Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
- Kookie, gyere vissza! Hogy fogunk velük beszélni? – kiáltott utána HoSeok, természetesen koreaiul - Jimin, ez nem fog menni.
- Nem érdekel, HoSeok-ah, most már nem hagyom eltűnni. Valahogy meg fogjuk magunkat értetni – fordult társához – Csak tudnám milyen nyelven lehetne veletek beszélni, bár reménytelen, mert mi a koreain kívül nem tudunk mást – szólt hozzánk mosolyogva.
- Én tudok mandarinul egy keveset, de kétlem, hogy itt Európában pont azt ismernék – mondta HoSeok és mi továbbra is úgy tettünk, mintha nem értenénk. Tovább kanalaztuk a fagylaltot és szótlanul mosolyogtunk rájuk.
- Hyung, nézd milyen édes, szerinted ha kérek a fagyijából, adna?
- És mégis hogy fogsz kérni, hogy azt meg is értse?
- Majd mutogatok – közben JungKook letette eléjük a saját fagylaltkelyhüket. Ránéztünk a többiekre, csak nevetgéltek rajtuk. Biztos azért, mert nem tudják megértetni magukat. Nos, egy darabig még játszunk velük – Megkóstolhatnám a fagylaltodat? Olyan jól néz ki – és mutogatott a fagyis poharamra, meg a szájára. Aigoo, azok a húsos szájak, olyan szexi! Csak egyszer megízlelhetném .... Ám továbbra is hallgattunk.
- Jimin, valami mással próbálkozzunk, mert ez nem beszélgetés. Azt mondtad Milánóban, hogy olaszok, ahol a pasijaikkal voltak – erre felkaptuk a fejünket és én ösztönösen válaszoltam.
- Nem a pasijaink – természetesen koreaiul. A két fiú leesett állal nézett ránk.
- Ti értitek mit beszélünk? – kérdezték egyszerre, mire kitört belőlünk az elfojtott nevetés.
- Persze, hogy értjük! – válaszoltunk. A fiúk egymásra néztek, szerintem azon gondolkoztak, mit is beszéltek eddig, ha már értettük. Megszántam őket.
- Jimin, megkóstolhatod a fagyimat – és közelebb toltam hozzá a poharat. Megrökönyödve nézett rám, majd mint aki megvilágosodott, megvillantotta gyönyörű mosolyát.
- Ti beszéltek koreaiul?! – kérdezte ismételten. SoRa-val ismételten egy nagyot nevettünk.
- Bocs, fiúk, de annyira tetszett a próbálkozásotok.
- Rendben, most jól bemutatkoztunk. De akkor hadd mutatkozzunk be rendesen – és felállt – Park Jimin vagyok, ő a társam és barátom Jung HoSeok – és mindketten meghajoltak.
- Én HaNa vagyok, ő a barátnőm SoRa.
- Ti koreaiak vagytok? Mert nem úgy néztek ki, de beszélitek a nyelvet és a nevetek .... – kérdezte kíváncsian HoSeok.
- Nem vagyunk koreaiak. Magyarok vagyunk. A nevünk meg ..... ez egy hosszú történet, hagyjuk – mondtam, mert nem akartam elárulni a kis titkunkat.
- Ugye ott voltatok eddig minden koncertünkön? Mert láttunk ám benneteket! A többire is jöttök? – kérdezte reménykedve Jimin.
- Igen. Végigkísérjük a turnét – válaszoltam szemébe nézve. Mintha megkönnyebbült volna és elmosolyodta magát.
- Ez nem semmi, igazi armyk vagytok – mondta HoSeok.
- Igen – miközben szép lassan lapátoltuk a fagylaltot. Csak sose fogyna el, mert akkor el kell válnunk – Igaz is, Jimin, köszönöm a pulóvert, jól esett a kedvességed. Majd a következő koncerten visszajuttatom.
- Igazán nincs mit, de nem kell. Tartsd meg, ajándék egy vérbeli armynak.
- Köszönöm. De, meg akartad kóstolni a fagyimat, tessék, vehetsz belőle – toltam felé ismét a kelyhet, s ő óvatosan lapátolt bele. Aish, amikor a kanalat szájához emelte és lenyalta róla a fagyit, azt hittem én olvadok el ott rögtön!
- YoonGi -
Amikor Tae szólt, hogy itt van a két lány a koncertről, ezek ketten teljesen megzavarodtak. Még nem láttam őket ilyennek. Fellángolás ez vagy tényleg tetszenek nekik a lányok? Mindenáron meg akartak velük ismerkedni, de sehogy nem találták a módját. Most itt győzködik Kookie-t, jöjjön velük az asztalukhoz és beszéljen hozzájuk angolul, hátha azt értik. A maknae először tiltakozott, majd beleegyezve mindhárman elindultak. Na kíváncsi leszek mi lesz ebből! De Kookie már jön is vissza, mi történt?
- Mi történt Kookie?
- Ezek a lányok nem értenek angolul, így ott is hagytam őket. Nem kellek én oda, valahogy majd megértetik magukat – és nevetve ült le.
- Ez a két balfácán? Hacsak nem kézzel-lábbal mutogatnak – és kíváncsian figyeltem az akciót.
A fiúk folyamatosan beszéltek, mutogattak, de úgy tűnt, a lányok nem értenek semmit, meg se szólaltak. Láttam ahogy HoSeok megvakarja a fejét, ez nála már az elkeseredettség jele. Kuncogtam magamban a próbálkozásukon. Aztán valami történt. A két lányból kitört a nevetés, Jiminék meg lesokkolva néztek egymásra. Mi a fene történt? És ekkor fülig érő szájjal kezdett a két srác beszélni, a lányok meg válaszoltak. Mi a fasz van? Milyen nyelven kommunikálnak?
- Kookie, vidd már oda a fagyit annak a két szerencsétlennek és fülelj már egy kicsit – szóltam a maknae-nak. Megfogta a két kelyhet és elszállította a másik asztalhoz. Vigyorogva jött vissza.
- Hyung, ezt nem fogod elhinni! Koreaiul beszélnek! – és lehuppant a székre.
- Mi van?! – kapta fel a fejét mindenki – Értenek koreaiul?
- Igen, folyékonyan beszélik a nyelvet.
- A két idióta, jól átverték őket – nevetett NamJoon is.
Az első lépés a megismerkedéshez megtörtént. Hogyan tovább? Fognak találkozni máshol is? A lányok szépen megviccelték a fiúkat ....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
