Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Három nap múlva kiengedtek a kórházból. A legnagyobb titokban hagytuk el az épületet, szerencsére nem szivárgott ki a baleset körülményeiről semmi. Szép is lett volna, ha a rajongók és újságírók hada szállta volna meg a kórházat.
Még távozás előtt HoSeok hyung elkísért egy szobához, ahol üvegfalon keresztül láthattam azt a lányt, aki állítólag megmentette az életem. SoRa barátnője volt ő, és elhívta a kirándulásra. A srácok azt mondják, velem maradt a kocsiban, hogy segítsen a beszorult biztonsági övemet kinyitni. Valami rémlik, mintha egy kis olló lett volna nála, azzal próbálta elvagdosni a szövetet. Meg ő volt, aki kirángatott az utolsó pillanatban, mert aztán felrobbant az autó. De nem emlékszem semmire.
Az üveg mögött ott feküdt az ágyon, infúziók belekötve, körülötte csipogtak a monitorok, és lélegeztetőgépre volt téve. Sajnáltam őt és hálás voltam, hogy megmentett. Talán egyszer meg is tudom ezt köszönni neki.
A dormba visszatérve MiHivel is találkoztam, aki nyakamba borulva hálálkodott, hogy épségben megúsztam a balesetet. Kicsit furának találtam ezt a megnyilvánulását, de különösebben nem gondolkoztam rajta. Talán kellett volna.
Sejin két hét pihenőt adott, aztán ugyanúgy részt vettem a munkában, mint a többiek. Néha előfordult enyhébb fejfájás vagy szédülés, de úgy éreztem, rendben vagyok. Többször észrevettem, hogy a srácok elhallgatnak amikor megjelenek közöttük, majd mintha semmi nem történt volna, újra beszélni kezdenek.
- Jimin, nem akarod meglátogatni HaNa-t? – kérdezte YoonGi, miközben egy chipses zacskóval kínlódott az asztalon.
- Kit? – hirtelen nem is tudtam, kiről beszél.
- HaNa .... a lány .... tudod, aki megmentett.
- De .... majd valamelyik nap bemegyek.
Bármennyire is próbáltam visszaemlékezni a baleset előtti dolgokra, egyszerűen nem ugrott be a lány, hogy ismerném. Talán valóban be kellene mennem a kórházba megnéznem, hogy van. Aztán néhány nap múlva elcsíptem egy beszélgetést HoSeok és Taehyung között.
- Hyung, szerinted visszajönnek valaha az emlékei?
- Nem tudom. Olyan különös, hogy épp HaNa-ra nem emlékszik, amikor .... annyira szerették egymást. A lány szinte bálványozta őt, olyan csodálattal beszélt róla, és ragyogott a szeme, ha Jiminie-vel volt. Aztán valami történt, senki nem tudja, hogy mi, de Jimin egyre ritkábban ment hozzá, és végül .... talán szakítottak. De sem Jimin nem beszélt, sem HaNa nem mondott semmit. Még SoRa-nak sem.
- Pedig az már nagy szó, hiszen ők olyan régóta barátnők, és együtt jöttek ide is az egyetemre. Emlékszem mikor az európai turnén voltunk, mindketten milyen lázban voltatok, hogy meg tudjatok ismerkedni velük. Képesek voltak végigkísérni az összes helyszínre .... komolyan, mint a sasaengek, csak ők nem viselkedtek úgy.
- Ajj, az a turné .... örökké hálás leszek Sejin hyungnak, hogy megszervezte ezt az európai turnét, mert ha az nincs, akkor én most nem ismerném SoRa-t. Azt pedig nagyon sajnálnám.
- Hyung, te szerelmes vagy?
- Igen. Volt már barátnőm, tudod, még debütálás előtt, de elhagyott, mert nem akart távkapcsolatot. Talán jobb is így. Akkor fájt, hiszen első szerelem volt, még középiskolás voltam. Visszagondolva nem is tudom, mikor és hogyan tudtunk volna találkozni. Amikor azonban megismertem SoRa-t .... már az első alkalommal megfogott benne valami. Féltem, hogy ismét csalódni fogok, mert mi hazajövünk .... ő meg ottmarad. Több ezer kilométer távolságról nehéz kapcsolatot tartani, és az időeltolódásról ne is beszéljünk. Az a néhány hónap is keserves volt. De azt nagyon ravaszul eltitkolták, hogy ide fognak járni egyetemre – mire barátom felnevetett. – És te? Már ne haragudj, hogy ezt mondom, de szereted te ezt a MiHi-t?
- Kedvelem .... de nem érzem azt a nagy vágyakozást, szenvedélyt, amit ti. Valószínűleg csak hiányzott nekem is valaki .... valaki, aki mellé odabújhatok, aki babusgat egy kicsit, akinek nem azért kellek, mert idol vagyok.
- És te úgy érzed, hogy MiHi erre a megfelelő?
- Én csak .... csak azt szeretném, ha engem is szeretne valaki.
- Bolond vagy, hisz milliók imádnak.
- Nem úgy .... egy valaki, akinek csak én vagyok, akinek fontos vagyok. No és tudod, hogy vannak szükségleteink ....
- Ho-hó .... néhánynak fültanúja is voltam – vigyorgott – MiHi nem a csendességéről híres.
- Hát .... nem.
Mocorgást hallottam bentről, ezért gyorsan szobám rejtekébe húzódtam, nehogy lebukjak. Az ágyamra ülve próbáltam megemészteni a hallottakat. Ez a HaNa, aki megmentett, a barátnőm volt? Miért nem emlékszem rá? Bármennyire is próbáltam valami emléket keresni, egyszerűen semmi nem jött elő. Talán .... ha bemennék a kórházba, hátha felébredt már, és beszélhetnék vele.
Egy hónap telt el a baleset óta, az életünk folytatódott úgy, ahogy eddig. Próbák, fotózások, fellépések, de folyamatosan úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Semmi nem olyan volt, mint régen. Fojtogató űrt éreztem magamban, és nem tudtam mi okozza ezt.
Érdekes beszélgetés zajlott HoSeok és Taehyung között ... Jimin pedig továbbra sem emlékszik ...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
