Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
A srácok próbáltak marasztalni bennünket, de mi hajthatatlanok voltunk. Bőséges reggelivel várták, hogy felébredjünk, ám az előző esti pizza és a bor eléggé megfeküdte a gyomrunkat. Azért ettünk egy keveset, nehogy megsértődjenek, majd kivittek a repülőtérre. Még egy-két selfie, telefonszámcsere, ölelkezés.
- Giovanni, Fabio, köszönünk mindent. Ha Magyarországon jártok, feltétlenül keressetek meg bennünket!
- És tartjuk a kapcsolatot, ne felejtsétek el! – mosolygott SoRa.
- Örülünk, hogy megismertünk benneteket, mia cara – ölelt meg Fabio, majd megpusziltam arcát.
- Bellissima, nekem nem jár? – jött közelebb Giovanni, és ő is megkapta a neki járó puszikat.
Még egy utolsó ölelés, majd nevetgélve és integetve mentünk a vámvizsgálatra. Alig vártuk, hogy felkerüljünk a gépre, belevetettük magunkat az ülésbe és szinte már aludtunk is. Egy kicsit fáradtak voltunk, de tudtuk, hogy Londonban kicsivel több időnk lesz. Csak remélni mertük, hogy Sarah barátnőnk nem csinált minden napra programot nekünk. Végül is nem először leszünk Londonban, a főbb nevezetességeket is láttuk már.
Valamivel egy óra után landoltunk a Gatewick repülőtéren, Sarah már messziről integetett. Vörös haja csak úgy lángolt, igen feltűnő jelenség volt. Sarah-t még középiskolában ismertük meg, cserediákként tanult nálunk fél évig másodikban, barátságunk innen datálódik. Nem volt kérdés, hogy nála szállunk meg.
- Hello, girls! – köszöntött bennünket.
- Hello Sarah! – üdvözöltük mi is.
- Jól utaztatok? Milyen volt az eddigi két koncert?
- Jól, és csodálatos volt! Alig várom a ma estét! – vigyorogtam.
- Hogy tudjátok megnézni ennyiszer egymás után?
- A két koncert sem volt egyforma, valami mindig más benne. Meg a hangulat, a rajongók sem ugyanazok.
- De ti tényleg végig kíséritek őket? Mi ebben annyira jó? – értetlenkedett Sarah.
- Aki nem rajong a kpop-ért, az nem tudja ezt elképzelni. Milyen nagyszerű érzés az, hogy végre Koreából eljöttek Európába turnézni, és láthatjuk őket!
- Jaa! Tehát itt nem is a zenéről van szó? – nézett ránk nevetve.
- Háááát..... a zene volt az első, aztán a rengeteg videó után a srácokat is megnéztük. És ez aztán szép lassan átváltozott valami mássá.
- Csak nem azt akarjátok mondani, hogy szerelmesek vagytok két koreai pasiba?!
- Ez még nem szerelem, de igen erős rajongás – komolyodott el SoRa, és én csak bólogattam egyetértve barátnőmmel.
- Hát ezt nem hiszem el! De azt ugye tudjátok, hogy ez reménytelen és egyoldalú?
- Sarah, a remény hal meg utoljára – mondtuk egyszerre és mindhárman elnevettük magunkat.
Közben a parkolóba értünk, és csomagjainkat berámolva az autóba elindultunk Sarah lakására. Majdnem három szabadnapunk volt, a barátnőnk különösebb programot nem tervezett nekünk, inkább beszélgettünk. Tavaly nyáron találkoztunk utoljára, amikor kinn voltunk nála egy hónapig, illetve velünk jött haza és ő is egy hónapot töltött velünk.
Péntek reggel már izgatottan keltünk, nagyon vártuk az estét, hogy láthassuk a fiúkat. Sarah egy könnyű ebédet készített, ami után már készülődtünk. Nem sok időnk maradt, metróval mentünk az SSE Wembley Arena-ig. Nem akartuk a csúcsforgalomban Sarah-t terhelni, ismertük a járást, csak nem tévedünk el.
