Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Ahogy elhelyezkedtünk, magunkra húzta a takarót. Egymással szemben feküdtünk, csak néztem azokat a gyönyörű csokoládébarna szemeit. Megsimogattam arcát, mire elkapta kezem és egészen magához húzott. Lecsapott ajkaimra, gyengéden harapdálta, majd egyre követelőzőbb lett. Nyelve utat talált hozzám és őrülten szenvedélyes csókban forrtunk össze. Keze már pólóm alatt indult felfedező útra, és amikor mellemhez ért, mindketten belenyögtünk a csókba. Hirtelen mozdulattal hátamra fordított és levarázsolta rólam a pólót. Láttam, hogy nagyokat nyelt, ahogy kebleim elé tárultak.
- HaNa, milyen gyönyörű vagy, észveszejtően gyönyörű – suttogta, majd a halmokat kezdte simogatni. Felgördítettem pólója alját, majd átbujtattam fején és karjain, hogy egy mozdulattal az ágy mellé dobjam. Éreztem, amint a vágy mindkettőnkön eluralkodik, Jimin óvatosan lábaim közé feküdt, és tovább kényeztette melleimet. Kezeivel simogatta, markolászta, miközben apró kis csókokkal hintette tele vállgödrömet. Apró kis sóhajok hagyták el számat, amiket csinált, attól földöntúli boldogság járta át testemet. Én sem maradtam tétlen, ujjaimmal végigzongoráztam gerincén, végigsimítottam hátán, tarkóján. Vágytam rá, és éreztem, hogy ő is, de rekedt hangon megszólalt.
- HaNa, nem akarlak elcsábítani. Ha most nem hagyjuk abba, nem hiszem, hogy képes leszek megállni – és megcsókolt - Kedvellek téged. Nem tudom, milyen érzéseid vannak irántam, vagy vannak-e egyáltalán – felkönyökölt és várta reakciómat. Szívem akkorákat dobbant, talán hallatszott is.
- Jimin, én is nagyon kedvellek. Hogy mit érzek irántad? – lehunytam szemem és úgy súgtam felé – Még én sem tudom.
- Nézz rám, ne csukd be a szemed – kérte, miután mindkettőt megpuszilta. Kinyitottam szemeim, s egy mosolygó fiút láttam magam előtt – HaNa, most aludjunk, holnap pedig mindent megbeszélünk. Keresni fogok megoldást.
Átölelt, s én mellkasába fúrtam fejem. Még egy ideig simogatta hátamat, majd az álmok mezejére léptünk.
- Jimin -
A vendégeskedés nagyon jól sikerült, HaNa nagynénje irtó jó fej. Annyi isteni kaját rakott elénk, a srácok azt se tudták melyikből vegyenek. Láttam ízlett minden, degeszre ettük magunkat. Mindannyian meglepődtek, honnan tud ilyen jól koreaiul, de elmesélte, hogy nyolc évig kinn dolgozott Seoul-ban építészmérnökként, akkor tanulta meg az ételeket is elkészíteni. Jó hangulatban beszélgettünk, mikor hyung megköszönve a vendéglátást, indulni készült. HoSeok-kal egymásra néztünk, mindketten maradtunk volna még.
- Ti nem maradhattok még egy kicsit? – súgta felém HaNa, mire mosolyogva válaszoltam.
- Azt hittem meg sem kérdezed – erre ő megcsiklandozta oldalamat – Hyung, mi még maradunk egy kis ideig – szóltam NamJoonnak, és HoSeok-kal együtt hátra maradtunk.
- Rendben, majd jöttök – köszönt el tőlünk a leader. - És csak ésszel.
A hátsó teraszon beszélgettünk, összebújva, olyan romantikus hangulatban voltunk mindannyian. Már rég besötétedett, csak a kerti lámpák világítottak. Megcirógattam arcát, tekintetemet övébe fúrtam, majd egyre jobban közelítettem hozzá. Szinte nem volt köztünk távolság mikor lehunyta a szemét és összeérintettem ajkainkat. Gyengéden mégis szenvedéllyel csókoltam meg, éreztem ahogy beleborzongott. Kezemmel hátát simogattam, ő meg átkarolta nyakamat. Amikor elváltunk egymástól, egymást néztük szótlanul.
- HaNa, későre jár, mennünk kell....
- Épp azért mert késő van, nem maradtok itt? Van hely a vendégszobában – mondta szégyenlősen. Meglepve néztem rá.
- Szeretnéd, ha maradnék? – és újra cirógatni kezdtem arcát, nyakát.
- Igen.
Megmutatták a szobákat, még egy pólót is kaptunk az alváshoz. Gyors zuhany után a hajam törölgettem szárazra, mikor HaNa bejött a szobába. Láttam rajta, hogy zavarban van, de közelebb jött hozzám. Jó éjszakát kívánt és megfordult, de én utána kaptam és megfogtam a kezét.
- Itt hagynál egyedül? – kérdeztem csendben – Félek ismeretlen helyen – és óvatosan közelebb húztam magamhoz.
- Te most becsapsz engem – miközben a szemembe nézett.
- Nem tennék ilyet. Csak kérlek, maradj velem – és átöleltem. Szívem őrült iramot diktált, de az övé sem maradt le a versenyben. Átkarolta derekamat és mellkasomba fúrta fejét. Kibontakoztam az ölelésből és kézen fogva az ágyhoz vezettem – HaNa, ne félj, semmit nem fogok csinálni. Én nem ilyen vagyok, még ha a média ilyennek is állít be. Csak szeretném ha mellettem maradnál éjjel, ha veled alhatnék átölelve téged.
Nem akartam elijeszteni, de egyszerűen nem tudtam parancsolni vágyaimnak. Közelebb húztam magamhoz, majd egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kezeim már pólója alatt jártak felfedező úton, s amikor melleihez értem, mindketten belenyögtünk a csókba. Hirtelen mozdulattal magam alá fordítottam, majd levettem róla pólóját. Ahogy keblei elém tárultak, csak nagyokat nyeltem. Gyönyörű volt, észveszejtően gyönyörű.
- HaNa -
Telefoncsörgés ébresztett fel és egy kar nyúlt át felettem az éjjeli szekrényen levő telefonhoz. Jimin. Tényleg együtt aludtunk vagy álmodtam?
- Igen, hyung – szólt a telefonba, tehát nem álmodtam – Tudom, szólhattunk volna ..... Megyünk – és sóhajtva kinyomta a telefont.
- Valami baj van?
- NamJoon érdeklődött merre vagyunk. Nem az a baj, hogy nem mentünk vissza, hanem hogy nem szóltunk – és elsöpört egy kósza tincset arcomból – Egyébként jó reggelt! – és megpuszilt.
- Neked is jó reggelt. Jól aludtál?
- Rég aludtam már ennyit egyhuzamban, és ilyen pihentetően. Minden nap el tudnám viselni – és vigyorgott.
- Megyek, gyorsan készítek reggelit – és próbáltam volna felkelni, de Jimin visszarántott.
- Csak egy kicsit, csak öt percet kérek még. Ki tudja mikor lesz megint ilyen – s én visszabújtam ölelő karjai közé – HaNa, beszélnünk kell.
Nos, ugye azt hittétek megtörténik? Hát erre bizony még várni kell :) Van tippetek, hogy Jiminnek milyen terve lesz a továbbiakban? Vagy hogyan képzeli el a kettőjük kapcsolatát?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
