szobámba. Bőröndjeimet húzva megálltam a konyhánál, hogy elbúcsúzzam.
- Te .... hová mész? – kérdezte ledöbbenve, miközben egy pillantást vetett csomagjaimra.
- Mondtam, hogy hazautazom .... – válaszoltam csendben.
- De .... azt hittem .... HaNa, ezt nem teheted!
- A gépem három óra múlva indul.
- HaNa, legalább .... legalább hagytál volna időt, hogy felkészüljek erre. Ez nem volt szép tőled. Jól meggondoltad? Mivel tudnálak visszatartani?
- Semmivel. Egyébként ezért nem szóltam. Tudtam, hogy rá akarsz majd beszélni a maradásra. Mennem kell, rögtön itt a taxim. Ne haragudj, hogy ilyen hirtelen ....
- Nem akartál a .... srácoktól elbúcsúzni?
- Jobb ez így .... – hajtottam le fejem és indultam az ajtó felé.
- És .... Jimin .... ? Nem üzensz neki .... semmit?
- Remélem megtalálta a boldogságot.
- HaNa .... nagyon fogsz hiányozni .... Jelezz, ha leszálltál ....
Sírva öleltük meg egymást, majd fogtam a bőröndöket és elindultam lefelé. Hallottam a taxi dudálását, igyekeznem kellett. A kocsiból még visszanéztem a házra, és intettem SoRa-nak, aki épp felvette a telefonját.
Vajon ez a helyes megoldás? És egyáltalán ... találkozni fog még valamikor Jiminnel?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
