Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Mindketten a kedvenc szaggatott farmerünket vettük fel, egy pólóba majd kapucnis felsőbe bújtunk. Még nem telt el az egy óra, Jimin telefonált, hogy a ház előtt várnak. Beleugrottunk a tornacipőnkbe és már szaladtunk is lefelé. A kapun kilépve megismertük a fekete mikrobuszt, melynek lenyíló ablaka mögül Jimin napszemüveges feje tűnt fel. Kezével integetett, s ahogy odaértünk már nyílt is az ajtó. Gyorsan beszálltunk és helyet foglaltunk.
- Bocs, lányok, hogy így jöttünk, de tudjátok, nem olyan könnyű idolnak lenni. Még itt Európában is felismernek, és a paparazzik is állandóan a nyomunkban vannak.
- Semmi baj, mi sem szeretnénk ha holnap az újságok címlapján magunkkal találkoznánk – válaszoltam. A sofőr megkérdezte indulhatunk-e, mire a srácok bólogattak – Tulajdonképpen hova megyünk?
- Arra gondoltunk, annyi szép park van Párizsban, az egyikbe elmehetnénk, ott nyugodtan tudnánk beszélgetni. Aztán ha megéhezünk, kajálni is lehet.
- Ez jónak tűnik – válaszoltam. Tényleg jónak tűnt, okosan kigondolták. De ha jól értettem, velünk akarják tölteni az egész napot?
Alig félórás autózás után tényleg egy parkhoz értünk és kiszálltunk. A sofőr elment, majd csak akkor jön értünk, ha a fiúk szólnak neki. Szépen párba rendeződve elindultunk a park belseje felé. Sétáltunk, ha elfáradtunk leültünk egy padra. Rengeteget beszélgettünk, a két fiú teljesen más arcát mutatta, mint amit a rajongók láthatnak belőle. Két teljesen hétköznapi srác voltak, mosolyogtak állandóan. Beszéltek mindenről és rólunk is mindent tudni akartak. Érdeklődtek, hogy sikerült megszerveznünk az utazásainkat, a szállásainkat, míg egyszer csak Jimin megkérdezte.
- Az a két srác .... izé .... Milánóban, ők a barátaitok?
- Giovanni és Fabio? Dehogy! Ők csak szállást adtak nekünk – válaszoltam és SoRa-val kuncogva néztünk egymásra.
- Náluk aludtatok?! – hördült fel HoSeok.
- Persze! Otthoni barátunk intézte ezt nekünk. De te most azt hiszed, hogy mi velük .... – néztem rá kicsit megbántottan.
- Nem, nem! – szabadkozott, közben Jiminre lestem, aki megkönnyebbülten felsóhajtott.
- És otthon van barátotok? – kérdezte óvatosan Jimin.
- Nincs – válaszoltuk egyszerre. Mindkettőjüknek fülig ért a szája erre a kijelentésre. Jimin rám nézett s a tekintetünk találkozott. Nem tudtam máshová nézni, egyszerűen elvesztem azokban a gyönyörű csokoládébarna szemekben. Egy hónappal, mit egy hónappal, egy héttel ezelőtt ha valaki azt mondja nekem, hogy Park Jiminnel fogok Párizs egy gyönyörű parkjában sétálni, azt kinevettem volna. De mégis így van. Egy utcai árusnál hot dogot ettünk, később fagyiztunk. Négyen négyfélét kértünk, hogy mindet megkóstolhassuk, és Jimin ezt komolyan is gondolta.
- HaNa, finom a tiéd? – kérdezte. Most azt akarja, hogy adjak neki belőle? Úgy döntöttem, hogy ki fogom élvezni ezt a kirándulást, hogy majd legyen miről mesélnem az unokáimnak.
- Megkóstolod? – nyújtottam felé az áfonya-citrom fagyimat. Ábrándozva néztem, ahogy Jimin megízleli és nagyot nyeltem, ahogy szája a fagylalthoz ért. Istenem, ha én lehetnék az a fagylalt .... Áááá, térj már észhez HaNa!
- Valami baj van? – térített magamhoz Jimin, mire elvörösödtem és csak a fejem ráztam. Tovább sétáltunk és egy szökőkút tárult szemünk elé. Leültünk egy padra, a barátnőmék a mellettünk levőt foglalták el. Egy darabig nem szóltunk egymáshoz, csak néztük a vízsugarak játékát.
- HaNa .... szeretnék valamit mondani neked – komolyodott el Jimin . - Már az első koncerten észrevettelek, de most, hogy beszélgettünk, úgy érzem mintha régebbről ismernélek. Te egy különleges lány vagy. Soha nem szoktam a rajongókkal közelebbi kapcsolatba kerülni, de most ha engednéd .... Szeretném, ha a többi városban is találkozhatnánk. Én szeretek veled lenni – meglepve néztem szemébe.
- Ott leszünk minden koncerten – mondtam halkan.
- De én nem csak a koncerten, hanem azon kívül is szeretnék találkozni veled. Kereshetlek majd?
- Igen. És Jimin .... – várakozva nézett rám – én is szeretek veled lenni – ettől aztán felfelé görbült a szája és a szemei teljesen összeszűkültek. Nem is értem, hogy látnak ki azon a kis résen?
- Akkor gyere, sétáljunk még egy keveset! – felállt és kezét nyújtotta felém, amit bátortalanul fogtam meg – Hyung, gyertek, menjünk tovább! – mire láttam, hogy HoSeok ugyanúgy nyújtja kezét SoRa felé, aki elfogadta azt. Egyszer csak éreztem, hogy Jimin puha ujjai összekulcsolódnak az enyémekkel, mire szívem máris kihagyott egy ütemet. Hihetetlenül boldog voltam.
A boldogság azonban nemsokára véget ért, mert HoSeok telefonált a sofőrnek, hogy indulhat értük. Tehát ennyi volt csak.
- HaNa, mennünk kell, mert este programunk van – fordult szemben velem Jimin – Szerdán fanmeeting és interjú, de csütörtökön még találkozhatnánk, ha te is akarod.
- Az jó lenne – válaszoltam. Megcsörrent a mobilja és csak annyit szólt bele: „Rendben hyung, negyedóra múlva a bejáratnál vagyunk". Lassan ballagtunk és nemsokára feltűnt a fekete mikrobusz. Mikor beszálltunk, meglepve láttuk a többieket.
- Sziasztok, lányok! – köszöntött bennünket NamJoon. – Mi még nem ismerjük egymást. Én RapMonster vagyok, a mosolygós Jin, ez a swag Suga, ez az idióta TaeHyung, JungKookkal a maknae-val már találkoztatok.
- Hyung, ők vérbeli armyk, mindent tudnak rólunk! – áradozott HoSeok.
- És ki a biasotok a bandából?
Megtörtént hát a találkozás, az ismerkedés, de lesz lehetőségük még találkozni? És hogy ki a bias .... miért érdekli ez mindig az idolokat?
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
