Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Lerogytam a székre, és csak néztem magam elé. Ez .... ez megmagyarázza Jimin egyre jobban ritkuló hívásait, látogatásait. De mivel érdemeltem ezt ki? Nem szerettem eléggé? Nem fogadtam el a kapcsolatunkat úgy, hogy nyilvánosan nem találkozhatunk? Megértettem, hiszen ő idol, akinek állandóan a sarkában vannak a rajongók meg a paparazzók. Soha nem követelőztem, soha nem voltam türelmetlen. Nem zaklattam telefonhívásokkal, sosem tudhattam, nem kerül-e valaki illetéktelen kezébe a telefon. Elfogadtam a helyzetet, örültem annak, amit kaptam. Nem értettem, hogy jutottunk idáig?
Alig vártam, hogy hazaérjek, épp csak köszöntem a meglepődött SoRa-nak, majd bezárkóztam a szobámba.
- HaNa .... valami baj van? Nyisd ki! HaNa ....
- Jól vagyok, kérlek hagyj most ....
Elmentem zuhanyozni, és a forró víz alatt szabadjára engedtem könnyeimet. Talán nem voltam elég jó Jiminnek, talált szebbet, csinosabbat, vagy a szex jobb vele .... Magamat hibáztattam a kialakult helyzetért.
Másnap reggelinél SoRa kíváncsian nézett rám, de nem kérdezett. Várta, hogy magamtól elmondom, mi a bajom. Képtelen voltam.
- HaNa .... – szólalt meg negyedórás csend után – ha valami gond van ....
- Nincs gond, de tényleg – emeltem rá szemeim egy kényszeredett mosoly kíséretében.
- Tudom, hogy van, de elfogadom, hogy hallgatni akarsz. De tudd, ha bármiben segíthetek, ha csak el akarsz mondani valamit .... én itt leszek neked mindig.
Egy hét után üzenetem érkezett Jimintől. Félve nyitottam meg, és meglepődve olvastam a következőket.
'Beszélnünk kell. Holnap este 7-kor várlak a kávézóban.'
Beszélni akar, bizonyára most fog velem szakítani. Hogy is gondolhattam, én, egy külföldi rajongó, majd pont engem választ? Ujjaim remegtek, mikor bepötyögtem a választ.
'Ott leszek.'
Másnap délelőtt a boltban sokat gondolkoztam, jó ötlet-e elmenni. Biztos voltam a szakítás tényében, csak nem tudtam, hogyan fogom viselni. Sírni fogok és összeomlani? Könyörögni, hogy maradjon mégis velem? Úgy döntöttem, erős leszek, és meghallgatom, aztán emelt fővel távozom.
Amikor megérkezett a váltás, átöltöztem, és az egyetemig volt még időm hazamenni valamit ebédelni. Már majdnem otthon voltam, mikor hirtelen hátulról meglöktek és berángattak egy kapualjba.
- Lám, lám, hát mégsem fogadsz szót – állt elém MiHi. – Azt mondtam nem kerülhetsz kapcsolatba Jiminnel, és te mégis találkozni akartál vele ma este.
- Eressz el! – rángattam karjaimat, de csak még szorosabban csavargatták.
- Most drága megtanulod, hogyha mondok neked valamit, akkor annak úgy kell lennie. Csináld! – intett egyik fogvatartóm felé, aki elém állt, és kíméletlenül hasba vágott. Összegörnyedtem, de máris hajamnál fogva rángatott fel, majd ököllel arcomba ütött. Éreztem a reccsenést, szerencsére nem az orromat találta el. Könnyek tolultak szemembe, de fel sem tudtam készülni, jött a következő. A karomat teljesen hátracsavarta a másik állat, aki szemben állt velem, akkora pofont adott, hogy csengett a fülem tőle. Térdre estem, mire rugdosni kezdett. Mindenem fájt, és magamban átkoztam a percet, amikor ide jelentkeztem egyetemre. MiHi cipőjének tűsarkával rátaposott kezemre és ennyit mondott.
- Remélem most már érthető voltam. Ha nem fogadsz szót, édesem, újra megkeresünk, de nem leszünk ilyen kíméletesek hozzád. No pá, drága!
Amint távoztak, egy darabig összegörnyedve feküdtem a földön, majd megpróbáltam felállni, nagy nehezen sikerült. Alig pár háznyira voltam az albérletünktől, sántikálva botorkáltam fel az emeletre. A fürdőszobában megpróbáltam megtisztítani sebeimet, de az arcomon lévő duzzanattal és véraláfutással nem igazán tudtam mit kezdeni.
Sziszegve vetkőztem le, minden mozdulat fájt, és beálltam a zuhany alá, hogy lemossam ezt a mocskot. A forró víz elbágyasztott, majd megtörölközve belebújtam pizsamámba és lefeküdtem. A takarómat ráhúztam az arcomra is, ha SoRa véletlenül hazajön, ne lásson rajtam semmit.
Nem tudtam már visszatartani sírásomat, a takaró alatt szipogtam, majd álomba sírtam magam. Tudtam, hogy nem fogok elmenni a találkozóra, mert ezek szerint MiHi mindenre képes. Jimin meg .... talán jobb, ha nem hallom, amikor szakít velem.
Telefonom csengése riasztott álmomból, és nem esett jól, ahogy fájó karommal az éjjeli szekrényen levő készülék után nyúltam. Szerencsére megnéztem a kijelzőt, és nagyot dobbant a szívem. Jimin. Hány óra lehet? Sötét van már, és ő hiába várt a kávézóban. Sokat gondolkodtam, felvegyem-e, de aztán kinyomtam. Itt már nem csak rólam van szó, hanem róla is. MiHi azt mondta, tönkreteszi a karrierjét. Nem, azt nem engedhetem. A mi kapcsolatunknak már vége, de az álmait nem törhetem ketté.
Még egyszer próbálkozott, majd kis idő múlva üzenetem érkezett, amit félve nyitottam meg.
'Vártalak. De jól van így. Sok boldogságot!'
Sok boldogságot? Mihez? A szakításhoz? Nem értettem, de lezártam a telefonom, és ismételten az álomba menekültem.
Úgy tűnik, szakítottak ... MiHi kiválóan beleavatkozott a kapcsolatukba. Vagy talán jobb is így, hiszen Jimin maga sem biztos az érzéseiben. Mi lesz tovább?
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