Szerencsénk volt, addig tolakodtunk míg elfoglalhattuk helyünket az első sor közepén. Izgatottak voltunk, kíváncsiak voltunk mindketten, vajon észrevesznek-e és felismernek-e bennünket? Tíz percen belül kiderül.
Itt másképp kezdődött a koncert, a srácok először feljöttek a színpadra, felsorakoztak egymás mellett, majd bemutatkoztak és beszéltek egy keveset. Amint beálltak, Jimin letekintett a színpad elé és nagyot dobbant a szívem. Meglepetten nézett rám, majd elmosolyodott.
- HaNa, kiszúrt téged Jimin – hajolt felém SoRa.
- De úgy látom, HoSeok is felismert bennünket – mondtam, mert észrevettem, hogy HoSeok is sűrűn pillant felénk. Ő is meglepődött, amikor meglátott bennünket.
- Jimin -
Itt van! Megint itt van! Ez már nem lehet véletlen. Csak nem akarnak mindenhová eljönni? Amikor a koncert elején beszéltünk a fanokhoz, hátrahajoltam és HoSeok-nak akartam szólni, itt vannak a lányok, de rájöttem, ő is észrevette őket. Nem mindennapi jelenség a két lány, főleg a szőke. Aish, az a két gödröcske, amikor nevet, olyan kis huncut az arca tőle.... és mindig nevet. Az egész koncert alatt amikor csak tudtam, oda néztem, és ő is engem nézett. Láttam, de tényleg. Vajon a barátját hol hagyta? Eljött vele Londonba vagy Milanoban hagyta?
Az öltözőben aztán megszólaltak a többiek.
- Hey, Jiminie! Láttam a rajongódat, dögös kis csaj! – mondta YoonGi.
- Ez már nem lehet véletlen, fogadni mernék, hogy a következő koncerten is ott lesznek! – kiáltott fel Tae.
Másnap egy bevásárlóközpontban autogramosztás volt, rengetegen jöttek el. Alig győztük a fotóalbumokat meg fotókat aláírni. Ez azért nem olyan volt, mint az otthoni, kaptunk ugyan ajándékokat, de nem halmoztak el bennünket mindenféle gyerekes dologgal. Nem sok kedvem volt az egészhez, folyamatosan az a lány járt az eszemben. Gépiesen írtam rá a nevem az elém tolt képekre, majd felnéztem az előttem állóra. Egy kapucnis pulóveres szemüveges lány tette elém albumját, olyan szégyenlős volt, alig emelte fel a fejét. Fura volt hallgatagon, csak remélni tudtam, hogy nem valami sasaeng.
- Annyeong! – de ő nem nézett rám, csak vitte tovább az albumot. Mikor a végére ért, sietve távozott, a kapucni azonban leesett a fejéről és látni engedte összekötött hosszú szőke haját. Ez ő! Itt volt előttem és nem ismertem fel! Hogy lehetek ekkora marha? Még egyszer visszafordult, rám nézett és gyorsan elsietett. Csak nyújtogattam a nyakam, hogy lássam, de a tömegben eltűnt.
- HoSeok-ah! – szóltam a kettővel mellettem ülőnek – Itt volt a szőke lány, láttad?
- Hol? A barátnője is vele volt? – kérdezte izgatottan.
- Nem tudom. A gáz az, hogy nem ismertem fel, mert kapucni volt rajta meg szemüveg.
HoSeok ugyanúgy villogott körbe, mint én, de ő sem látott semmit. Hát, ennyit az idolok ismerkedéséről, erről szépen lecsúsztunk.
A fiúk tehát próbálkoznának, de egyelőre nincs esély. A következő állomás azonban Párizs lesz, és a szerelem városában .... nos, ott talán sikerül majd .... :D
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
