Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Órák teltek el, közben megérkezett Sejin, akit NamJoon tájékoztatott az eseményekről. A kórházban teljes hírzárlatot rendeltek el, egyáltalán nem hiányzott, hogy valami szemfüles újságíró kiszagolja, és a média vagy akár a rajongók megszállják az épületet.
Egyszer csak nyílt a műtő ajtaja, és néhány orvos lépett ki rajta. Azonnal körbevettük őket.
- Önök a két balesetes sérült hozzátartozói?
- Igen – válaszolta Sejin. – Kérem, lehetne tudni valamit az állapotukról?
- Hogyne. A fiatalember a szerencsésebb, a bal lábát felszakította valami, de fertőtlenítettük és elláttuk a sebét. A fejét megüthette az esés következtében, de nem találtunk elváltozást, egyelőre nincs eszméleténél. Valószínűleg súlyos agyrázkódást kapott, ha felébred, többet tudunk mondani. A hölgy .... nos, ő nem volt ilyen szerencsés. Az elmondás alapján a felrobbant autó egy darabja a hátára esett, amikor a detonáció földre lökte őket. A forró fém megégette a hátát, de ez a kisebbik gond. Az ütés elég nagy erejű lehetett, hogy a gerincében okozott-e problémát, még nem tudhatjuk, várjuk a CT eredményét. Az esés miatt szubdurális vérömleny keletkezett a koponyájában, amit sikerült lecsapolnunk. Azonban hogy ez milyen mértékű károsodást okozott, és a károsodás maradandó-e .... nos, ezt csak későbbi vizsgálatok alapján tudjuk megállapítani.
- A károsodás .... mi lehet? – kérdeztem bátortalanul.
- Ellenkező oldali enyhe bénulás, zavartság, emlékezetkiesés. Ezek fordulhatnak elő, de mindezeket csak a részletes vizsgálat után tudjuk megmondani.
- Köszönöm, doktor úr – mondta megtörten Sejin. – És lenne egy kérésem. Szeretném mindkét beteget a VIP részlegen elhelyeztetni, az ügynökség állja a költségeket.
- Rendben van, intézkedni fogok.
- Köszönöm.
Csak álltunk némán, és nem tudtuk, hogyan tovább. Jimin hamarosan magához tér, kap némi pihenőt, és folytathatja a munkát. De HaNa .... vele mi lesz? Miért nem szálltak ki az autóból? Mire vártak? Értesítenem kellene a szüleit, de vajon hogyan mondjam el nekik?
Két nap múlva értesítés jött a kórházból, hogy Jimin felébredt. A srácok mindannyian bevágódtak a kocsiba és én is velük mentem.
- Jimin, végre .... többé ne csinálj ilyet! – korholta NamJoon. – Hogy érzed magad?
- A fejem .... borzalmasan hasogat, és a fülem .... mintha harangok zúgnának benne .... Tegnap is fenn voltam, nem sokat, mert szinte azonnal vissza is aludtam. Mi történt?
Értetlenül néztünk egymásra, talán nem emlékszik a balesetre?
- Jimin, mire emlékszel? – fordult felé HoSeok.
- Elindultunk Sokcho-ba, aztán valaki belénk rohant. És már itt ébredtem.
- És arra emlékszel, hogy kerültél ki a kocsiból?
- Valamelyikőtök segített, mert a lábam megsérült, meg az a vacak biztonsági öv nem nyílt ki.
- Akkor hát ezért maradtatok ott annyi ideig!
- Maradtunk? Kivel? – nézett ránk értetlenül.
- HaNa-val .... – vágtam rá bizonytalanul.
- HaNa? Ő kicsoda? – nem bírtam tovább, lerogytam a legközelebbi székre. Nem emlékszik HaNa-ra? Hiszen megmentette az életét .... a sajátját kockáztatva ....
- HaNa .... ő .... majd később elmondom – vette át a szót NamJoon fejét vakargatva. Megrökönyödve álltunk, de annyit hallottam már az agyrázkódásról, hogy átmeneti emlékezetkiesést okozhat. Add istenem, hogy visszatérjenek az emlékei minél hamarabb!
Míg a srácok beszélgettek Jiminnel, csendben elhagytam a szobát, hogy megkeressem a kezelőorvosát.
- Doktor Kim, kérem .... segítene egy kicsit?
- Mondja hölgyem.
- A sérült fiú, Park Jimin .... lehetséges, hogy nem emlékszik bizonyos dolgokra?
- Az agyrázkódás következtében fennállhat némi amnézia, de a tapasztalatok azt mutatják, idővel visszatér az emlékezet. Nem emlékszik a balesetre?
- Arra igen, csak egy személyre nem ....
- És ki ez a személy?
- Aki megmentette az életét .... Kérem, meddig tarthat ez az állapot?
- Nézze, minden beteg másképp reagál. Lehet néhány nap, néhány hét, de akár hónapok is eltelnek, mire az agy újra a régi módon működik. Reménykedjünk, hogy minél hamarabb visszaemlékszik.
Aztán meglátogattam HaNa-t. Nem lehetett bemenni hozzá, csak az üvegfalon keresztül nézhettem őt. Miért kapta ezt a sorstól, miért pont ő? Mit vétett előző életében, amiért ezt a büntetést mérték rá odafentről? Keserves sírás fogott el. Vajon felépül valaha? Erős lány, bár az utóbbi hónapok eléggé megviselték. Még azt sem tudjuk, hogy milyen mértékű a hátán az égési seb. Csak néztem őt, akivel együtt nőttünk fel, akivel annyi mindent megéltünk már. HaNa .... gyere vissza, mert nagyon hiányzol ....
- SoRa .... – ölelte át vállam egy kéz, melyet úgy szerettem simogatni. – Meg fog gyógyulni.
- HoSeok .... sosem bocsátom meg magamnak, ha valami baj történik. Én beszéltem rá, hogy eljöjjön velünk.
- Kicsim, neki ott kellett lennie. Ha nincs, akkor Jimin már nem lenne velünk. Gondolj erre, hogy megmentett egy életet.
- De milyen áron? A sajátját kockáztatta.
- Igen, ebből is látszik, hogy szereti Jimint. Feláldozta magát érte.
- Mintha annyira megérdemelné – morogtam magamban. – Ne beszélj úgy, mintha meghalt volna. - haragudtam Jiminre, a barátomra, az egész világra. – HoSeok, te megtennéd? – fordultam felé könnyes szemekkel.
- Meg. De soha nem akarom ezt átélni. Menjünk.
HaNa sérülései igen komolyak, és hogy maradandó-e, majd később derül ki. Jimin szerencsére könnyebben megúszta, de nem emlékszik a lányra. Vajon meddig tart a kóma és az amnézia náluk? Felépülnek valaha?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
